A Cenușa krematórium () egy nagy méretű funerális épület, amely Románia fővárosában, Bukarestben található, a Șerban Vodă sugárúton, a Tineretului park szomszédságában. 1928 és 1994 között Románia egyetlen ilyen létesítményeként üzemelt.
Története A 19. században megindult hamvasztást támogató mozgalmak eredményeként Európa különböző nagyvárosaiban sorra épültek fel a krematóriumok.Bővebben: A modern halotthamvasztás In: A Műveltség Útja VIII., Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T., Budapest, 1929?, 87-106. o. Romániában 1923-ban alakult meg a Cenușa (azaz Hamu) Társaság, amely tevékenységének köszönhetően 1925-ben megindult az első román krematórium építése a város déli részén, az ún. Cocioc-mocsárnál. A tervezései feladatokat Duiliu Marcu építész vezette, de 1926-tól Constantin Popescu is részt vett a munkálatokban. 1927-ben egy időre leálltak az építkezések, a krematóriumot azonban üzembe helyezték, és 1928. január 25-én el is hamvasztották a 40 éves Profira Fieraru háziasszony testét. 1931-ben újrakezdődtek az építési munkálatok Ioan Traianescu vezetésével. A krematórium 1934-ban lett teljes mértékben építészetileg kész.
A román ortodox egyház hevesen ellenezte a hamvasztást, mivel olyan pogány gyakorlatnak tekintették, amely ellentmond a halottkultusz keresztény tanításának. Megtagadtak minden vallási szolgálatot a hamvasztottaknak, és azokat a papokat, akik eltértek ettől a határozattól, kitagadták és bíróság elé állították. Így a halotti szertartásokat a hozzátartozók gramofonlemezekről játszották le.
Legendák szerint itt hamvasztották el Ion Antonescut és több más vasgárdistát, a kommunista időszakban pedig Ana Paukert. Számos kommunista vezér a Cenușát választotta hamvasztásának színhelyéül, és többen közülük ma is az épület kolumbáriumában vannak. Az 1989-es romániai forradalom kezdetekor 43 megölt forradalmárt szállítottak Temesvárról a Cenușa krematóriumba hamvasztásra (Operațiunea Trandafirul), a hamvakat pedig elszórták.
A Cenușa több mint 60 éven keresztül, a Vitan-Bârzești krematórium 1994-es felépültéig Románia egyedüli ilyen létesítménye volt. 2002-ben zárták be műszaki elavultságra és a szigorodó környezetvédelmi szabályokra hivatkozva. A román ortodox egyház tiltakozása ellenére működésének 76 éve alatt körülbelül embert hamvasztott el.
2008-ban szóba került az épület lebontása, hogy itt építsék fel a „Román Nemzeti Pantheon” épületét, azonban erre végül nem került sor. Az épület az évtizedek alatt rendkívül leromlott állapotba került (az 1940-es és az 1977-es földrengések is megrongálták), felújítását 2011-ben körülbelül 1,16 millió euróra becsülték. A költségek viselését Bukarest vezetősége akkor elutasította. Az épület műemléki védelem alatt áll, felújítása azonban azóta sem kezdődött el.
Az épületen belül egyes helyeket napjainkban urnatárolóként lehet bérbe venni.
Művészi kialakítása Akárcsak más középületek, a krematóriumok is a második világháború előtti időkig jelentős építőművészeti alkotásokként készültek. Nem volt ez másként a Cenușa krematórium esetében sem. A létesítmény a két világháború közötti neoeklektikus építészet romániai kiemelkedő alkotása. A krematórium az eklektika történelmi stílusok kevert, vegyes felhasználási hagyományaihoz híven bizánci, szíriai és egyiptomi stíluselemeket tartalmaz. Hatalmas kupolája templomhoz teszi hasonlóvá. A fényképek tanúsága szerint belső díszítésében az egyszerűbb geometrikus formák, növényi indázatok és a halálra utaló fekete szín az uralkodó.
A főlépcső két szoboralakját, a „Fájdalom” és a „Remény” allegóriáját Ioan Iordănescu készítette 1930–1934-ben.
Az épületegyüttest műemlékként tartják nyilván B-II-a-A-21028 kód alatt.
Képek
Jegyzetek
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Budapesti funerális építészet
Kategória:Funerális építmények Kategória:Bukarest építményei