Vanessa Redgrave

Vanessa Redgrave (London, 1937. január 30. –) Oscar-díjas angol színésznő.

Az 1960-as évek második felében vált nemzetközileg ismert művésszé, aki az új évezredben is aktív művészi tevékenységet folytat filmen és színpadon egyaránt. A színjátszás mellett a közéletben is hallatja hangját, nyíltan kiáll az emberi jogokért.

Gyermekei szintén a művészi pályát választották: két lánya, Natasha és Joely) színésznő, fia filmrendező. Natasha egy síbaleset következtében, 2009-ben életét vesztette.

Családi kapcsolatok Népes színészcsalád legismertebb tagja. Édesapja, Michael Redgrave az 1940–50-es évek ismert színésze volt, édesanyja Rachel Kempson színésznő. Nővére, Lynn Redgrave és bátyja, Corin Redgrave szintén színészek. Tony Richardson filmrendezővel kötött házasságából (1962–1967) született két lánya, Natasha és Joely ugyancsak a színészi pályát választották. Franco Nero színésszel való kapcsolatából született fia, Carlo Gabriel Nero filmrendező. Évtizedekkel viszonyuk után, 2006. december 31-én Vanessa és Nero házasságot kötöttek. A színésznőt egy időben élettársi kapcsolat fűzte Timothy Daltonhoz is.

Pályafutása Színpadi karrier 1954-ben kezdte meg tanulmányait a Central School of Speech and Drama növendékeként. 1958-ban volt az első színpadi fellépése a West Enden, édesapja partnereként. (Ugyanebben az évben Az álarc mögött című filmben is együtt játszottak.) A fiatal színésznő kivételes képességeire hamar felfigyeltek, és a tekintélyes Royal Shakespeare Company fogadta tagjai közé. Éveken át sikerrel szerepelt különféle Shakespeare-darabokban: így például Katát játszotta A makrancos hölgyben, Helenát a Szentivánéji álomban, Rosalindát az Ahogy tetszikben. Kiemelkedő színpadi alakítása volt Nyina megformálása Csehov Sirály című darabjában, de emlékezetesen alakította Ibsen hősnőit is. Filmszínészi karrierje idején színpadi tevékenysége kissé háttérbe szorult, de az új évezredben ismét gyakran lép a világot jelentő deszkákra. 2003-ban például Tony-díjat kapott Eugene O’Neill Hosszú út az éjszakába című drámájában nyújtott kimagasló alakításáért: a darab a New York-i Broadway repertoárján szerepelt.

Filmkarrier A kezdetek Néhány tévéfilm után, 1966-ban indult el filmszínésznői karrierje. Ebben az esztendőben három emlékezetes produkcióban ajánlottak szerepet számára. Fred Zinnemann Egy ember az örökkévalóságnak című történelmi drámájában Boleyn Annát játszotta. (Érdekesség, hogy a mű 22 évvel későbbi tévéváltozatában a női főszerepet is megformálhatta.) Karel Reisz Morgan: orvosi eset című drámájában nyújtott alakításáért több rangos filmes díjra jelölték. Figyelemre méltót nyújtott a titokzatos lány szerepében Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmdrámájában. Természetesen férje, Tony Richardson is foglalkoztatta A Gibraltár tengerésze (1967) és A könnyűlovasság támadása (1968) című világhírű munkáiban. 1967-ben szerepet vállalt a sikeres Broadway-darab, a Camelot filmváltozatában: partnerével, Franco Neróval egymásba szerettek, és mellesleg később újabb közös filmeket is készítettek, kettőt például Tinto Brass irányítása alatt (La Vacanza, Drop-out). Mozgóképen is eljátszotta Nyinát a Sirály 1968-as filmváltozatában. Óriási sikert aratott a legendás táncosnő, Isadora Duncan megszemélyesítésével az Isadora (1969) című filmben. A rendező ismét Karel Reisz volt.

A világsztár Az 1970-es években folytatódott Vanessa diadalútja a filmvilágban. Andromakhét játszotta a Trójai nők modern filmváltozatában a legendás Katharine Hepburn oldalán, illetve Stuart Máriát formálta meg a Magyarországon is sikerrel vetített Mária, a skótok királynőjében. Utóbbiban I. Erzsébet alakját az angol színjátszás másik nagyasszonya, Glenda Jackson alakította. 1971-ben azonban egyértelműen Ken Russell az Ördögök című történelmi drámájában nyújtotta a legemlékezetesebbet mint a louduni zárda nyomorék főnökasszonya, aki testi fogyatékosságait perverziókkal és a többi apáca fölötti hatalmának érzékeltetésével kompenzálja, és eszköze lesz egy korabeli koncepciós pernek. A Gyilkosság az Orient Expresszen (1974) sztárparádéjában is megállta helyét. A méltán népszerű bűnügyi film Agatha Christie talán legismertebb krimijéből készült. Vanessa öt évvel később az írónőt formálta meg a Hová tűnt Agatha Christie? (1979) című filmben, amely a krimikirálynő életének egy homályos epizódját, titokzatos eltűnésének fiktív történetét dolgozta fel. Fred Zinnemann Júlia (1977) című filmje jelenti az egyik csúcspontot Redgrave pályáján: a Lillian Hellman önéletrajzi regényéből készült drámában a címszereplőt formálta meg. Partnere jó barátnője, Jane Fonda volt. Vanessa az alakításáért megkapta az Oscar-díjat, ám a gálán óriási füttykoncertet váltott ki, amikor „cionista csőcselék”-nek nevezte azokat, akik a palesztinok melletti állásfoglalása miatt ellene tüntettek a díjkiosztó idején, az ünnepség helyszíne előtt.

Az 1980-as évek Az 1980-as években Vanessa a tőle megszokott intenzitással dolgozott. Szerepet vállalt például a részben magyar közreműködéssel készült Wagner című tévésorozatban, amely Richard Wagner életét dolgozta fel. James Ivory A bostoniak (1984) című drámájában egy szüfrazsettet formált meg. A Wetherby (1985) egyik érdekessége, hogy az általa játszott szereplő fiatalkori énjét lánya, Joely Richardson alakította. Fontos szerepet játszott a Joe Orton drámaíró életét feldolgozó Hegyezd a füled! (1987) című drámában, de a felsoroltakon kívül is számos filmben kapott kisebb-nagyobb feladatokat.

Az 1990-es évektől napjainkig A korosodó színésznő az évek múlásával átváltott a karakterszerepekre. Egykoron Joan Crawford és Bette Davis parádés alakítása vitte sikerre az 1962-es Mi történt Baby Jane-nel? című lélektani horrort: az 1991-es változat pikantériája, hogy az egymást gyűlölő egykori filmsztárok szerepeit valódi testvérek, Vanessa és Lynn Redgrave formálták meg. James Ivory világsikerű E. M. Forster-adaptációja, a Szellem a házban (1992) egyik jelentős szerepét is Vanessa játszotta a hozzá hasonlóan elementáris tehetségű Emma Thompson oldalán. Redgrave-et foglalkoztatta még Franco Zeffirelli (Egy apáca szerelme, 1993) és Bille August (Kísértetház, 1993, A hó hatalma, 1997) is. Ellenállhatatlan volt az Itália csókja (1995) című romantikus történetben, és felbukkant az Oscar Wilde szerelmei (1997) szereposztásában is mint Lady Wilde. Némi meglepetést okozott, hogy szerepet vállalt egy ízig-vérig hollywoodi szuperprodukcióban, a Mission: Impossible-ben (1996), hiszen az effajta felkéréseket sokáig elutasította. Brian De Palma mozgalmas, bár kissé zavaros akciófilmjében egyébként Tom Cruise volt a főszereplő. Vanessa az utóbbi években sok tévés megbízást is elfogadott. 2006-ban rangos kollégák – köztük lánya, Natasha – társaságában forgatott Koltai Lajos Este című filmjében.

A közéleti szereplő Vanessa Redgrave az 1960-as évek elejétől élénk politikai és emberi jogi tevékenységet folytat. Felemelte szavát a vietnámi háború ellen, harcolt a nukleáris leszerelésért, Észak-Írország függetlenségéért, a Szovjetunióban élő zsidók szabadságáért, a boszniai és más háborúk áldozatainak megsegítéséért, és számos más humanitárius cél érdekében. A UNICEF jószolgálati nagykövete, és a Művészek A Rasszizmus Ellen (Artists Against Racism) egyik alapító tagja. Sokoldalú közéleti tevékenységének a média által leggyakrabban, és általában torzítva bemutatott szelete a PFSZ támogatása, amely miatt a művésznőt antiszemitizmussal is megvádolták

Filmográfia Film {|class="wikitable sortable plainrowheaders" ! Év ! Magyar cím ! Eredeti cím ! Szerep ! Magyar hang |- | 1958 | Az álarc mögött | Behind the Mask | Pamela Gray

| rowspan="4"| 1966

| Morgan: A Suitable Case for Treatment | Leonie Delt

| La vacanza| Immacolata Meneghelli

| A trójai nők| The Trojan Women| Andromakhé

| Pokhorony Stalina| angol újságíró

| 1991 | | Ballad of the Sad Café| Miss Amelia

| Great Moments in Aviation| Dr. Angela Bead

| Uninvited| Mrs. Ruttenburn

| Escape to Life: The Erika and Klaus Mann Story| narrátor

| Short Order| Marianne

Vanessa Redgrave

Źródło i licencja