Marrákes (arabul مراكش, megközelítő ejtése: marraks; francia írásmóddal Marrakech, angol írásmóddal Marrakesh vagy Marakesh) Marokkó délnyugati részén, az Atlasz-hegység lábánál fekvő város, Marokkó negyedik legnagyobb városa. Lakosainak száma 2014-ben körülbelül 930 ezer fő volt, míg körzetének népessége a kétmilliót is meghaladta. A lakosság többsége berber származású. Észak-Afrika és az arab világ egyik legszebb városának tartják, egyben talán a legjelentősebb berber-arab kulturális központ és műemlék a világon, mivel egyedülálló módon őrizte meg a térség orális, zenei, mesemondói és tánckultúráját, mely előbb az Unesco kulturális emlékezetének része, majd a várossal együtt kulturális világörökség lett.
Neve A nevének egyik lehetséges eredete berber szavakból származik: amur (n) akush (tifinag írással: ⴰⵎⵓⵔ ⵏ ⴰⴽⵓⵛ), ami azt jelenti: „Isten földje”.Nanjira, Daniel Don (2010). African Foreign Policy and Diplomacy From Antiquity to the 21st Century. ABC-CLIO.
A város nevéből ered Marokkó, az ország elnevezése is. A várost az arabok Al Hamra, azaz „vörös város” (المدينة الحمراء) néven is ismerik.
Éghajlat
Történelem A régiót a neolitikum óta berberek lakták.
Középkor A várost Juszuf ibn Tasfin (1009-1106) alapította a 11. században. Az Almorávidák létrehozták a város első nagyobb építményeit. A 12. században épült fel a Kutubia mecset. A város vörös falai, amelyeket Ali ibn Juszuf építtetett 1122–1123-ban, és az ezt követően vörös homokkőből épült épületek után adták a városnak a "vörös város" becenevet.
Az Almohádok (1130-1269) által 1147-ben meghódított város egy olyan királyság fővárosa lett, amely Tunéziától az Atlanti-óceánig és a Szaharától Andalúziáig terjedt. Ők építették a Kutubiya-mecsetet, a spanyol-mór építészet egyik legszebb példáját, egy erődkomplexumot, valamint kiterjedt bazárokat és kerteket létesítettek.
A híres filozófus, tudós és polihisztor Ibn Rushd (nyugaton Averroes néven ismert, 1126-1198) Marrákesben élt, ahol több ismertebb művét írta.
A Marínidák (1244-1578) uralkodása alatt a város hanyatlásnak indult, akiknek a fővárosa Fez lett.
Újkor A szaaditák alatt (1510-1603), akik 1554-ben fővárossá tették, ismét jelentős város lett. Ebben az időben több palota épült, és újjáéledt a környező Hawz-síkság öntözőrendszere.
Modern kor Az Almorávidák alatt kiépített öntözőrendszert ma is használják a város ligeteinek öntözésére.
A Gueliz nevű modern negyed a medinától (óváros) nyugatra a francia protektorátus alatt épült ki.
Gazdaság A város a Marrakech-Tensift-El Haouz közigazgatási régió székhelye, és egyben Marokkó turisztikai központja. A kereskedelem, a kézművesség és a turizmus fontos szerepet játszik a helyi gazdaság számára.
A városban rengeteg piac működik, amelyek sok ezer embert foglalkoztatnak a fazekasság, rézáru, bőr és egyéb kézműves iparban. Itt található Marokkó és egyben egész Afrika legnagyobb forgalmú hagyományos piaca, a Dzsema el Fna.
Közlekedés Saját nemzetközi repülőtere van a város délnyugati részén (angolul Menara International Airport).
Vasút és közút köti össze Szafī és Casablanca városaival.
Galéria
Jegyzetek
További információk Elias Canetti: Marrákes hangjai (A mű elektronikus változata a www.terebess.hu honlapon)
Kategória:Marokkó települései
Kategória:Marokkó világörökségi helyszínei