A Pickelhaube, vagy Pickelhelm eredetileg elsőként a Porosz Királyság Királyi Porosz Hadserege (Königlich Preußische Armee) számára 1842-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király rendeletére bevezetett, a gyalogság, a tüzérség és egyes lovassági alakulatok számára lakkozott bőrből, a nehézlovasság számára fémből készült, jellegzetes, hegyes csúcsdíszes sisakja, melyet rövidesen több más állam hadserege is rendszeresített. A Pickelhaube sisak a porosz és német militarizmus egyik ikonikus jelképének tekinthető.
Előzményei A Pickelhaube előzményének a különböző európai hadseregekben a 18. század második felében előbb a lovasságnál, majd a gyalogságnál megjelenő díszes, antik görög-római mintákat követő bőrsisakok tekinthetőek, mint az 1762-től rendszeresített francia tarajos dragonyossisak, illetve a brit Sir Banastre Tarleton ezredes által az amerikai függetlenségi háború (1775-1783) során bevezetett Tarleton-sisak tekinthetőek.https://collection.nam.ac.uk/detail.php?acc=1960-07-60-1
Rendszeresítése Az 1830-as években I. Miklós orosz cár tervezte az Orosz Császári Hadsereg (Ру́сская импера́торская а́рмия – Russzkaja imperatorszkaja armija) gyalogsága csákóinak lecserélését egy, az orosz vértes nehézlovasság és a dragonyos lovasság által viselt tarajos bőrsisakhoz hasonló fejfedővel. A cár Lev Ivanovics Kil (Ludwig Karl von Kiel) főszállásmestert bízta meg az új sisak megtervezésével, Kil főszállásmester terve alapvetően a tarajos, lovassági bőrsisakon alapult, annyi különbséggel, hogy a taraj helyére egy lángokat vető gránátban végződő, hegyes csúcsdísz került.
1837-ben Frigyes Károly Sándor porosz királyi herceg, III. Frigyes Vilmos porosz király fia Oroszországba látogatott, ahol I. Miklós cár bemutatta neki a rendszeresíteni kívánt orosz bőrsisak terveit. A porosz királyi herceg tetszését annyira megnyerte a tervezett orosz sisak, hogy Berlinbe hazatérve javasolta rendszeresítését a Királyi Porosz Hadsereg számára, az addigi csákók helyett apjának, III. Frigyes Vilmosnak, azonban a kérést az uralkodó elutasította, mivel drágának és fölöslegesnek tartotta.
Poroszország és Németország Az új porosz uralkodó, Frigyes Károly Sándor bátyja, IV. Frigyes Vilmos 1842. október 23-án kelt királyi rendelete döntött a Pickelhaube rendszeresítéséről a porosz hadseregben. A legénységi és altiszti sisakokat a tiszti változatoktól alapvetően utóbbiak jóval hosszabb csúcsdísze különböztette meg, a legénységi változatok címerei és csúcsdíszei sárgarézből, a tiszti sisakoké esetenként ezüstből készültek.
Az 1871-ben létrejött német egységállam, a Német Birodalom hadseregének neve Deutsches Heer (Német Hadsereg), ritkábban Reichsheer (Birodalmi Hadsereg) volt. Tükrözve a Német Birodalom államszövetség jellegét, a Bajor Királyság, a Szász Királyság és a Württembergi Királyság békeidőben megőrizte saját hadseregeinek, a Királyi Bajor Hadseregnek (Königlich Bayerischen Armee), a Királyi Szász Hadseregnek (Königlich Sächsische Armee) és a Királyi Württembergi Hadseregnek (Königlich Württembergische Armee) autonómiáját, ugyanakkor a többi német állam csapatai 1871-től betagozódtak a Porosz Királyság Királyi Porosz Hadseregének (Königlich Preußische Armee) kötelékébe. A Német Hadsereg megteremtésének jogi alapjait az 1871-es Birodalmi Alkotmány (Reichsverfassung) és a Poroszország, valamint a többi német állam közötti megállapodások, illetve az 1874-es birodalmi katonai törvény (Reichsmilitärgesetz) teremtették meg. Békeidőben csak a Királyi Porosz Hadsereg és az abba betagozódott kisebb német államok csapatai álltak a német császár és porosz király közvetlen és korlátlan főparancsnoksága (Kaiserliche Kommandogewalt) alatt, a bajor, a szász és a württembergi hadseregek csak háború kitörése esetén kerültek a császár fennhatósága alá, békeidőben saját uralkodóik irányítása alatt maradtak. Így II. Vilmos német császár és porosz király csak az I. világháború kitörésekor vehette át a teljes Német Hadsereg fölötti főparancsnoklás jogát. A bajor katonák különleges privilégiumként békeidőben csak a bajor királynak tettek hűségesküt, és csak háború esetén esküdtek fel a német császárra. A Német Hadsereget a gyakorlatban a Nagyvezérkar (Große Generalstab), élén a Nagyvezérkar főnöke (Chef des Großen Generalstabs) irányította, utóbbi tisztét 1871-1888 között Helmuth Karl Bernhard von Moltke tábornagy (Generalfeldmarschall), 1888-1891 között Alfred Ludwig Heinrich Karl von Waldersee tábornagy, 1891-1906 között Alfred von Schlieffen tábornagy, 1906-1914 között Helmuth Johannes Ludwig von Moltke vezérezredes (Generaloberst) töltötte be.Cron, Hermannː Imperial German Army 1914-18ː Organization, Structure, Orders of Battleː 13-18. o. Az egyes német államok alakulatai mindig a saját címerüket, és a német birodalmi kokárda mellett saját nemzeti kokárdájukat viselték Pickelhaube sisakjaikon, ez igaz a Királyi Porosz Hadseregbe betagozódott kisebb német államok alakulataira is. Háború és tábori körülmények esetén a Pickelhaube sisakokhoz sisakhuzatot rendszeresítettek.https://www.kaisersbunker.com/pt/
M1842 Pickelhaube Az első változat, az M1842 típusú Pickelhaube, 34–38 cm magas sisakharanggal készült, melyet 14 cm-es, hegyes csúcsdísz ékesített, a gyalogság mellett rendszeresítették a tüzérségnél és egyes lovassági alakulatoknál is.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1842.htm
Tüzérségi változat, az M1843 Kugelhelm 1842-1844 között a porosz tüzérség a gyalogsági, M1842 típusú, hegyes csúcsdíszes Pickelhaube sisakot viselte, azonban egy 1844. szeptember 19-i királyi rendelet lecseréltette az ágyúk kezelése közben balesetveszélyesnek bizonyult hegyes csúcsdíszt egy gömb alakú, ágyúgolyót mintázóra, ez lett az M1843 Kugelhelm.https://www.kaisersbunker.com/pt/artillerie.htm
M1856 Pickelhaube Egy 1856. június 26-i királyi rendelet a sisakszíj domború sárgaréz pikkelyeit lapos sárgaréz pikkelyekre változtatta a gyalogsági Pickelhaube sisakok esetén, a lovassági és tüzérségi változatok ellenben megtartották a domború állpikkelyeket, ez lett az M1856 mintájú változat.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1857.htm
M1857 Pickelhaube Egy 1857. december 24-i királyi rendelet jelentősen csökkentette a porosz Pickelhaube sisakok méretét, pontosabban a sisakharang magasságát, az M1842 mintájú sisakokat az új, kisebb méretűre alakították át, emiatt az eredeti M1842 Pickelhaube sisakok mára rendkívül ritkák. A sisakok oldalán az addigi gyapjúból készült fekete-fehér-fekete porosz nemzeti színű kokárdákat egy 57 mm-es, tartósabb, festett fém kokárda váltotta fel.
M1860 Pickelhaube Egy 1860. november 4-i királyi rendelet ismét csökkentette a Pickelhaube méretét, ez lett az M1860 mintájú típus. Egy korábbi, 1860. május 10-i királyi rendelet előírta, hogy a sisakokon lévő porosz királyi címersast a "MIT GOTT FÜR KOENIG UND VATERLAND" ("Istennel a királyért és a hazáért") felirattal kell kiegészíteni. A sisak méretének csökkenése miatt a címersas méretét szintén 125 mm-esről 120 mm-esre csökkentették. 1860-tól a második lépcsős, Landwehr alakulatok, melyek 1842-től szintén Pickelhaube sisakot viseltek, lecserélték ezt az M1860 mintájú csákóra, azonban 1881-től a Landwehr alakulatok ismét visszakapták a Pickelhaube sisakjaikat.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1860.htm
M1867 Pickelhaube 1867-től, elsősorban az 1866-os porosz-osztrák háború tapasztalatai, és költségcsökkentési szempontok okán ismét változtattak a Pickelhaube sisakokon. Az újabb, M1867 változatnál a fő különbség az addigi, stilizált kereszt alakú sisak csúcsdísz talapzat helyett egy kör alakú talapzat bevezetése, illetve a szögletes szemellenző lekerekített formájúra történt cserélése. Továbbá a fém kokárdák átmérője őrmestertől lefelé 51 mm-esre csökkent. Ezeket a változásokat a gyalogsági, utász, és tréncsapatok sisakjain, valamint a tüzérség Kugelhelm-jein vezették be. A lovasságnál a dragonyos lovasság bőrsisakjai azonban megtartották a stilizált kereszt alakú csúcsdísz-talapzatokat és a szögletes szemellenzőket.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1867.htm
M1871 Pickelhaube Az 1870-1871-es német-francia háború tapasztalatai újabb változásokhoz vezettek. A sisakcímerek rögzítése gyengének bizonyult, mely gyakran a címerek leválásával, elvesztésével járt, ezt az M1871 modellnél jobb, erősebb rögzítéssel kiküszöbölték.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1871.htm
M1887 Pickelhaube Az M1887 mintájú Pickelhaube sisakoknál számos változtatást vezettek be, elsősorban hogy egyszerűsítsék a gyártását, valamint csökkentsék az előállítási költségeket. A sisakharang magassága ismét csökkent, költségtakarékosságból a szemellenző fém peremét az elit gárdaezredek és a szintén elit gránátos ezredek kivételével a gyalogságnál elhagyták. Valamint szintén a gyalogságnál a sárgarézpikkelyes sisakszíjat olcsóbb, tiszta bőrre cserélték le. A gyalogos gárdaezredek díszszemle és tábori szolgálat idejére megtartották a sárgarézpikkelyes szíjat, de tábori szolgálatban már ezek is bőrt használtak. Az M1887 modell csúcsdíszének hosszát jelentősen csökkentették, száránál a korábbiaknál nagyobb, jobb ventilációt biztosító szellőzőlyukakat hagytak.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1887.htm A német államok haderői közül a békeidőben teljesen autonóm, a bajor király főparancsnoksága alatt álló Királyi Bajor Hadsereg (Königlich Bayerischen Armee) csak 1887-től vezette be a Pickelhaube sisakot, a hagyományos bajor Raupenhelm sisak helyett. A bajor csapatok csak háború esetén kerültek a német császár és porosz király fennhatósága alá.
M1895 Pickelhaube Az M1895 mintájú Pickelhaube esetében ismét, utolsó alkalommal csökkentették a sisakharang magasságát, olyan mértékben, hogy a sisak most már teljesen rásimult a viselője koponyájára. Változtattak a sisakcímerek felfüggesztésén és anyagán is. A gyalogsági sisakok szellőzést tovább javították.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1895.htm
M1897 Pickelhaube Az M1897 Pickelhaube annyiban különbözött az M1895 változattól, hogy I. Vilmos császár születésének 100. évfordulója tiszteletére felcserélték a kokárdák addigi elhelyezkedését, innentől a Német Birodalom új típusú fekete-fehér-piros kokárdája a jobb oldalra került, még az egyes államok nemzeti kokárdái a bal oldalra.
M1905/1906 és M1908 Versuchshelm Az M1897 mintájú változat bázisán 1905-1906-ben egy kísérleti sisakot "Versuchshelm"-et hoztak létre, mely a szemellenző és a tarkóvédő kivételével tábori szürke (Feldgrau) szövetbevonatot kapott. Az M1905/1906 változat annyira népszerűtlennek bizonyult a csapatoknál és a tisztikar körében, hogy még 1906-ban kivonták a szolgálatból, csak az 1914-es általános mozgósítással osztották ki újra a csapatoknak a raktározott készleteket. Az egészen minimális számban készült M1908 Versuchshelm abban tért el az M1905/1906 változattól, hogy a sisak csúcsdísze levehető.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1905.htm
1914 Ersatz Az I. világháború 1914-es kitörése után az évben összesen 4 500 000 katona került mozgósításra Németországban. A Pickelhaube tartalékkészletek ennek csak kis részét fedezték, ezért "Ersatz" azaz pótanyagokból, mint filc, rost, acél gyártottak szükség Pickelhaube sisakokat.https://www.kaisersbunker.com/pe/1914_ersatz.htm
M1915 Pickelhaube A Pickelhaube utolsó rendszeresített változata a vékony bőrből, levehető csúcsdísszel készült M1915 modell volt. Az M1915 címere és csúcsdísze mesterségesen oxidált acélból készült. A csapatoknál még meglévő korábbi modellek esetében a legénységi sárgaréz, és a tiszti ezüst sisakdíszeket és címereket szintén mesterségesen oxidált acélra cserélték le.https://www.kaisersbunker.com/pe/m1915.htm
Fémből készült lovassági változatok