bélyegkép|290x290px| Vizuális ábrázolása a fenntarthatóságnak és annak három dimenziójának: a bal oldali kép három metsző kört mutat. A jobb felső sarokban egy beágyazott megközelítés látható. A jobb alsó sarokban pedig három oszlop (pillér) jelenik meg. Az egymásba ágyazott ellipsziseket ábrázoló sematikus rajz hangsúlyozza a dimenziók hierarchiáját, azzal, hogy a környezetet helyezi az alapként a másik kettő alá. A fenntarthatóság egy társadalmi cél, amelynek lényege, hogy az emberek hosszú távon együtt tudjanak élni a Földön. Ennek a fogalomnak a meghatározása vitatott, és az irodalomtól, a kontextustól és az időszaktól függően változott. A fenntarthatóságnak általában három dimenziója (vagy pillére) van: környezeti, gazdasági és társadalmi. Sok meghatározás a környezeti dimenziót helyezi előtérbe. Ez magában foglalhatja olyan kulcsfontosságú környezeti problémák kezelését, mint az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése. A fenntarthatóság gondolata iránymutatást adhat a döntéshozatalhoz globális, nemzeti, szervezeti és egyéni szinten is. Egy kapcsolódó fogalom a fenntartható fejlődés, és a két kifejezést gyakran szinonimaként használják. Az UNESCO így különbözteti meg őket: „A fenntarthatóságot gyakran hosszú távú célként értelmezik (azaz egy fenntarthatóbb világ elérését), míg a fenntartható fejlődés az ehhez vezető folyamatokat és utakat jelenti.”
A fenntarthatóság gazdasági dimenziója körüli részletek vitatottak. A tudósok ezt a gyenge és erős fenntarthatóság fogalmai mentén tárgyalják. Például mindig feszültség lesz a „jólét és jól-lét mindenki számára” és a környezetvédelem eszméje között, ezért kompromisszumokra van szükség. Kívánatos lenne olyan megoldásokat találni, amelyek elválasztják a gazdasági növekedést a környezet károsításától. Ez azt jelenti, hogy egységnyi kibocsátásra kevesebb erőforrást használunk fel, miközben a gazdaság tovább növekszik. Ez a szétválasztás csökkenti a gazdasági növekedés környezeti hatásait, például a szennyezést. Ennek megvalósítása azonban nehéz. Egyes szakértők szerint nincs bizonyíték arra, hogy ez a szétválasztás a szükséges mértékben megtörténne.
A fenntarthatóság mérése kihívást jelent, mivel a fogalom összetett, kontextusfüggő és dinamikus. Különféle mutatókat fejlesztettek ki a környezet, a társadalom és a gazdaság területeinek lefedésére, de a fenntarthatósági mutatókra nincs egységes, rögzített meghatározás. A mérési rendszerek folyamatosan fejlődnek, és különféle mutatókat, viszonyítási alapokat (benchmarkokat) és auditokat foglalnak magukba. Ide tartoznak a fenntarthatósági szabványok és tanúsítási rendszerek, mint például a Fairtrade és az ökológiai (bio) minősítés. Emellett szerepet kapnak különféle indexek és számviteli rendszerek is, például a vállalati fenntarthatósági jelentések és a „Triple Bottom Line” (három pilléren alapuló) számvitel.
A fenntarthatósági átmenet vagy fenntarthatósági átalakulás eléréséhez számos akadályt kell leküzdeni. Egyes akadályok a természetből és annak összetettségéből fakadnak, míg mások a fenntarthatóság fogalmán kívül eső tényezőkből erednek. Például ezek az akadályok származhatnak az adott országokban uralkodó intézményi keretrendszerekből is.
A fenntarthatóság globális problémáit nehéz kezelni, mivel globális megoldásokat igényelnek. A meglévő globális szervezetek, mint az ENSZ és a WTO, gyakran hatékonynak ítélhetők a globális szabályozások érvényesítésében. Ennek egyik oka a megfelelő szankcionálási mechanizmusok hiánya. A kormányok nem az egyetlen forrásai a fenntarthatósággal kapcsolatos intézkedéseknek. Például az üzleti csoportok megpróbálták ötvözni az ökológiai kérdéseket a gazdasági tevékenységgel, fenntartható üzletet keresve. Vallási vezetők is hangsúlyozták a természet és a környezeti stabilitás iránti gondoskodás szükségességét. Az egyének is élhetnek fenntarthatóbb módon.
Sokan kritikát fogalmaztak meg a fenntarthatóság fogalmával kapcsolatban. Az egyik kritika az, hogy a fogalom homályos és csupán egy divatos kifejezés. Egy másik érv, hogy a fenntarthatóság talán egy elérhetetlen cél. Egyes szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy „egyik ország sem képes úgy kielégíteni polgárai szükségleteit, hogy ne lépnék át a biológiai és fizikai bolygói határokat. Az országok olyan rendszereket alakíthatnának ki a fenntartható fejlődés elérésére tett előrehaladás nyomon követésére és értékelésére, amelyek olyan mutatókat alkalmaznak, amelyek mérik a változásokat a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókban.
Definíciók
Jelenlegi használat A fenntarthatóságot "normatív fogalomként" tekintik. Ez azt jelenti, hogy olyan alapokon nyugszik, amit az emberek értékelnek vagy kívánatosnak tartanak: „A fenntarthatóság keresése magában foglalja annak összekapcsolását, amit tudományos kutatás révén ismerünk, azokkal az alkalmazásokkal, amelyek az emberek jövőbeli vágyait szolgálják.”
Az 1983-as ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Bizottság (Brundtland Bizottság) nagy hatással volt a fenntarthatóság kifejezésének mai használatára. A bizottság 1987-es Brundtland Jelentése adta meg a fenntartható fejlődés definícióját. A jelentés, Our Common Future (Közös Jövőnk) úgy határozza meg a fenntartható fejlődést, mint olyan fejlődést, amely „megfelel a jelen szükségleteinek anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk képességét arra, hogy saját szükségleteiket kielégítsék.” A jelentés hozzájárult a fenntarthatóság a politikai viták fő áramába való bekerüléséhez, és népszerűsítette a fenntartható fejlődés fogalmát.
Néhány további kulcsfontosságú fogalom a fenntarthatóság jelentésének illusztrálására:
Bár a fenntarthatóság fogalma homályos lehet, ez pozitív értelemben is igaz: a célok fontosabbak, mint a felhasznált megközelítések vagy eszközök. A fenntarthatóság kapcsolódik más alapvető fogalmakhoz, mint a reziliencia (ellenálló képesség), adaptációs kapacitás és sebezhetőség. A döntések kulcsfontosságúak: „nem lehetséges mindent fenntartani, mindenhol, örökké.” A skála fontos mind térben, mind időben, és a hely is számít. Léteznek határok (lásd a bolygó határai)
A mindennapi használatban azonban a fenntarthatóság gyakran a környezeti dimenzióra összpontosít csupán.
Specifikus meghatározások A tudósok szerint valószínűleg soha nem lesz lehetséges egyetlen, pontos meghatározása a fenntarthatóságnak. Ennek ellenére a fogalom mégis hasznos. Több próbálkozás is volt a meghatározására, például:„A fenntarthatóság úgy határozható meg, mint a kívánatos anyagok vagy feltételek hosszú távú fenntartásának vagy javításának képessége.”
„A fenntarthatóság [a közösség, társadalmi intézmények vagy társadalmi gyakorlatok hosszú távú életképessége]. Általánosan a fenntarthatóságot úgy értelmezik, mint egyfajta intergenerációs etikai kérdést, amelyben a jelenlegi generációk környezeti és gazdasági cselekedetei nem csökkenthetik a jövő generációk lehetőségeit arra, hogy hasonló mértékű gazdagságot, hasznot vagy jólétet élvezzenek.”
„A fenntarthatóság azt jelenti, hogy saját szükségleteinket kielégítjük anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövő generációk képességét arra, hogy saját szükségleteiket kielégítsék. A természeti erőforrások mellett társadalmi és gazdasági erőforrásokra is szükség van. A fenntarthatóság nem csupán környezetvédelem. A fenntarthatóság legtöbb meghatározásában az is megjelenik, hogy fontos a társadalmi egyenlőség és a gazdasági fejlődés is.”
Néhány meghatározás a fenntarthatóság környezeti dimenziójára összpontosít. Az Oxford English Dictionary a következőképpen határozza meg a fenntarthatóságot: „A környezeti fenntarthatóság jellemzője; annak mértéke, hogy egy folyamat vagy vállalkozás fenntarthatóan vagy folytathatóan működik úgy, hogy elkerüli a természeti erőforrások hosszú távú kimerülését.”
Történelmi használat A „fenntarthatóság” kifejezés a sustinere latin szóból származik. A „fenntartani” jelentheti a megőrzést, támogatást, fenntartást vagy kibírást. Így a fenntarthatóság azt a képességet jelenti, hogy valami hosszú távon folytatható.
A múltban a fenntarthatóság a környezeti fenntarthatóságot jelentette. Ez azt jelentette, hogy a természeti erőforrásokat úgy kell használni, hogy a jövőben az emberek hosszú távon továbbra is támaszkodhassanak rájuk. A fenntarthatóság fogalma, vagyis a német Nachhaltigkeit, Hans Carl von Carlowitzhoz (1645–1714) vezethető vissza, és eredetileg az erdőgazdálkodásra vonatkozott. A ma használt kifejezés erre a fenntartható erdőgazdálkodás lenne. Carlowitz ezt a kifejezést arra használta, hogy a természeti erőforrások hosszú távú, felelős használatát jelentse. 1713-as művében, a Silvicultura oeconomica című könyvében azt írta: „a legmagasabb művészet/tudomány/ipari tevékenység [...] abban fog állni, hogy olyan módon őrizzük meg és ültessük vissza a fát, hogy folyamatos, tartós és fenntartható használat lehetséges legyen.” A „fenntarthatóság” jelentésének elmozdulása az erdők megőrzésétől (a jövőbeli faipari termelés érdekében) a környezeti erőforrások szélesebb körű megőrzéséig (a világ fenntartása a jövő generációk számára) Ernst Basler 1972-es könyvéhez vezethető vissza, amely egy M.I.T.-n tartott előadás-sorozaton alapult.
Magának az ötletnek nagyon hosszú története van: A közösségek mindig is aggódtak környezetük azon képessége miatt, hogy hosszú távon fenntarthassák őket. Sok ősi kultúra, hagyományos társadalom és őslakos nép korlátozta a természeti erőforrások használatát.
A „fenntarthatóság” és a „fenntartható fejlődés” kifejezések szorosan összefüggenek. Valójában gyakran ugyanazt jelentik. Mindkét kifejezés kapcsolódik a „fenntarthatóság három dimenziója” fogalmához. Az egyik különbség az, hogy a fenntarthatóság egy általános fogalom, míg a fenntartható fejlődés lehet egy politika vagy szervezési elv. A tudósok szerint a fenntarthatóság tágabb fogalom, mert a fenntartható fejlődés elsősorban az emberi jólétre összpontosít.
A fenntartható fejlődés két összefüggő célt szolgál. Az egyik célja az emberi fejlődési célok elérése, a másik pedig annak biztosítása, hogy a természeti rendszerek képesek legyenek biztosítani a gazdaságok és a társadalom számára szükséges természeti erőforrásokat és ökoszisztéma-szolgáltatásokat. A fenntartható fejlődés fogalma a jövő generációk számára az gazdasági fejlődés, társadalmi fejlődés és környezetvédelem kombinációjára összpontosít.
Dimenziói
A fenntarthatóság három dimenziója bélyegkép| Fenntarthatósági Venn-diagram, ahol a fenntarthatóság az a terület, ahol a három dimenzió átfedésben van A tudósok általában három különböző fenntarthatósági területet különítenek el: a környezeti, a társadalmi és a gazdasági dimenziókat. Erre a fogalomra több kifejezés is használatos. A szerzők beszélhetnek három pillérről, dimenzióról, komponensről, aspektusról, perspektívákról, tényezőkről vagy célokról. Mindegyik ugyanazt jelenti ebben az összefüggésben. A háromdimenziós paradigma elméleti alapjai azonban korlátozottak.
A népszerű három, egymást metsző kör, vagy Venn-diagram, amely a fenntarthatóságot ábrázolja, először 1987-ben jelent meg Edward Barbier közgazdász egy cikkében.
A tudósok ritkán kérdőjelezik meg magát a megkülönböztetést. A fenntarthatóság három dimenzióval való értelmezése a szakirodalomban domináns értelmezés.
A Brundtland Jelentésben a környezet és a fejlődés elválaszthatatlanok, és együtt járnak a fenntarthatóság keresésében. A fenntartható fejlődést globális fogalomként írta le, amely összekapcsolja a környezeti és társadalmi kérdéseket. A jelentés hangsúlyozta, hogy a fenntartható fejlődés fontos mind a fejlődő országok, mind az iparosodott országok számára:
Az 1992-es Riói Nyilatkozatot „a fenntarthatóság felé vezető lépés alapvető eszközeként” tekintik. A nyilatkozat konkrét hivatkozásokat tartalmaz az ökoszisztéma integritására. A Riói Nyilatkozat végrehajtásával kapcsolatos terv, az Agenda 21 szintén így beszél a fenntarthatóságról. Az Agenda 21 az gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat említi.