Az első Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált 1939. szeptember 1. és 20. között tervezték megrendezni, azonban a megnyitás napján kitört második világháború miatt azonnal berekesztették és elnapolták. A valódi első cannes-i filmfesztiválra végül is 1946. szeptember 20. és október 5. között került sor.

Története A fesztivál ötlete valójában 1938-ban, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon született meg, mivel a náci Németország és a fasiszta Olaszország nyomást gyakorolt a nemzetközi zsűrire, hogy olasz és német propagandafilmeket hozzanak ki győztesnek. Válaszul az amerikai, brit és francia zsűritagok kivonultak a rendezvényről. A francia zsűritag, Philippe Erlanger történész, diplomata, a francia kultúrát külföldön népszerűsítő AFAA (Association française d'action artistique) igazgatója a rendezvényről hazatartva gondolt először egy új – „kényszer és kompromisszumok nélküli” – nemzetközi filmes seregszemle megszervezésére. Elhatározását csak erősítette, hogy egy évvel korábban már megakadályozták, hogy Jean Renoir filmje – az egyes kritikusok szerint a 20. század 10 legjobb filmje között számon tartott, a brüsszeli tizenkettő egyike – A nagy ábránd kapja a fesztivál nagydíját.

Mivel az események ilyetén alakulása a franciákból egyöntetű felháborodást és sértődést váltott ki, a „szabad világ” ellenfesztiváljának ötletét felkarolta Jean Zay, akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter. Előbb Belgiumot, majd Svájcot akarták rávenni a rendezésre, azonban azok – noha a rendezvény ötletét támogatták – elálltak annak megtartásától. A franciák viszont vállalták a fesztivál megszervezését.

A kezdetekben Cannes-i Mozgókép-kiállítás (Exposition Cinématographique Cannoise) néven jegyzett, majd nem sokkal a megnyitó előtt Nemzetközi Filmfesztiválra (Festival International du Film) keresztelt filmes esemény helyszínéül nagy turisztikai vonzerővel rendelkező városok jelentkeztek: Vichy, Cannes, Biarritz, sőt Algír is. A végül versenyben maradt két – kellőképpen arisztokratikus – üdülőváros, Biarritz (Aquitania) és Cannes (Côte-d'Azur) közül hosszas hezitálás után választották az utóbbit, mivel a város felajánlotta, hogy a rendezés és a meghívottak elhelyezésével kapcsolatos költségek egy részének fedezetén felül, külön palotát biztosít a rendezvénynek. A város vezetése 1939 augusztusában kiegészítő forrásokat szavazott meg a Casino építésének gyors befejezéséhez, melynek 1200 főt befogadó nagytermét szánták a vetítésekre. A fesztivál szervezését Georges Huisman történész, szépművészetügyi főbiztos végezte.

Annak érdekében, hogy az ellenrendezvény okán ne feszítsék túl a húrt a németekkel és az olaszokkal, a szervezők elsősorban az új rendezvénynek a Mostrától való abszolút különbözőségét, illetve eredetiségét emelték ki; ez abban állt, hogy minden nevező ország maga választhatta ki a versenyfilmeket, képviseltethette magát a zsűriben, s egy filmje megkaphatta a Nagydíjat, amelynek odaítélése részrehajlás nélkül, objektívan, tisztán művészi szempontok érvényesítésével történik. Az előzetes egyeztetések után végül nyolc állam nevezett filmet a fesztiválra (Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Szovjetunió és USA), számos ország – köztük hazánk – elhárította a részvételt, arra hivatkozva, hogy kevés filmet gyártanak, illetve, hogy hivatalos szakmai szervezet híján nem indulhatnak nemzetközi versenyeken ,

A sikert biztosítása érdekében Hollywood is megmozdult, elsősorban a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió. Augusztustól már özönlöttek a sztárok Cannes-ba. Egy hajó is kikötött a tengeren túlról: fedélzetén ott volt Gary Cooper, Mae West, Norma Shearer, Tyrone Power, George Raft, Douglas Fairbanks... Ugyancsak odavárták Charles Boyer-t, Annabellát, valamint a film feltalálóját, Louis Lumière-t, aki elvállalta a zsűri elnöki tisztet.

A filmes esemény szeptember 1-jén kezdődött. A nyitófilm William Dieterle A Notre Dame-i toronyőr című filmje volt Charles Laughton-nal a főszerepben. Ez alkalomból a párizsi székesegyház óriás másolatát is felépítették a tengerparton. Végül ez lett az egyetlen film, amelyet bemutattak, mert közben érkezett a hír: Németország megtámadta Lengyelországot. Kitört a második világháború...

Az első cannes-i fesztivált azonnal berekesztették. A szervezők előbb arra gondoltak, hogy a hivatalos megnyitót elnapolják szeptember 10-ére, majd 1940 februárjára, „ha a helyzet nem súlyosbodik”, de végül csak 1946-ban rendezték meg újra.

Tervezett versenyfilmek Bachelor mother (Kismama)Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu), Interaktív filmkatalógus) és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel. – rendező: Garson Kanin Boefje – rendező: Detlef SierckEredeti nevén: Hans Detlef Sierck (1896-1987); később Douglas Sirk néven vált neves hollywoodi (Universal Pictures) alkotóvá. Each Dawn I Die (Minden hajnalban meghalok) – rendező: William Keighley Golden Boy – rendező: Rouben Mamoulian Goodbye Mr Chips (Isten vele, tanár úr!) – rendező: Sam Wood Jeszli zavtra vojna / Если завтра война... – rendező: Jefim Dzigan L’Enfer des anges – rendező: Christian-Jaque L’Homme du Niger (Fekete ember) – rendező: Jacques de Baroncelli La charrette fantôme (A halál kocsisa) – rendező: Julien Duvivier La France est un empire – rendező: Jean d'Agraives és Emmanuel Bourcier Bílá nemoc (A fehér kór) – rendező: Hugo Haas La loi du nord (Észak törvénye) – rendező: Jacques Feyder Lenin v 1918 godu / Ленин в 1918 году (Lenin 1918-ban) – rendező: Mihail Romm Magie africaine (Kongo, a fekete extázis) – rendező: Armand Denis Na granice / На границе (Mandzsu bestiák) – rendező: Alekszandr Ivanov Only Angels Have Wings (Csak az angyaloknak van szárnyuk) – rendező: Howard Hawks Stanley and Livingstone (Stanley, a riportkirály) – rendező: Henry King The Four Feathers (Négy toll) – rendező: Korda Zoltán The Hunchback of Notre Dame (A Notre Dame-i toronyőr) – rendező: William Dieterle The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) – rendező: Victor Fleming, Richard Thorpe, King Vidor They Shall Have Music – rendező: Archie Mayo Three Smart Girls Grow Up – rendező: Henry Koster Traktoristi (Boldog ifjúság) – rendező: Ivan Pirjev Union Pacific (Acélkaraván) – rendező: Cecil B. DeMille Vadertje Langbeen – rendező: Frederic Zelnik Vi två (Mi ketten) – rendező: Schamyl Bauman

„Kései kárpótlás” 2002-ben, az 55. fesztivál idején, a versenyprogrammal párhuzamosan a fenti filmek közül levetítettek hetet, hogy utólagosan részleges kárpótlásban részesítsék a filmeket és alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” 2002. május 19-én egyhangú szavazással Cecil B. DeMille Acélkaraván című filmjének ítélte oda a nagydíjat, melynek főszerepét Barbara Stanwyck és Joel McCrea alakította, s melyben egy pisztolygolyóval idejekorán elhullatott fiatal mellékszereplő is játszott: Anthony Quinn. A 63 év késéssel érkezett „kárpótlás” kihirdetésekor az elnök elmondta: a zsűri „ragaszkodik ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson két fiatal reménységnek, akiknek forró és biztató jókívánságait fejezi ki, és megkockáztatja, hogy nagy karriert ígérjen nekik”. E két személy nem más, mint Judy Garland (Óz, a csodák csodája) és Michèle Morgan (Észak törvénye)...

„1939-es szakmai zsűri” Jean d’Ormesson, író, elnök – Dieter Kosslick, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója – Férid Boughedir, filmrendező – Alberto Barbera, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója – Lia van Leer, a Jeruzsálemi Filmfesztivál igazgatója – Raymond Chirat, filmtörténész –

2002-ben újra vetített filmek Boefje – rendező: Detlef Sierck Goodbye Mr Chips (Isten vele, tanár úr!) – rendező: Sam Wood La loi du nord (Észak törvénye) – rendező: Jacques Feyder Lenin v 1918 godu / Ленин в 1918 году (Lenin 1918-ban) – rendező: Mihail Romm The Four Feathers (Négy toll) – rendező: Korda Zoltán Union Pacific (Acélkaraván) – rendező: Cecil B. DeMille The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) – rendező: Victor Fleming, Richard Thorpe, King Vidor

Nagydíj Union Pacific (Acélkaraván) – rendező: Cecil B. DeMille

Kapcsolódó szócikkek 1939 a filmművészetben

Jegyzetek

További információk A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja ,

1939 Cannes