Johann Hiebel (csehül: Jan Hiebel) (Dél-Németország, 1681(?) – Prága, 1755. június 17.) sváb nemzetiségű cseh festőművész és grafikus, aki alapvetően freskófestőként alkotott jelentőset. Egyike azoknak a külföldről (zömmel Németországból) érkezett képzőművészeknek, akik alapvetően határozták mag a cseh barokk arculatát.

Élete A bajorországi Ottobeurenben, az Allgäui-Alpokban született. Először szülőföldjén tanult: Johann Sichelbeinnél Wangenben, majd Johan Kasper Singnél Münchenben., Ezután Bécsbe költözött, hogy a híres freskófestő Andrea Pozzónál tanulhasson tovább. Ez időben roppant divatos volt Európában az illuzionista építészeti festészet (a kvadratúra, és rendkívül népszerű lett Pozzónak a perspektivikus díszítés különböző típusainak diagramjait bemutató értekezése.

1707 végén érkezett Prágába. 1708-ban feleségül vette K. Kulik festő lányát. 1710-ben felvették az óvárosi festők céhébe, ahol tekintélyének növekedtével 1730–1749 között ő lett a céhmester. Első komoly megbízatása a sziléziai Świdnicában a Szent István-templom díszítése volt. Ezután a Szent László és Vencel templom gótikus belső terének barokkosításán dolgozott: a Mészároskápolna (a 18. századtól Marmurowa, ma Świdnicai Szűzanya) kupoláját kellett freskófestményekkel díszítenie. A kupola képe a harmincéves háború szörnyűségeit ábrázolja. Egy hermelinkabátos fiatal fiú valószínűleg II. Bolko sziléziai herceg (Kis Bolko, az utolsó sziléziai herceg), aki Świdnica hercegség térképét tartja a kezében, fölötte pedig a sziléziai sas lebeg. A festmény alja Świdnica látképe a katedrális jellegzetes sziluettjével. Ezt a munkát 1709 áprilisában fejezte be és 280 guldent kapott érte.

Ugyancsak a jezsuiták bízták meg az éppen akkor épülő Szent Kelemen-templom freskóinak festésével (1714–1715). A Bécsben elsajátított perspektivikus épületfestészet gyorsan hírnévhez juttatta, mivel nemcsak a templom védőszentjének életét festette meg, hanem úgy dekorálta a templom keleti falát, ahol hagyományosan az oltárnak kellett volna állni, mintha az tényleg ott lenne. Ez az optikai illúzió Prágában újdonság volt és nagy csodálatot keltett. Fő megrendelői a jezsuiták maradtak, nekik festette leghíresebb műveit. Az ő megbízásukra festette meg Klatovyban a jezsuiták templomának freskóit (1716), majd újra a Klementinumban (1723–1724) a barokk könyvtárterem és matematikai előadó, valamint a Tükörkápolna freskóit. A sziléziai Świdnicában (Schweidnitz) a plébániatemplom kápolnáját festette ki. 1717-ben Rokycanyban, a Szent István plébániatemplomban festette ki a főoltárt a Havas Szűzanya (Maria Boska Śnieżna) képével.

1722-ben Franziska Sibylla Augusta von Sachsen-Lauenburg, Baden-Baden őrgófja felkérte, hogy Rastattban fesse ki az udvari Szent Kereszt felmagasztalása templomot. Ugyanitt közreműködött a Szent István-várkápolna díszítésében, a munkát 1723-ban fejezte be. Többször (1720–1721, 1729–1732) is nagy felületeket festett Doksanyban, a premontrei kolostor templomában, ahol Mária és Krisztus életéből. Ezek közül a legjelentősebb műve a Boldogságos Szűz Mária születése. a kupola freskódíszítése, 1722; a presbitérium, a kereszthajó, az oldalkápolnák és sekrestye freskódíszítése, 1728–1732.

Az itt végzett munkája közben Josef Miki, a rend elöljárója megbízta, hogy két ütemben (1722 és 1728–1732) fessen olyan freskókat, mint amilyenekkel mestere, Andrea Pozzo díszítette a római Loyolai Szent Ignác-templom mennyezetét.

Fia, Antonín Jan Hiebel (* 1710) már 16 évesen belépett a jezsuita rendbe. Ő is dolgozott könyvillusztrátorként, de erről csak szórványos és töredékes adatok maradtak fenn.

Munkássága Sokoldalú festő volt, de főként a templombelsőkben készült monumentális festményeiről és azok optikai illúzióiról ismert. Díszítései hozzájárultak a Pozzo-féle kvadratúra-modell elterjedéséhez Csehországban. Az optikai illúziók hatásosan mosták el a festett és az épített részletek határait. A freskók mellett olaj oltárképeket is festett, de ezek közül csak néhány maradt fenn. Több rézmetsző, így Anton Birkhart, Michael Rentz és Johann Florian Hammerschmied nyomatainak tervezőjeként is ismert. Több róla szóló munka szerint csak élete végén kezdett el a könyvgrafikával foglalkozni, amikor egészségügyi okok le kellett mondania a freskófestésről. Az ezredforduló táján azonban számos korai rajzát találták meg, ami arról tanúskodik, hogy Hiebel freskófestés közben is folyamatosan dolgozott illusztrátorként. A rajzok többségét Anton Birkhart alakította rézmetszetté. Hiebel és Birkhard együttműködéséből ismerjük például Franz Anton von Sporck (František Antonín Špork) gróf portréjának számos változatát, amelyeket a különböző kiadványokhoz rendeltek előlapként. Számos további illusztrációt is neki tulajdonítanak 1723–1753 között, de ezek többsége nem bizonyított, mert a szövegközi rajzokat nem szignálta.

Jegyzetek

Források Johann Hiebel encyklopedieknihy.cz:Jan Hiebel Barbara Pieprzyk: Johann Hiebel - freski w Katedrze w Świdnicy

Irodalom Georg Kaspar Nagler: Neues allgemeines Künstler-Lexikon, München 1838, E. A. Fleischmann, Bd. VI, S. 173 Jiří Fronek: Johann Hiebel, malíř fresek, Disertační práce, Univerzita Karlova 2007 Karl M. Swoboda: Barock in Böhmen, München 1964, S. 214–215

Kategória:1681-ben született személyek Kategória:1755-ben elhunyt személyek Kategória:Cseh festők Kategória:Barokk festők