A devoli szerződést ( ) I. Bohemond antiochiai fejedelem és I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár kötötte 1108-ban, az első keresztes hadjárat idején. Nevét a mai Albánia területén lévő bizánci Devol erődről kapta. Bár a szerződést nem hajtották végre azonnal, célja az volt, hogy az Antiochiai Fejedelemséget a Bizánci Birodalom vazallus államává tegye.
Az első keresztes hadjárat kezdetén a keresztes hadak összegyűltek Konstantinápolyban, és megígérték, hogy visszaadnak a Bizánci Birodalomnak minden földet, amelyet meghódítanak. Bohemond, Alexios egykori ellenségének, Robert Guiscardnak a fia azonban magának követelte az Antiochiai Fejedelemséget. Alexios nem ismerte el a fejedelemség legitimitását, emiatt Bohemond Európába ment, hogy támogatókat keressen. Nyílt háborúba kezdett Alexios ellen, ostrom alá vette Dyrrhachiumot, de hamarosan kénytelen volt felhagyni vele, és tárgyalásokba bocsátkozott Alexiosszal a diabolisi (Devol) császári táborban, ahol a szerződést is aláírták később.
A szerződés feltételei szerint Bohemond beleegyezett, hogy a császár vazallusa lesz, és szükség esetén megvédi a birodalmat. Elfogadta egy görög pátriárka kinevezését is Antiochiában. Cserébe megkapta az antiochiai szebasztosz és dux (herceg) címeket, és garantálták a jogot, hogy örököseinek továbbadhatja az Edesszai Grófságot. Ezt követően Bohemond Pugliába (Apulia) vonult vissza, és ott halt meg. Unokaöccse, Tancred, aki régens volt Antiochiában, nem volt hajlandó elfogadni a szerződés feltételeit. Antiochia 1137-ben ideiglenesen bizánci fennhatóság alá került, de csak 1158-ban vált igazán bizánci vazallussá.
A devoli szerződés tipikus példája annak a bizánci felfogásnak, hogy a vitákat inkább diplomáciával, mint háborúval rendezzék.
Háttér jobbra|bélyegkép| Antiochia ostroma egy középkori miniatűr festményről 1097-ben nagy létszámú keresztes hadak gyülekeztek Konstantinápolyban, annak ellenére, hogy I. Alexiosz csupán néhány nyugati lovagot kért fel zsoldosként a szeldzsuk törökök elleni harcban. Alexiosz blokád alá vette ezeket a seregeket a városban, és nem engedte, hogy tovább vonuljanak, amíg a vezetőik esküt nem tesznek, hogy visszaadják Bizáncnak a korábban birtokolt földjeit miközben a Jeruzsálem felé vezető úton hódítanak.Spinka, Latin Church of the Early Crusades, 113 Cserébe Alexios vezetőket és katonai kíséretet biztosított a keresztes sereg számára.Anna Komnene, The Alexiad, X, 261 A kereszteseket azonban elkeserítették a bizánciak taktikája. Például a szeldzsukokkokkal való tárgyalások Nicaea átadásáról, miközben a keresztesek még ostrom alatt tartották a várost, és abban reménykedtek, hogy kifosztják, hogy így finanszírozzák a továbbhaladásukat Jeruzsálem felé.Runciman, The First Crusade, 98 A keresztes lovagok,1098-ban, amikor Antiochiát hosszú ostrom után elfoglalták, úgy vélték, hogy mivel Alexiosz (aki az ostrom alatt Kis-Ázsiába vezetett hadjáratot) nem sietett a segítségükre, elárulta őket, ezzel az eskü érvénytelenné vált.Runciman, The First Crusade, 182-3Runciman, The First Crusade, 183Anna Komnene, The Alexiad, XI, 291
1100-ra több keresztes állam jött létre, köztük az Antiochiai Fejedelemség, amelyet Bohemund alapított 1098-ban. Egyesek azzal érveltek, hogy Antiochiát vissza kell adni a bizánciaknak, Alexios feltételezett árulásai ellenére,Raymond of Aguilers (III, 67) reports that Raymond de St.-Gilles opposed Bohemond's retention of Antioch on the ground that "we swore to the Emperor upon the Cross of the Lord and the crown of thorns, and upon many other sacred objects, that we would not retain without his will any city or fortress of all that belonged to his Empire." Nevertheless, after the capture of Antioch, the oath of allegiance was in the end repudiated (Spinka, Latin Church of the Early Crusades, 113) de Bohemund magának követelte ezt a területet.M. Angold, The Byzantine Empire, 1025–1118, 251 Alexiosz természetesen nem értett egyet vele; Antiochiának fontos kikötője volt, fontos kereskedelmi csomópont volt és a keleti ortodox egyház egyik fellegváraként itt székelt az Antiochiai ortodox pátriárka. Továbbá a muzulmánok csak néhány évtizeddel korábban foglalták el a Bizánctól, ellentétben Jeruzsálemmel, amely sokkal távolabb is volt, és már évszázadok óta nem volt bizánci kézen. Alexiosz ezért nem ismerte el a Fejedelemség legitimitását, mert úgy vélte, hogy Bohemund 1097-ben tett esküje szerint vissza kell adnia a Birodalomnak. Ezért hozzálátott, hogy kilakoltassa Bohemundot Antiókhiából.
Bohemund 1100-ban további sérelmet okozott Alexiosznak és a keleti ortodox egyháznak is, amikor Valence-i Bernardot nevezte ki Antiochia latin pátriárkájává, és egyúttal kiutasította a görög pátriárkát, Oxitosz Jánost, aki Konstantinápolyba menekült.John IV of Antioch initially stayed in Antioch after the Crusaders captured his city, and presided over both Greek and Latin clergy. He later quarreled with Bohemond, fled to Constantinople and abdicated (T.M. Kolbaba, Byzantine Perceptions of Latin Religious "Errors", 126 ). Nem sokkal ezután Bohemundot elfogták a szíriai danismendidák, és három évre bebörtönözték, amely alatt az antiochiaiak unokaöccsét, Tankrédot választották régensnek.Runciman, The First Crusade, 232 Miután Bohemund kiszabadult, 1104-ben a Harrani csatában vereséget szenvedett a szeldzsukoktól;J. Norwich, Byzantium:The Decline and Fall, 46 e vereség után kiújultak az Antiókhia elleni szeldzsukok és bizánci támadások. Bohemond emiatt Tancredre hagyta Antiochia vezetését, és visszatért Nyugatra, körbejárva Olaszországot és Franciaországot támogatókat keresve. Elnyerte II. Paszkál pápaModern scholars argue that Bohemond's planned attack on Epirus was kept secret from the Pope, who thought that he intended to launch a campaign in the Levant (J.G. Rowe, Paschal II, 181; J. Holifield, Tancred and Bohemond, 17 ). és I. Fülöp francia király támogatását, akinek lányát feleségül is vette. Nem egyértelmű, hogy expedíciója keresztes hadjáratnak minősül-e vagy sem.
Bohemund szicíliai normann rokonai több mint 30 éve konfliktusban álltak a Bizánci Birodalommal; apja , Robert Guiscard a Birodalom egyik legfélelmetesebb ellensége volt. Amíg Bohemund távol volt, Alexiosz hadsereget küldött Antiókhia és Kilikia városainak újbóli elfoglalására. Bohemund 1107-ben, új hadsereget szervezett a szíriai muszlimok ellen tervezett keresztes hadjáratához. Azonban Bohemund a muszlimok helyett nyílt háborúba kezdett Alexiosz ellen, átkelve az Adrián, hogy ostrom alá vegye Dyrrhachiumot, a Birodalom legnyugatibb városát.Anna Komnene, The Alexiad, XII, 317 * M. Angold, The Byzantine Empire, 1025–1118, 251* Norwich, Byzantium:The Decline and Fall, 47 Apjához hasonlóan azonban Bohemund sem tudott jelentősen előhaladni a Birodalom belsejében; Alexiosz elkerülte a nyílt csatákat, és Bohemund várostroma kudarcot vallott, részben a seregében dúló pestis miatt.Norwich, Byzantium:The Decline and Fall, 48 Bohemund hamarosan lehetetlen helyzetbe került, elszigetelődve Dyrrhachium előtt: tengeri menekülését a velenceiek elvágták, II. Paszkál pedig visszavonta támogatását.M. Angold, The Byzantine Empire, 1025–1118, 251* S. Runciman, The First Crusade, 232
Tárgyalások jobbra|bélyegkép| I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár 1108 szeptemberében Alexiosz felszólította Bohemundot, hogy tárgyaljon vele a diabolisi (Devol) császári táborban. Bohemundnak nem volt más választása, mint elfogadni, most, hogy betegségtől sújtott serege már nem lesz képes legyőzni Alexioszt a harctéren. Elismerte, hogy megszegte az 1097-ben tett esküt,Anna Komnene, The Alexiad, XIII, 348–349 * Norwich, Byzantium:The Decline and Fall, 48 de azt már nem volt hajlandó elismerni, hogy annak bármiféle hatása lenne a jelenlegi körülményekre, mivel Bohemund szerint Alexiosz is megszegte az esküt, amikor visszafordult Antiochia ostromától 1098-ben. Alexiosz beleegyezett, hogy érvénytelennek tekintse az 1097-es megállapodást.The only clause of Alexios and Bohemond's previous agreement that was not declared void was the latter's swearing "liege-homage" to Alexios (Anna Komnene, The Alexiad, XIII, 349 ). A szerződés konkrét feltételeit Niképhorosz Brüenniosz tábornok tárgyalta, és Anna Komnene rögzítette:Anna Komnene, The Alexiad, XIII, 348–358
Bohemund beleegyezett, hogy Alexiosznak, valamint Alexiosz fiának Jánosnak vazallusa legyen;Anna Komnene, The Alexiad, XIII, 349–350 * Norwich, Byzantium:The Decline and Fall, 48 Beleegyezett, hogy segít megvédeni a birodalmat, bárhol és bármikor, amikor erre kötelezik, és beleegyezett abba, hogy e szolgálatért cserébe évente 200 talentumot fizetséget kap; Megkapta a szebasztosz címet, valamint az antiochiai dux (herceg) címet; Birodalmi hűbérbirtokként megkapta Antiochiát és Aleppót. (ez utóbbit sem a keresztesek, sem a bizánciak nem ellenőrizték, de úgy volt, hogy Bohemundnak meg kell próbálnia meghódítani); Beleegyezett abba, hogy Laodiceát és más cilíciai területeket visszaadja Alexiosznak; Beleegyezett abba, hogy Alexiosz görög pátriárkát nevezzen ki "a konstantinápolyi nagy egyház tanítványai közé" (A görög pátriárka helyreállítása a birodalomnak való alávetettség elfogadását jelentette, de kánoni kérdéseket vetett fel, amelyeket nehéz volt megoldani).J. Richard, The Crusades, c.1071 – c.1291, 131Anna Komnene, The Alexiad, XIII, 354–355 * Norwich, Byzantium:The Decline and Fall, 48
A feltételeket Bohemond nyugati felfogása szerint tárgyalták meg, így ő magát Alexiosz hűbéresének, (homo ligius vagy ἄνθρωπος λίζιος) tekintette, a nyugaton szokásos módon, minden ezzel járó kötelezettséggel együtt: köteles volt katonai segítséget nyújtani a császárnak, kivéve azokat a háborúkat, amelyekben ő maga is részt vett, és szolgálni őt minden ellensége ellen, Európában és Ázsiában.J. Richard, The Crusades, c.1071 – c.1291, 130
Anna Komnene gyakran ismétlődő részletekkel írta le a tárgyalást, amelyben Bohemund sokszor rámutatott saját hibáira, és dicsérte Alexiosz és a birodalom jóindulatát. Ez az eljárás meglehetősen megalázó lehetett Bohemund számára. Másrészt, mivel Anna műve az apját volt hivatott dicsérni, emiatt a benne foglaltak talán nem teljesen pontosak.
A szóbeli megállapodást két példányban írták le, az egyiket Alexiosz, a másikat Bohemund kapta. Anna szerint Bohemund táborából a tanúk, akik aláírták a szerződés másolatát, Maurus, Amalfi püspöke és pápai legátus, Renard, Tarentum püspöke és az őket kísérő kisebb papság voltak; a brindisi Szent András-kolostor apátja két szerzetesével együtt; és számos névtelen „zarándok” (valószínűleg Bohemund hadseregének katonái). Alexiosz császári udvarából a szerződést a nápolyi Marinosz szebasztosz, Roger, Dagobert fia, Alifás Péter, Gand Vilmos, Salernói Richárd, Mailly Geoffrey, Hubert Raoul fia. A királyné rokonsága (az egykori bolgár királyi családból), Peresz és Simon magyarországi nagykövetek, valamint Bazil Eunuch és Konstantin nagykövetek.Anna Komnene, The Alexiad, XIII, 357–358 Alexiosz tanúi közül sokan maguk is nyugatiak voltak, akik magas beosztást töltöttek be a bizánci hadseregben és a császári udvarban;A. Kazhdan, Latins and Franks in Byzantium, 93–94 Bazil és Konstantin követek Bohemund rokonainak szolgálatában álltak Szicíliában.
Egyik példány sem maradt fenn. Lehet, hogy latinul, görögül vagy mindkettővel írták. Mindkét nyelv egyformán valószínű, tekintettel a jelenlévő nyugatiak számára, akik közül sokan tudtak volna latinul. Nem világos, hogy Bohemond engedményeit mennyire ismerték Latin-Európában, mivel csak néhány krónikás említi egyáltalán a szerződést; Chartres-i Fulcher egyszerűen azt mondja, hogy Bohemond és Alexios kibékültek.Fulcher of Chartres, Expedition to Jerusalem, XXXV bélyegkép| Kis-Ázsia és a keresztes államok 1140 körül