A Libau elleni rajtaütésre az első világháború kezdetén, 1914. augusztus 2-án került sor a Német Császári Haditengerészet két könnyűcirkálójának részvételével az ekkor az Orosz Birodalomhoz tartozó balti kikötőváros ellen, melynek során aknazárt létesítettek a kikötő előtt, majd lövették a katonai jelentőségű célpontokat. Ez volt az első harci cselekmény a Balti-tengeri hadszíntéren a háborúban. A rajtaütésszerűen kivitelezett akció legfőbb eredménye a városban tárolt jelentős szén- és lőszerkészlet megsemmisülése volt, amit a támadás kezdetén maguk az oroszok pusztítottak el attól tartva, hogy egy német partraszálló hadművelet áll küszöbön és a készletek ne kerülhessenek ellenséges kézre.
Az utasításaik szerint a német cirkálóknak további célpontokat kellett volna támadniuk északnak haladva és a Rigai-öböl előtt is aknazárt kellett volna létesíteniük, azonban Libau előtt a ködös időben tévesen ellenséges hadihajókat véltek észlelni, ami miatt gyorsan végezni akartak az akcióval és az aknákat elsietve, pontos helyzetmegjelölés nélkül szórták a vízbe. Ezért újabb aknazárt már nem tudtak létesíteni, a hadművelet pedig további célpontok támadása és az orosz erők felderítése nélkül ért véget. Bár a támadás jelentős morális hatással bírt, mint a flotta első támadó akciója a háborúban, a német hadvezetés értékelése szerint összességében nem volt sikeresnek tekinthető.A szócikk egyetlen forrása a német hivatalos történetírás (Krieg zur See 1914-18, Der Krieg in der Ostsee, Band 1). A cikk kiegészítendő az orosz leírással, tapasztalatokkal, a német tüzérség tényleges eredményeivel, esetleges áldozatokkal.
Előzmények Az első világháborút megelőző diplomáciai feszültségek hatására Németországban 1914. augusztus 2-át jelölték meg az első mozgósítási napnak,Az általános mozgósítást előző nap, augusztus 1-én 17:00-kor rendelték el. azonban a Balti-tenger erőinek főparancsnoka azt az utasítást kapta Berlinből, hogy nem kezdeményezhet semmilyen támadó hadműveletet addig, míg az orosz haderők előzőleg támadólag nem lépnek fel, mivel a német kormányzat még esélyt akart adni a békének.v. Mantey 30. o. A Balti-tengeren állomásozó német flotta parancsnokának kinevezett Henrik herceg így kénytelen volt a Danzighoz tartozó Neufahrwassernél állomásozó, támadó hadműveletekre kijelölt kötelék (Augsburg és Magdeburg könnyűcirkálók) számára az augusztus 1-én megfogalmazott utasítást – miszerint „a hadüzenet hivatalos megerősítésének vételezése után az előzetesen parancsba adott feladatait külön végrehajtási parancsok bevárása nélkül” meg kell kezdeni – úgy kellett módosítani, hogy „ebben az esetben is előbb meg kell várni a külön erre utasító parancsot.” A haditengerészeti minisztérium (Reichsmarineamt) élén álló Alfred von Tirpitz tengernagy igyekezett véget vetni ennek a bizonytalan állapotnak azzal, hogy augusztus 1-2. éjszakáján a külügyminisztériumtól azonnali írásbeli választ kért arra a kérdésre, hogy az Oroszország elleni hadműveleteket meg lehet-e már kezdeni és hogy ennek megfelelően az Oroszország elleni hadüzenetet tudatni lehet-e a haditengerészettel. A válaszban tudatták Tirpitz-cel, hogy az orosz csapatok átlépték a német-orosz határt, így a haditengerészeti erők akcióba lendülhetnek. Tirpitz erről augusztus 2-án 07:57-kor értesítette a balti-tengeri flotta főparancsnokát, ezzel egyidőben a haditengerészet vezérkarának (az Admiralstabnak) vezetője a danzigi szikratávíró-állomáson keresztül a következő parancsot küldte a két cirkálónak: „Hadiállapot Oroszországgal. Az harci cselekmények megkezdődtek. Eljárás a tervek szerint. Tengernagy.”v. Mantey 31. o. Előzetes tervek Az Admiralstab tervei között a Balti-tengeren egy Oroszországgal vívandó háború esetére a hadüzenet életbe lépése után azonnal végrehajtott Libau elleni vállalkozás szerepelt, mivel valószínűsítették, hogy az oroszok az itteni kisebb támaszpontjukról kiindulva torpedónaszádjaikkal a közeli német vizek elaknásításába kezdenek. Ezt lehetőség szerint meg kellett akadályozni vagy meg kellett zavarni.
A feladatra legalkalmasabb hajó az Augsburg volt, mivel ez volt a legújabb és leggyorsabb könnyűcirkáló a Balti-tengeren. Augusztus 1-én született az a döntés, hogy a Magdeburg is vele tartson, miután a „fenyegető háborús veszély” (drohende Kriegsgefahr) hatására az Admiralstab ezt a hajót is a Balti-tengeri Partvédelmi Divízióhoz (Küstenschutzdivision der Ostsee) osztotta be. A vállalkozást az Augsburg parancsnoka, Andreas Fischer sorhajókapitány vezette.v. Mantey 32. o.
A hadműveleti parancs A két cirkáló augusztus 1-én 17:00-kor érkezett Neufahrwasser révjéhez. Kifutás előtt kapta meg az Augsburg parancsnoka Bachmann altengernagytól, a Balti-tengeri állomáshely parancsnokától az írásbeli parancsokat. Ezek értelmében Libau előtt aknákat kellett telepíteni, a kikötőváros katonai jelentőségű objektumait lövetni kellett, felderítést kellett végezni.A hadikikötő a várostól északra terült el. Lásd: Libau térkép. Fő pontjaiban a parancs szó szerint így hangzott: A támadás célpontja Libau. Miután az aknák telepítésre kerültek, Libau tűz alá veendő. Amennyiben a hadüzenet életbe lépése után útban Libau felé vagy onnan visszatérőben találkozna orosz torpedónaszádokkal vagy aknarakókkal, úgy ezek ellen azonnal támadást kell indítania. Fölényben lévő orosz haderő elől ki kell térni. Libau lövetése után meg kell próbálkozni az orosz tengeri haderő tartózkodási helyének felderítésével. A hadvezetés számára fontos megtudni, hogy kell-e számolni Oroszország agresszív fellépésével és a német partok mely része ellen irányulna egy esetleges offenzíva. Ennek a feladatnak a végrehajtását mindaddig ki kell tolni időben, ameddig a szénkészletek lehetővé teszik. Tartósan jó szikratávírókapcsolat egy német parti állomással rendkívül fontos. Amennyiben az Ön számára kijelölt feladatok közül a viszonyok orosz partok előtti alakulása miatt egyik sem lenne megoldható, akkor térjen vissza a Balti-tenger nyugati részébe. Visszaút közben az ellenséges kereskedelem támadandó. Ezt a parancsot aznap még annyival egészítette ki a Balti-tengeri Főparancsnok, akinek a parancsnoksága alá időközben a két cirkáló került, „hogy az Augsburg 100 aknájának egy részét Libau helyett a Rigai-öböl nyugati kijárata előtt kell telepíteni”. Ez a változtatás abból a megfontolásból történt, hogy a legújabb információk szerint Libaut az orosz fegyveres erők elhagyták és teljesen kiürítették, ezért a kikötő elé telepített aknák nem okoznának jelentős fennakadást az orosz hajóforgalomban. Egy augusztus 1-én egy Libauból Swinemündébe érkezett gőzhajó számolt be arról, hogy a pár nappal korábban az orosz hajók elhagyták Libaut Reval irányába. Utolsóként a tengeralattjárók futottak ki szállítóhajók társaságában. Az arzenált és a műhelyeket elhagyták, a hajógyár szénkészleteit felgyújtották, a repülőgépek július 30-án északi irányba repültek el. A hangárokat lerombolták, a kikötőt teljesen kiürítették és csak pár kotróhajó maradt csak hátra. A németeknek erről beszámoló gőzös július 31-én 10:00 körül hagyta el a kikötőt a déli bejáraton keresztül, közben semmiféle aknatelepítést nem észlelt. Ezek az információk, amiket tudattak az Augsburg parancsnokával is, okozták az eredeti parancsok kiegészítését.v. Mantey 33. o.
A német hadművelet A rajtaütés végrehajtása bélyegkép|jobb|300px|A vállalkozást vezető Augsburg a Libau elleni küldetésről való visszatérésekor Swinemünde kikötőjében (1914. augusztus 4.) A két cirkáló augusztus 2-án 08:15-kor kapta meg a bevetési parancsot és 09:30-kor futottak ki ennek végrehajtásához. A Magdeburg azt az utasítást kapta az Augsburgtól, hogy az aknatelepítését tüzérségi tűzzel támogassa és adott esetben maga lépjen fel egy felbukkanó ellenséges egységgel szemben. A két cirkáló kifutva egy Libautól 17 tengeri mérföldre (32,5 km) nyugatra lévő pont felé vette az irányt, ahova 18:00-ra igyekeztek megérkezni. Mérsékelt északnyugati szél fújt, a hullámzás csekély volt, az ég erősen felhős. A látási viszonyok a pára miatt időnként erősen korlátozottak voltak.
A hadműveletet vezető Fischer sorhajókapitánynak az volt a szándéka, hogy a cirkálóival túlhalad Libaun, míg a város tőlük kelet-délkeleti irányba nem kerül, ezután felé fordulnak és rövid idő elteltével hozzálátnak az aknatelepítéshez és tűz alá veszik a célpontokat. Fischer az aknákat 20 csomós sebességgel haladva akarta kiszórni, ellenben a kikötő lövetését alacsony sebesség mellett szándékozott végrehajtani, aminek során 6 tmf-nél (11 km) nem akart közelebb kerülni a partokhoz. Ezt a tervét még a vállalkozás megkezdése előtt tudatta a Magdeburggal.
Az aknazár szokatlanul nagy sebesség mellett való telepítése és a lövegeknek (10,5 cm L/45) a hatótávolságuk határáról való bevetése mellett amiatt dönthetett Fischer, mert erős orosz elhárítótűzzel, a kikötő elé telepített aknazárakkal és tengeralattjárók jelenlétével számolhatott. Ez a feltevése tévesnek bizonyult. Bizonyos mértékű partvédelmi tűzzel és aknazárakkal lehetett számolni, főleg azután, hogy 17:40-kor az Augsburg a főparancsnoktól (Henrik hercegtől) azt az információt kapta, miszerint a „Libau világítótornya előtti horgonyzóhely 5 tmf-es körzetben aknagyanús”. Egy Libauból érkező német hajóskapitány közlése volt ennek a rádióüzenetnek a kiváltója. 19:00-kor adta ki Fischer az Augsburgnak a parancsot az aknák kiszórására, ami 19:05 és 19:30 között zajlott le. Az ezutániakról így számolt be a hadinaplójában: „Eközben Libauban, ami a pára miatt nem volt látható, nagy füstfelhő volt kivehető villámlásokkal és világos kis felhőkkel. A Magdeburg jelzést küldött: „Lőnek minket”, válasz: „Becsapódásokat kivárni”. A füstfelhő észlelésekor parancs lett kiadva az összes akna gyorsított kiszórására. Az utolsó akna kidobása után az Augsburg állt az élre. Jelzőkaros üzenet a Magdeburgnak: „Rajta!” („Drauf los!”) Feltételezem, hogy orosz hajók futnak ki a kikötőből, ezért a közvetlenül odavezető úton nem várhatók aknák. Tévedésnek bizonyul, hogy nagycirkálók futnának ki. Az ellenséges lövedékek becsapódásai elmaradnak. A hajó a lövetés megkezdéséhez foglal pozíciót. A parton kivehető világos tűz kerül kijelölésre célpontként mindaddig, míg a város és a kikötő nem vehető ki tisztán. Egy a kikötő előtt álló nagy gőzhajó lángokban áll, vagy a lövedékek lobbantották lángra. Hamarosan az Alexanderstadt más részein is lángok csapnak fel. Du. 7.55-től du. 7.57-ig szünet áll be a lövetésben. A lövések a megfigyelések alapján főként rövidek voltak. Felvonatom a „vezetőt követni” jelzést és közelebb kanyarodom a kikötőhöz, hogy a jobb oldali tüzérséggel nyissak tüzet. A távolság és közötti. Nagy robbanás a szárazföldön. Biztos találatok voltak megfigyelhetőek a kikötőben és a szárazföldön.”v. Mantey 34. o.
A tűzcsapás során az Augsburg 280, a Magdeburg 140 lövést adott le, melyeknek mintegy 20%-a röviden érkezett le a saját megfigyelés szerint. Ezek voltak az első lövések, melyeket német hadihajók adtak le a háborúban. A tüzet 08:08-kor szüntették be.
Téves észlelések