Diószeghi Kuffner Raoul báró, Raoul de Kuffner de Diószegh (Bécs, 1886. június 25. – hajóúton Európa és New York között, 1961. november 3.) magyar élelmiszeripari gyáros, földbirtokos, filantróp, műgyűjtő, csaknem három évtizeden át Tamara de Łempicka emigráns lengyel festő második férje.

Élete

1898 és 1903 között a Pozsonyi Katolikus Főgimnázium tanulója volt. Az első évben magántanulóként kitűnően vizsgázott. Később rendes tanuló lett katolikus vallásúként megjelölve az évkönyvekben. Okleveles gazdász diplomáját a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerezte 1904 és 1906 között. (Itt tanult Apponyi Albert fia, György is.) 1908-ban tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE). 1910-ben a budapesti Földbirtok és Telek Bank Rt. igazgatóságába delegálták tagként. Ugyanebben az évben egész Európát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát érintő tanulmányútra indult.

Sok éven át tagja volt a felvidéki árvízvédelmi társulatoknak.

1912-ben a családja tulajdonában és irányítása álló, a konzervgyártásban is jelentős Diószegi Gazdaság, Cukor- és Szeszgyár Rt. igazgatósági tagjává nevezték ki. Egy évvel később tagja lett a galántai nemzetközi talajművelőgép-bemutató helyi rendezőbizottságának, valamint a Királyi Magyar Automobil Clubnak rendes tagként.

1915-ben beválasztották az OMGE Növénynemesítő bizottságába. 1916-ban tagfelvételét kérte a Királyi Magyar Természettudományi Társulatba, és apjával együtt támogatta a Magyar Entomológiai Társaság (rovartani) alapítványát. Az év során kigyulladt és csaknem teljesen leégett a diószegi kastélya. Alig tudott kimenekülni az éjszaka keletkezett tűzből. Sok értékes festmény, műtárgy, ékszer és tekintélyes összegű papírpénz semmisült meg a szerencsétlenségben. A nagy vagyont érő képtárát csak nagy erőfeszítéssel lehetett megmenteni.

1920-ban, a trianoni döntés után gyára és földjei Csehszlovákiába kerültek. Üzletét rossz gazdasági és politikai helyzetben folytatta. Tagja lett a Szlovenszkói Gyáriparosok Központi Szövetségének. 1925-ben a Galánta Bank csehszlovákiai pénzintézet elnökének nevezték ki. Ugyanebben az évben a Fővárosi Serfőző Rt. igazgatósági tagja lett Kőbányán, tagsága hét év múlva, 1932-ben szűnt meg.

1939-ben felszámolta a magyarországi tulajdonát a nácizmus európai terjedése miatt. Bútorait és ingóságait New Yorkba vitette, ezekkel rendezte be a 322 East 57th Street címen lévő, kétszintes műteremlakást, Tamara de Łempickával közös otthonát. Ekkor adta ajándékba Ifj. Pieter Brueghel képét a Szépművészeti Múzeumnak. A művet az 1980-as évektől a Brueghel műhelyéből való Pieter Balsten alkotásának tartják.

Az 1940-es évek elején többször járt Tamarával Magyarországon, és részt vett zsidók és lengyelek Nyugatra menekítésében.

Családja

Apja, Kuffner Károly (1847-1924) keresztény hitre tért, zsidó származású gyáros volt. Ő alapította a híres magyardiószegi cukorgyárat 1891-ben. 1896-ban nemességet nyert Ferenc József császártól, majd 1904-ben bárói címet is.

Anyja, Maria Franziska Firmian (1856-1925) grófnő. Anyai nagyapja ugyan olasz volt, Mezzocoronaban éltek, de nagyanyja, Adél a lengyelországi Tarnówból származott.

1917-ben kelt egybe Haebler Cara bárónővel Magyardiószegen. Felesége Łódźban született 1889. augusztus 20-án, és 1932. június 8-án, 43 éves korában hunyt el. A diószeghi családi kápolnában helyezték örök nyugalomra. Házasságukból két gyermek született, Péter és Louisanne.

Második felesége Tamara de Łempicka lengyel festőművésznő volt, az art deco mestere, az első női szupersztár. 1934-ben kötöttek házasságot, ami 1961-ig, a haláláig állt fenn. Bár nyitott házasságban éltek, a hozzátartozók visszaemlékezése szerint Tamarát nagyon megviselte férje halála.

Művei Planomania: Capitalism Makes Sense. R. R. Smith, New York (1951) 232. (Apja üzleti tevékenységét is rögzítette benne.) Dutch and Flemish old masters: Italian renaissance paintings, including works by Steen, Verspronck, Van Reymerswaele, Jordaens, Van Ostade, Bruyn, Huys, Weenix, Brueghel the Younger, Ghirlandais: from the collection of Baron and Baroness Raoul Kuffner de Dioszegh. Parke-Bernet Galleries, New York (1948) 48.

Emlékezete

Az életéről szóló kevés forrás, a magyar nyelvűek is, tévesen úgy jellemzik, mint aki nem foglalkozott eleget az apjától örökölt üzletével, és aki nem katolikus volt. Valójában a nehéz gazdasági és politikai helyzet ellenére működtette a felvidéki cukorgyárat, több országban is részt vállalt cégek vezetésében, és nemcsak a gyár ügyeivel, de árvízvédelemmel, növénynemesítéssel, rovartannal is foglalkozott a cukorrépatermesztéshez, a cukor- és sörgyátáshoz, valamint a konzerviparhoz kapcsolódva. A Fővárosi Serfőző épp akkoriban lett világhírű sör- és malátaexportőr, amikor ő ott működött, a cég malátái a morva malátákkal versenyeztek akkoriban az USA piacán. Tamara számos képen örökítette meg őt és gyermekeit festve és rajzolva.

További információk

Jegyzetek

Forrás

Kategória:Magyar üzletemberek Kategória:Magyar filantrópok Kategória:Magyar műgyűjtők Kategória:Olasz származású magyarok Kategória:Lengyel származású magyarok Kategória:Római katolikus magyarok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Magyar–lengyel kapcsolatok Kategória:Bécsiek Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1961-ben elhunyt személyek