Méhészet

A méhészet a méhek mesterséges tartását, az általuk gyűjtött és elkészített termékek kinyerését jelenti. Magyarországon kifejezetten kedvezőek a természeti adottságok a méhészet szempontjából. Viszonylag hosszú a mézelő növények virágzási időszaka, amely alatt a méhek nektárhoz juthatnak. Az ország nagy kiterjedésű akácerdőkkel rendelkezik, amely a magyar méhészet legfontosabb méhlegelője. 200px|thumb|jobb|A méhész a keretek ellenőrzése közben

Fogalma

Az ember nemcsak a növényvilág termékeit gyűjti, hanem gyűjt, zsákmányol az állatoktól is. Az ilyen zsákmányolásnak Kelet-Európából és Észak-Ázsiából számtalan emlékét ismerjük. A régi Novgorod kormányzóság szegény orosz lakossága kiásta a vakondok föld alatti odúját és az ott felhalmozott „földimogyorót” (Lathyrus tuberosus) elszedte. Havasalföld románjai a hörcsögtől szedték el a felhalmozott gabonát. Kamcsatka félszigetének őslakói, az itelmek (egy egérfajta) lyukjából rendszeresen kiássák és elfogyasztják a turbánliliom (Lilium martagon) gumóját, amit az egér téli táplálékul gyűjt össze. Kárpótlásul az egérnek cirbolya magvakat hagynak hátra, hogy éhen ne pusztuljon. A tunguzok, korjakok, a szagáji tatárok, az altáji törökök és más szibériai népek is egy egérfajtától szedik el az összegyűjtött ehető gyökereket.

Hasonló „zsákmányolás” ismeretes a magyaroknál. A 20. század elején a Hortobágy környékén, a Kis- és Nagykunságban ősszel kiásták a güzü egér (Mus musculus spicilegus), az ürge (Citellus citellus), a hörcsög (Cricetus cricetus) föld alatti odúját és az ott felhalmozott gabonaszemeket, kukoricát elszedték. Ilyen módon több zsák gabonaszemet is összegyűjtöttek, amit a disznókkal, baromfikkal etettek meg. A javát táplálékul is felhasználták. A Lápos folyó völgyében ősszel egy egérfajta odújában felhalmozott mogyorót szedik el (misináznak). Erdős vidéken (Bakony, Mátra hegység, székelyek) elrabolják a mókus és a pele (Glis glis) odújában található mogyorót.

Lényegében hasonló tevékenység a méhészkedés is, amikor az ember a méhektől zsákmányolja el a mézet.Forrás: (Györffy I. 1984: 45; Erdész S. 1974: 39)

Története A házi méh (Apis mellifera) háziasítása már mintegy 6000 évvel ezelőtt megtörtént, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. Feltételezések szerint a házi méh eredetileg Indiából származik. A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt: az anyaméh, a herék és a dolgozók. Anyaméhből családonként egy van; szerepe a család gyarapítása. A herék hímek, és az anyák megtermékenyítéséért felelnek. A többi munkát a dolgozók végzik. Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a „kosárkába” a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a „kosárka” vagyis a pollenzacskó.

Az első méhészeti könyv Magyarországon Az első méhészeti könyvet 1800-ban jelentette meg Magyarországon latin nyelven Chabicsovszky György Kalocsa egyházmegyei katolikus pap. A Kalocsán megjelent mű címe Apiarius systematicus, seu nova apum cultura volt. Ebből a könyvből lehetett megtudni – többek között – azt, hogy 1799. december 19-én kancelláriai rendelet jelent meg arról, hogy „a méhészet előmozdítására való tekintetből a falvak körül különösen hárs- és akáczfák rendeltetnek ültettetni”.

Kaptárak

A méhészkedés egyik legfontosabb és egyben legdrágább felszerelési tárgya a méhlakás. Ma már nem vitatkozunk arról, hogy kas legyen-e ez vagy kaptár. A kas fölött eljárt az idő. Bármilyen nagy előnye is olcsósága, annyi a hátránya, hogy a kasos méhészetet berendezni, vagy arra akár az állomány egy részével is áttérni, senkinek sem ajánlható. A kas használatának ott van még létjogosultsága, ahol hosszú ideig tartó méhlegelő van, itt is csak akkor, ha a méhész nem méztermelésre, hanem méheladásra rendezkedik be.

Aszerint, hogy a kaptár hol nyílik, tehát a lépeket melyik irányból lehet kivenni, hátsó és felső kezelésű kaptárt különböztetünk meg. Mindkettő lehet álló és fekvő, alakja és mézkamrájának helyzete szerint. Némelyik kaptárt több irányból is lehet kezelni.

Lépek elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk hideg és meleg építményű kaptárt. Meleg építményű kaptárnál a lépek lapjukkal helyezkednek el a kijáró nyílás felé, még a hideg építményűnél élével. A keretes kaptárt egyes vélemények szerint már a rómaiak és az egyiptomiak is ismerték. Az újkorban a legelső keretes kaptárt egy ismeretlen szerző az 1600-as években publikálta. Hires keretes kaptár volt Huber svájci vak méhész könyvszerűen lapozható kaptára. A keretes kaptár használhatóvá tételéhez az áttörést az un.méhjárat helyes megállapítása hozta el. A méhjárat az a 7–15 mm közötti hézag melyet a méhek közlekedés céljából a keretek és a kaptár fala között meghagynak, a keretet viaszépítménnyel vagy propolisszal nem ragasztják oda.

A kaptár feltalálásának útja:

– Kövesdy Szarka Sándor keretes kaptára 1843-ból Magyarországról – Langstroth lelkész kaptára az USA-ból 1852-ben (a világ legelterjedtebb kaptára) – Dzierzon sziléziai esperes-plébános léces később keretes hátul-kezelős kaptára az 1850-es évekből. A XIX. század végén még előfordult hogy idősebb méhészek a kaptárt "dzierzonnak" nevezték.

Állókaptár Az állókaptár keretei egymás felett kettő vagy több sorban helyezkednek el. A lépek elhelyezkedése szerint lehetnek hídegépítményű és melegépítményű hátul kezelős kaptárak. A lépre nyíló hátul kezelős kaptárak az 1850–1940 közötti időszakban voltak elterjedve, a méhesházas állóméhészkedés korában. Néhány típus: – Berlepsch-kaptár, Németország – Országos egyleti 3 soros kaptár keretméret: 24×18,5 cm – Országos egyleti 4 soros kaptár keretméret: 24×18,5 vagy egész-keret a fészekben: 24×37 cm – Kisboconádi 3 soros kaptár, 1903 a kis-országos kaptár keretének megnövelésével keletkezett, 32×28,6 cm

Hídegépítményű hátul kezelős kaptárak, azaz lapozókaptárak. Kezeléskor a hátsó ajtó és ablak eltávolítása után a keretek hídégépítmény szerint helyezkednek el. Egy lép kivétele után a többi a könyv lapjai szerint lapozható. Bonyolult szerkezetük miatt nem terjedtek el. Ebben a kategóriában a Pohánka-féle lapozó, az Alberti-féle lapozó és a szlovén lapozókaptár érdemel említést.

Rakodókaptár A rakodó kaptár, egymásra helyezhető fiókokból áll, mely rendszerint fajtájának megfelelő 8-9-10-11-12 lépet (keretet) tartalmaz. A kaptár méretét tetszés szerint lehet változtatni, aszerint, hogy mennyi fiókot helyezünk egymásra. Ha gyenge a család, vagy téli időszak van, akkor csak egy vagy két fiókot foglalnak a méhek, még nyáron, hordási időszakban sokszor négy-öt fiókot is szükséges egymásra helyezni.

A keret mérete szerint 4 csoportot különböztetünk meg:

1.) alacsony lépes egyenlő keretes rakodókaptárak. A langstroth (44,8x23,2) a Zander (42x22) a fél-NB (42x18) tartozik ebbe a csoportba. Fészeknek 1-2-3 fiókot, méztérnek további 1-2-3 fiókot igényel a család erőssége szerint.

2.) közepes lépes egyenlő keretes rakodókaptárak. Ebben a csoportban magasabb keretet alkalmaznak a fészekben és a méztérben. Közép-Európában elterjedt típus. 2, esetleg 3 10-12 keretes fiókkal dolgozik. Hunor rakodó (42x27) Közép-boconádi rakodó (42x29) Egységes(42x32,5) Mogor rakodó(42,8x25)

3.) különbözőlépes rakodókaptárak. A csoport kaptárai eltérő kerettel dolgoznak a fészekben és a méztérben. Ebbe a csoportba tartozik a Dadant-Blatt kaptár (43,5x30 a fészekben 43,5x15 a méztérben) a Dadant kaptár (47x30 és 47x15) a Balogh Bálint-féle kaptár (36,5x36,5 és 36,5x19) az NB rakodó (42x36 és 42x17,5)

4.) magas lépes rakodókaptárak. Ritka, mert a mézkamra nehéz, a kaptár nem bővül szakaszosan, elvétve használnak így NB rakodót és Ignácz keretekkel felszerelt rakodót.

Közös valamennyi rakodókaptárban a különálló aljdeszka, a menekülőtér és a tető. Szállításra a kaptárelemeket össze kell csatolni, erre a legelterjedtebb a gurtnis-feszítős csatoló.

Felső kezelésű fekvőkaptárak A fekvőkaptár egy fekvő láda formájú méhlakás. A rakodókaptárakkal ellentétben nem szedhető szét alkatrészeire. Megjelenését a méhlegelők jobb kihasználását jelentő vándorlás megjelenése és a rakodókaptárak kiforratlan összekapcsolása okozta. 1913-ban mutatta be id. Boczonádi Szabó Imre 24 db 42x36cm-es kerettel felszerelt fekvőkaptárát. A korábbi kis űrtartalmú kaptárakkal elért mézhozamok a többszörösére emelkedtek. Az NB fekvő lehetővé tette a korai akácfőhordás teljes kihasználását, illetve az aratás után hónapokig virágzó tisztesfű kihasználását. Boczonádi hatására az OMME 1918-ban próbálta bemutatni a Hungária kaptárat, mely 4 db kis-országos keret méretével egyenlő nagy-kerettel dolgozott. Az 1930-as években Boczonádi nagykeretének hatására még nagyobb keretek jelentek meg (Konkoly féle, Kelecsényi féle, Debreceni). Ignácz Sándor alkotott egy 32 keretes 2 családos fekvőkaptárt 50x32-es keretekkel. Az 1930-as években jelent meg az NB fekvő 17-18-19 keretes változata a fészekmézkamrás kaptár. Az 1950-es években a faanyag hiánya miatt Dr.Vicze Ernő tervezte meg a legkisebb NB-t a 15 keretes NB fekvőt (kínai gyantás ládák anyagából)

Magyarországon az 1940-es évekig a hátul kezelős kaptárak voltak leginkább elterjedve, majd az 50-es évektől a központi gyártás hatására az NB fekvőkaptárak. Az 1970-es években jelent meg a 4 fiókos alacsony keretes rakodókaptár, a fél-NB, melynek terjedése azóta is tart. Az 1990-es évek végétől terjed Magyarországon a Dadant-Blatt és Langstroth kaptár.

Méz

A méhek legnagyobb haszna a virágok megporzása. A virágok az általuk termelt nektárral, egy édes folyadékkal csalogatják magukhoz a méheket. A méh a virágok nektárját gyűjti össze, majd azt saját szervezetében átalakítja. A felszívott nektárhoz a szájukban lévő garatmirigyből enzimeket, emésztőnedveket kever hozzá, a keveréket pedig mézgyomrukban gyűjtik. Hazaérkezés után innen töltik bele ezt a még híg folyadékot a lépek sejtjeibe. Végül teljes értékű mézzé akkor válik, amikor szárnyuk lebegtetésével, a levegő keringetésével besűrítik, és lecsökkentik a víztartalmát.

A méz alkotórészei A méznek körülbelül 4/5 része cukor, 1/5 része víz. Hiába oldana azonban valaki cukrot ebben az arányban: nem mézet, hanem cukorszörpöt kapna, mint ahogy a vízből, szeszből és cukorból sem sikerül bort készíteni. A méz jellegét, éppen mint a borét, egész sereg különleges anyag szabja meg. Kevés van benne ezekből, de annyi is elég, hogy ne lehessen utánozni.

Mint, ahogy a borok különböznek egymástól, a méz is különféle származása termőhelye, kezelése, sőt még a gyűjtés éve szerint is. Más a cukortatalma, színe, illata, zamata. A borhoz abban is hasonló, hogy folyton módosul, alakul.

Cukrok A méz alapsajátosságát a cukrok minősége és aránya szabja meg. A fontosabb cukrok nevét már ismerjük.

A virágméz cukra szinte mind gyümölcscukor és szőlőcukor. Jelentéktelen mennyiségben szokott benne lenni nádcukor (répacukor) és dextrin is. A mézharmatos mézre jellemző, hogy az említetteken kívül különleges, ritka cukrok is lehetnek benne és dextrintartalma nagy.

A hazai mézeink cukortartalma 70-80% körül szokott lenni.

Gyümölcscukor A méz nagy édessége a gyümölcscukornak köszönhető. A gyümölcscukor az embernek valamennyi ismert cukor közt a legédesebb. 7 kanál gyümölcscukor annyira édesíti a kávét, mint 10 kanál nádcukor, vagy 17 kanál szőlőcukor. Mézeinkben legtöbb a gyümölcscukor. Érthető, hogy a méz édesebb, mint az ugyanolyan sűrű nádcukorszörp.

Szőlőcukor A szőlőcukor arról nevezetes, hogy gyorsan kristályosodik. A méz kristályosításában döntő.

A méz nagy részét alkotó szőlőcukor és gyümölcscukor könnyen a testbe juthat az emésztőszervből, a táplálkozásban tehát különleges jelentőségű.

Dextrin A dextrin a kristályosodást késlelteti.

Nádcukor