Susannah Yolande Fletcher, ismertebb nevén Susannah York (Chelsea, London, 1939. január 9. – London, 2011. január 15.) BAFTA-díjas brit színésznő, írónő.
Élete Származása, tanulmányai London Chelsea kerületében született Susannah Yolande Fletcher néven. Apja Simon William Peel Vickers Fletcher (1910–2002), bankár és acélipari vállalkozó. Anyja Fletcher első felesége, Joan Nita Mary Bowring volt. Szülei 1935-ben házasodtak össze. Susannah második leányukként született 1939-ban. A szülők 1943-ban elváltak.
Anyai nagyapja Walter Andrew Bowring brit diplomata volt, a Brit Birodalom rendjének lovagja, aki 1933-1935 között a brit korona adminisztrátoraként Dominikában. Egyik felmenője Sir John Bowring (1792–1872) közgazdász, utazó és diplomata, a 19-20. század második felében Viktória királynő megbízásából szolgált Hongkongban és Sziámban.
Anyja később feleségül ment egy skót üzletemberhez, és Skóciába költözött leányaival. Susannah tizenegy évesen a dél-skóciai Troonban, a Marr College-ban tanult, majd átment a midhursti Wispers Schoolba (West Sussex). Innen diákcsíny miatt kirúgták, East Haddonban folytatta (Northamptonshire). Lelkesedett s színjátszásért, sikereket ért el az iskolai színkörökben.
1955–1958 között a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémián tanult. Osztálytársa volt Peter O’Toole-nak, Albert Finneynek, Tom Courtenaynak és Brian Epsteinnek. Végzés előtt elnyerte a legígéretesebb színinövendéknek járó Ronson-díjat.
Színészi pályája Apró, névtelen kis filmszerepek után 1959-ben nagy figyelmet keltett Abigail szerepében, Arthur Miller: Salemi boszorkányok (The Crucible) című drámájának tévéfilmes adaptációjában, amelyet Henry Kaplan rendezett az ITV tévészínházi sorozatában, Sean Connery főszereplésével.
Első mozifilmes főszerepét Ronald Neame rendező 1960-as A dicsőség hangjai című filmdrámájában kapta, Alec Guinness és John Mills oldalán.
1962-ben John Huston rendező Freud: a titkos szenvedély c. filmjében alakította a női főszerepet, Cecily Koertnert, Montgomery Clift partnereként. Alakításáért 1963-ban a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjra jelölték, de a díjat Geraldine Page kapta meg, Az ifjúság édes madarában nyújtott alakításáért. Több díjnyertes mozifilmben kapott főszerepeket, így Tony Richardson rendező Tom Jones c. romantikus kalandfilmjében (1963), Fred Zinnemann rendező Egy ember az örökkévalóságnak (1966) és Robert Aldrich rendező George nővér meggyilkolása (1968) c. drámájában (utóbbiban Alice McNaught szerepét alakította).
Sydney Pollack amerikai rendező A lovakat lelövik, ugye? című 1969-es filmdrámájában York egy lecsúszott színésznő-táncosnőt és Jean Harlow-hasonmást játszott, aki partnerével (Robert Fieldsszel) a nagy gazdasági világválság idején részt vesz egy végkimerülésig zajló maratoni táncversenyen, hírnévért és pénznyereményért harcolva. Ezek a szerepek alapozták meg York nemzetközi hírnevét. Alakításáért BAFTA-díjat kapott. Golden Globe-díjra és Oscar-díjra is jelölték, de mindkettőt Goldie Hawn vitte el A kaktusz virágában nyújtott alakításáért.
1972-ben Robert Altmans Végzetes képzelgések (Images) című filmdrámájában nyújtott szerepéért megkapta a legjobb női alakítás díját a Cannes-i filmfesztiválon. Pályájának csúcsára ért, a brit filmművészet vezető művészei közé számított, Vanessa Redgrave-vel együtt. Roger Moore partnereként főszerepelt Peter R. Hunt rendező 1974-es Aranybánya című kalandfilmjében és Christopher Miles rendező 1975-ös Szerelmi hadviselés című romantikus vígjátékában. Richard Donner 1978-as Superman c. kalandfilmjében és annak 1980-as második részében Lara szerepét adta. (Az 1987-es Superman IV-ben is ő volt Lara hangja).
A következő évtizedekben folyamatosan dolgozott mozifilmekben, televíziós sorozatokban és színpadokon, főleg a drámai műfajban, de kalandfilmes és vígjátéki szerepeket is elvállalt. Szerepelt különleges zenei produkciók narrátoraként is. Bár mind a közönség, mind a kritika kedvezően fogadta, az 1970-es évek első felében elért kirobbanó sikereit nem tudta megismételni.
1979-ben tagja volt Cannes-i filmfesztivál zsűrijének, Françoise Sagan és Jules Dassin mellett. Ez a zsűri jutalmazta Arany Pálma-díjjal Francis Ford Coppola Apokalipszis most és Volker Schlöndorff Bádogdob című versenyfilmjeit. 1992-ben meghívták a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) zsűrijébe, Annie Girardot-val és Michael Verhoevennel együtt. Lawrence Kasdan amerikai rendező Grand Canyon – A város szíve című bünügyi filmdrámáját a fesztivál legsikeresebb filmjének címével tüntették ki.
Magánélete 1960 és 1976 között Michael Wells (*1937) színész-íróval élt házasságban, két közös gyermekük született, Sasha Wells (*1972) és Orlando Wells (*1973), akik mindketten színészi pályára léptek.
Politikai nézeteit tekintve a baloldallal szimpatizált. Nyilvánosan támogatta Mordechai Vanunu izraeli atomtudóst, aki 1986-ban nyilvánosságra hozta Izrael eltitkolt nukleáris fegyverkezési programját. 2007 júniusában a tel-avivi Cameri Színházban saját „The Loves of Shakespeare’s Women” c. művének felolvasásával vendégszerepelt, az eseményt a börtönben ülő Vanunu tiszteletére ajánlotta. A helyi nézőközönség körében egyszerre aratott zajos tetszést és dühös szidalmakat.
2010-ben mielóma multiplex típusú rákbetegséget diagnosztizáltak szervezetében. Utolsó szerepét a Doktorok című tévésorozatban játszotta el. Betegsége következtében 2011. január 15-én, egy héttel 72. születésnapja után egy londoni kórházban elhunyt.
Főbb filmszerepei
1960: A dicsőség hangjai (Tunes of Glory); Morag Sinclair 1961: The First Gentleman, tévéfilm; Charlotte királyi hercegnő 1962: Freud: a titkos szenvedély (Freud); Cecily Koertner 1963: Tom Jones; Sophie Western 1964: A hetedik nap (The 7th Dawn); Candace Trumpey 1965: A Kalahári homokja (Sands of the Kalahari); Grace Munkton 1966: Mystery and Imagination, horror-tévésorozat; Madeleine Usher 1966: Kaleidoszkóp (Kaleidoscope); Angel McGinnis 1966: Egy ember az örökkévalóságnak (A Man for All Seasons); Margaret More 1968: Sebastian; Rebecca Howard 1968: Duffy; Segolene 1968: George nővér meggyilkolása (The Killing of Sister George); Alice „Childie” McNaught 1969: Ó, az a csodálatos háború (Oh! What a Lovely War); Eleanor 1969: Az angliai csata (Battle of Britain); Maggie Harvey 1969: A lovakat lelövik, ugye? (They Shoot Horses, Don't They?); Alice 1970: Falusi tánc (Country Dance); Hilary, feleség 1970: Jane Eyre; tévéfilm; Jane Eyre 1971: Happy Birthday, Wanda June; Penelope Ryan 1972: X Y és Zee (Zee and Co.); Stella 1972: Végzetes képzelgések (Images); Cathryn 1973: Orson Welles’ Great Mysteries, tévésorozat; Josephine grófnő 1974: Aranybánya (Gold); Terry Steyner ---- Roger Moore 1975: Cselédek (The Maids); Claire 1975: Szerelmi hadviselés (That Lucky Touch); Julia Richardson ---- Roger Moore 1975: Neveletlenek (Conduct Unbecoming); Mrs. Marjorie Scarlett 1976: Égi lovasok (Sky Riders); Ellen Bracken 1978: Gyilkos kiáltás (The Shout); Rachel Fielding 1978: A csendestárs (The Silent Partner); Julie 1978: Superman; Lara 1979: A régensherceg (Prince Regent), tévé-minisorozat; Maria Fitzherbert 1980: Ébredés (The Awakening); Jane Turner 1980: Ismét szerelem (Falling in Love Again); Sue Lewis 1980: Superman II. (Superman II); Lara 1981: Második lehetőség (Second Chance), tévésorozat; Kate Hurst 1981: Kasszasiker (Loophole); Dinah Booker 1983: Sárgaszakáll (Yellowbeard); Lady Churchill 1984: Karácsonyi ének (A Christmas Carol), tévéfilm; Mrs. Cratchit 1977: Szerelemhajó (The Love Boat); tévésorozat; első évad; Kay Webber 1985: Vérbeli sztár (Star Quality), tévéfilm; Lorraine Barry 1987: Superman IV. – A sötétség hatalma (Superman IV: The Quest for Peace); Lara hangja 1987: Kato, a sötétség fejedelme (Mio min Mio); varrónő 1988: Meghalni a szerelemért (A Summer Story); Mrs. Narracombe 1988: A Gyémánt fivérek (Just Ask for Diamond); Lauren Bacardi 1989: Melancholia; Catherine Lanham Franck 1989: Ray Bradbury színháza (The Ray Bradbury Theater), tévésorozat; Nora 1989: A négy kisasszony (Quattro piccole donne); tévésorozat 1993: Piccolo grande amore; Krisztina királynő 1997: Ruth Rendell Mysteries, tévésorozat; Liz 1987: Szerelmi örvény (Loop); Olivia 2000: Szent Patrick legendája (The Irish Legend), tévéfilm; Concessa 2003: Látogatók (Visitors); Carolyn Perry 2003: Holby Városi Kórház (Holby City); tévésorozat; Helen Grant 2004: Baleseti sebészet (Casualty); tévésorozat; Helen Grant 2010: Missing, tévésorozat; Marjorie Claye 2010: Doktorok (Doctors), tévésorozat; Lorna Robson
Irodalmi művei Színművészi munkája mellett York az 1970-es évektől kezdve gyermekkönyvek és szépirodalmi esszék szerzőjeként is nevet szerzett. 1973: In search of unicorns 1976: Lark’s Castle 1984: The big one 1984: The ice house 2001: The loves of Shakespeare’s women
Jegyzetek
További információ
Kategória:1939-ben született személyek Kategória:2011-ben elhunyt személyek Kategória:Angol írók Kategória:Angol színésznők Kategória:BAFTA-díjasok Kategória:Londoniak