Mercz Nóra magyar hárfás.
Életrajz Édesanyja matematika–fizika szakos tanár, édesapja gyógyszerész. Férje orvos, miként bátyja is.
Tanulmányok Gyerekkora a balett bűvöletében zajlott. Tanárai, Suba Gyula és az Operaház híres balettmestere, Nádasy Ferenc már 8-9 éves korában szólistaként szerepeltették. Az ígéretes jövőnek és a boldogságnak egy szívizomgyulladás vetett véget. A zenével, a balett nélkülözhetetlen kísérőjével, hobbiszinten maradt meg a kapcsolata. Énektanárainak köszönhetően helyettesként többször vezényelte az általános iskolai és a gimnáziumi kórust. Egy alkalommal, válogatás után még a Magyar Rádió Gyermekkórusat is egy szabadtéri hangversenyen, annak alapító tagjaként.
Általános iskolai és zeneiskolai vezénylései közül kiemelkedik Kodály Zoltán születésnapi köszöntése a Zeneakadémián, majd később az otthonában is, ahol az általános iskola mintegy nyolc legtehetségesebb lányból álló együttesét vezette, akik között énekelt a később világhírű Marton Éva is.
Két-három évi zongorázás után csupán kedvtelésből kezdett hárfázni 16 éves korában, amikor a Fővárosi Zeneiskola Szervezet egyetlen hárfatanszéke a közelbe, korábbi általános iskolájába költözött. Bár jeles tanuló volt, és egyetemre készült, a hárfatanára, Molnár Anna rábeszélésére felvételizett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola ötödik évfolyamára (tanár: Rohmann Henrik), majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (mai nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) hárfa szakán folytatta tanulmányait Lubik Hedvignél, és nyert művész–tanár diplomát 1967-ben, kitűnő minősítéssel.
Bár Nyugat-Berlinbe és New Yorkba is rendelkezett ösztöndíjas meghívással, 1971–73-ig ösztöndíjas továbbképzésre a Szovjetunióba kapott lehetőséget. A világszínvonalú hárfaoktatás, a korszerű, kiváló technika megismerése, a tudatos technikai alapozás jelentősége nagy hatást tett rá. Az eredményeket későbbi munkája során igyekezett átadni a hazai hárfások következő nemzedékének.
Munkássága Oktatás Hazatérése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének hárfa, módszertan és kamarazenei oktatója 1997-ig; a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hárfatanára.
A zeneművészeti szakközépiskolák számára 1980-ban hárfaoktatási tantervet szerkesztett. Újraindította és átszervezte a budapesti zeneiskolai hárfaoktatást, szorgalmazta a gyerekkorban kezdődő hárfatanulást. 1981-ben a zeneiskolai hárfaoktatás első tantervét szeerkesztette, majd a főiskolai tantervet készítette el.
Magyar Hárfaközpont 1992-ben létrehozta, és 1997-ig vezette a Magyar Hárfaközpont Alapítványt, melynek célja – a hangszer népszerűsítésén túl – nemzetközi kapcsolatok megteremtésével elősegíteni a magyarok integrálódását a nemzetközi hárfás közéletbe. Tevékenységi köre sokirányú volt: a világ legkiválóbb hárfásainak meghívása, koncertek, mesterkurzusok szervezése, fiatalok szereplésének elősegítése, a hangszertörténeti érdekességek bemutatása, fontos külföldi rendezvények látogatása, kapcsolatok a világ hárfásait összefogó World Harp Congressszel.https://worldharpcongress.com Először vitt versenyzőt a legrangosabbnak számító jeruzsálemi hárfaversenyre, ahol a zsűri meghívottja.
Publikációk Ismertető magyar hárfásokról, magyar szerzők hárfára alkotott szóló- és kamaraműveinek összegyűjtése, publikálása külföldi kiadványokban, magyar hárfaművek szerkesztése és megjelentetése kotta formájában (pl. Farkas Ferenc: Allegro Impetuoso, Patachich Iván: Antiche Danse Ungherese, Dubez Péter: Fantasie).
A Parlando folyóiratban 2022-ben megjelent összefoglaló cikk: Zeneiskolai hárfaoktatás 1945 után.
Koncertek Szóló- és kamarazenei hangversenyeken lépett fel, többnyire az Országos Filharmónia szervezésében. Ezek között érdekes és változatos színt jelentett a rendszeresnek mondható együttműködés a Zeneakadémia hallgatóiból alakult, Párkai István által vezetett Liszt Ferenc Kamarakórussal és Katanics Mária „Szilágyi Erzsébet” leánykórusával. Amellett több tévéfelvétel (szólóének – hárfa, fuvola – hárfa, kórus – hárfa) és számos rádiófelvétel (főleg szólók, de kamarazene is hegedűvel, fuvolával) készült vele. Hozzá fűződik a Magyar Rádió – Földes Imre zenetörténész által vezetett – „Mindenki Zeneiskolája” című sorozatában a hárfa bemutatása is.
Munkájának értékelése Néhány ismert művész, zeneakadémiai tanár véleménye, ajánlásának részlete:„Mercz Nórát többször hallottam koncerten játszani, közös kamarahangversenyünk is volt. Mercz Nóra kitűnő művész, szerintem hazánk első hárfása. Zenei és emberi kvalitásai egyaránt kiemelkedőek.” (Keönch Boldizsár énekművész, 1986)
„Főiskolai munkánk mellett több közös rádió – és más ismeretterjesztő előadásunk volt, ahol (Mercz Nóra) tanúságot tett hangszertörténeti tájékozottságáról, a hangszert népszerűsítő képességéről, kitűnő előadói stílusáról, a darabok előadásában pedig igényes és érzékeny művészi képességeiről.” (Földes Imre muzikológus, 1986)
„Mercz Nórát, mint kollegámat régóta ismerem. Igen nagyra becsülöm művészi és tanári működését egyaránt ... teljes meggyőződéssel támogatom ...” (Dr. Újfalussy József rektor, a Tudományos Akadémia alelnöke, 1988)
„Mercz Nóra tanárnő számomra mindig a TANÁRNŐ csupa nagybetűvel. Nemcsak a hárfázás technikáját, a művészi előadást, zenei stílusokat tanította, annál sokkal többet kaptam tőle. Emberséget, viselkedési mintát jelentett, aki személyével példát mutatott. Széleskörű műveltsége színessé tette óráit, ahol szó volt a zenén kívül irodalomról, művészettörténetről vagy akár napi eseményekről is. Minden téren nagyon igényes, a legmagasabb színvonalat képviseli. Neki köszönhetem, hogy sikeres diplomakoncertet adhattam, tovább léphettem tanulmányaimban és bekerülhettem a Magyar Állami Operaház zenekarába, majd taníthattam a Zeneakadémián is. A szakmán kívül formálta gondolkodásomat, viselkedésemet, életszemléletemet. Nem csak tanított, hanem nevelt is.” (Peták Ágnes, a Magyar Állami Operaház hárfaművésze, 2023)
Az első magyar könyv a hárfáról 2012–ben írta meg, de csak 2016 végén jelent meg a hárfa történetét összegző, közérthető stílusban írott könyve magyar és angol nyelven az osztrák-angol Novum kiadónál A mágikus hárfa címmel.Nemcsak a hárfa változatait, fejlődését és legkiválóbb művészeit ismerhetjük meg, hanem átfogó képet kapunk a történelmi, filozófiai háttérről, és a különböző korszakokban játszott szerepéről, melynek során ez a különleges és titokzatosan vonzó hangú hangszer „mindig az örömet, a vigasztalást és a szépséget képviselte”. (Részlet a kiadói ismertetőből)
Vélemények a könyvről „Mercz Nóra könyvét nagy élvezettel olvastam végig. Átfogó és rendkívül érdekes munka, amely minden szempontból egyesíti magában a tudományos munka precizitását és az írói fantáziát.” (Kocsis Zoltán, zongoraművész, karmester) „Csak szuperlatívuszokban jellemezhetem Mercz Nóra A mágikus hárfa című könyvét. Óvakodva kezdtem hozzá, de aztán alig tudtam letenni. ... ez a könyv tulajdonképpen egy művelődéstörténeti folyamat leírása a hárfa különleges világának tükrében. Bár alapvetően tudományos munka, stílusa rendkívül olvasmányos. ... A sok szép kép még tovább növeli az élményt, és e kiváló könyv értékét.” (Jandó Jenő, zongoraművész, a Zeneakadémia professzora) Három kritika a Parlando folyóiratból: Rásonyi Leila – hegedűművész, a Zeneakadémia tanára: itt Peták Ágnes – hárfaművész, a Zeneakadémia tanára, az Operaház tagja: itt Szinyei Merse Anna – művészettörténész (Nemzeti Galéria) : itt
Jegyzetek