Elisabeth Noltenius német festőművész.
Életrajz Először rézkarcot tanult Hans am Endénél és szobrászatot Clara Westhoffnál. 1911-ben Münchenbe utazott, hogy részt vegyen a Damenakademié. Az első világháború éveiben testvérei, nővére, apja és vőlegénye halála után Noltenius visszatelepedett Brémába, hogy eltartsa magát és édesanyját. Egy ideig a közeli Meyenburgban volt stúdiója. Tájképeket, csendéleteket és portrékat festett.
A két világháború közötti években Noltenius Franciaországba (különösen Párizsba), Magyarországra, Olaszországba, Norvégiába és Spanyolországba utazott.
Noltenius a második világháború alatt Németországban maradt. Megpróbálta megvédeni barátját és művésztársát, Dora Brombergert a nácik üldöztetésétől. Kiállításokat szervezett, hogy megmentse Brombergert a deportálástól, azonban erőfeszítései ellenére Brombergert 1942-ben deportálták, és egy koncentrációs táborban meggyilkolták. Noltenius brémai műterme és a benne lévő műalkotások nagy része 1944-ben egy bombatámadás következtében megsemmisült. 1949-ben új stúdiót épített Meyenburgban (1974-tól Schwanewede része).
Noltenius 1964. február 22-én hunyt el Brémában. Munkái a Focke Múzeumban és a Kunsthalle Bremenben találhatók.
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Katja Pourshirazi: Noltenius, Elisabeth. In: Bremer Frauenmuseum (szerk.): Frauen Geschichte(n). Edition Falkenberg, Bremen 2016,
Kategória:1888-ban született személyek Kategória:1964-ben elhunyt személyek Kategória:Brémaiak Kategória:Német nők Kategória:Német expresszionista festők