A zenei hangsúly (akcentus, zenei súly, a zenei szaknyelvben gyakran csak súly; lat.: accentus: az ad = -hoz, és cantus = ének összetétele, az ógör. προσῳδία = proszódia fordítása) a zenében valamely hang vagy hangcsoport zenei kontextusból való kiemelésének, a hallgató figyelme ráirányításának, azaz a zenei tagolásnak és értelmezésnek (frazeálás, artikuláció) egyik legfontosabb zeneszerzői és előadói eszköze. Fizikai értelemben a hangsúly megnyilvánulhat hangmagassági, hangerősségbeli, időbeli vagy hangszínbeli változásként egyaránt, vagy ezek valamilyen kombinációja formájában.
Proszódia az ógörög és latin grammatikában
Az antik görög (és ennek nyomán) a római nyelvtudomány a beszéd zenei elemeit a proszódiának nevezett rendszerbe foglalta, nevekkel és jelekkel látta el. A görögöknél e fogalmak hanglejtés-, azaz hangmagasságbeli, a rómaiaknál pedig eleinte hangerő-, azaz dinamikabeli (légzőhangsúly), a klasszikus korban pedig hosszúságbeli (ritmikai hangsúly) megkülönböztetéseket jelentettek.
szám jel görög név latin név jelentés 1 / akszeia acutus (magas) 2 \ bareia gravis (mély) 3 ∩ periszpomené circumflexus (magas-mély) 4 - makrosz longa (hosszú szótag) 5 ∪ brakhüsz brevis (rövid szótag) 6 ‿ üphén coniunctio (két szó összekapcsolása) 7 , diasztolé distinctio (két szó elválasztása) 8 ' aposztrophosz apostrophus (hiány- vagy szünetjel) 9 |- daszeia aspiratio (szókezdet hehezettel) 10 -| pszilé siccitas sine purum (szókezdet hehezet nélkül)
A hangsúlyozás szempontjai a gregorián énekben
A gregorián énekben a dallamok folyondárszerű, rugalmas ritmikája gyakran még szillabikus megzenésítés esetén (pl. a himnuszoknál) is ellenáll mindenfajta metrizálási kísérletnek. Így a gregorián éneklés hangsúlyozása egyrészt a neumák sugallta tagoláshoz, másrészt a szöveg sajátosságaihoz igazodik.
Hangsúlyok a metrikus zenében Ütemnemek A 16. században a metrikus ritmika szabályainak megszilárdulásával kialakultak a különböző ütemnemek. Az ütemnemek lényegüket tekintve a zenében korábban is létező hangsúly-törvényeket foglalják egységes rendszerbe. Csoportosításuk a hangsúlyrend szerint: szimmetrikus páros (bipodikus) egyszerű (pl. 2/4, 2/2, 6/8) – két ütemegység van. Főhangsúly az 1. ütemegységen összetett (pl. 4/4) – négy ütemegység van. Főhangsúly az 1., mellékhangsúly a 3. ütemegységen páratlan (tripodikus) (pl. 3/4, 3/8, 9/8) – három ütemegység van. Főhangsúly az 1. ütemegységen aszimmetrikus (pl. 5/4, 7/8) – Kettővel és hárommal sem osztható számú ütemegység van. Főhangsúly az 1. ütemegységen, a mellékhangsúly(ok) a zene karaktere, ill. a zeneszerző utasítása szerint helyezkednek el összetett (pl. 5+4/8, 4+3+3/4) – Az ütem a zeneszerző által meghatározott számú ütemegységből áll, amelyek az ütemmutató számlálója szerinti szakaszokra oszlanak. Alapesetben a főhangsúly az 1., mellékhangsúlyok a szakaszkezdő ütemegységeken vannak váltakozó (pl. 2/4 3/4) – Az ütemmutató periodikusan változik. Az egyes ütemeket a saját ütemnemük szerint kell hangsúlyozni
Felütés, záróhang
Általános nézet szerint a hangsúlyos kezdés előtti súlytalan ütemrészen lévő hang (felütés) enyhe, de érezhető hangsúlyt kap, amely rávezet a hangsúlyos kezdőhangra.
A záróhang általános nézet szerint, meghatározott kivételektől eltekintve, akkor is hangsúlytalan, ha súlyos ütemegységen van.
Hangpár A bécsi klasszikában gyakori motívumtípus a hangpár, amely két egymás utáni hang legato előadásmódját jelenti oly módon, hogy az első hang súlyos és tenuto, a második pedig súlytalan és kissé rövid, leggiero.
Agogika, frazeálás, artikuláció
Az ütemegység-hangsúlyokat gyakorta felülírják az előadásmód stiláris elemei, így a hangok kottában nem jelzett, árnyalatnyi rövidülése-hosszabbodása (agogika), az egyes zenei motívumok egybefogása-elválasztása megfelelő súlyozással (frazeálás), illetve az egyes hangok, hangcsoportok megformálása (artikuláció (zene)). Ezeket egyrészt az adott korstílus és a kor zenei gyakorlatának megfelelően a zeneszerző, másfelől ugyanezen szempontok figyelembevételével az előadó muzsikus határozza meg.
Hangsúlyozás a vokális zenében
A vokális zene helyes előadása a szöveg érthetősége érdekében megköveteli a szöveg megfelelő hangsúlyozását, az adott nyelv szabályainak megfelelő szó- és mondathangsúlyokkal. Jó prozódia esetén ezek gyakran egybeesnek a zenei súlyokkal, így a zenei és szövegi hangsúlyok kölcsönösen erősítik egymást.Érdekes megfigyelni, pl. Mozart milyen mesterien kezeli mind a német, mind az olasz nyelvet ebből a szempontból, és milyen különböző karakterűek ennek megfelelően német, ill. olasz nyelvű operáinak zenei megfogalmazásai.
Hangsúlyra vonatkozó előadói utasítások és kottajelek
Valamely hang hangsúllyal való kiemelésére a zeneszerzők gyakran szöveges utasítással vagy kottajellel hívják fel az előadó figyelmét.
jel szöveg jelentés sf, rfz sforzato, rinforzando erőteljes hangsúllyal fp, > fortepiano erősen induló, majd azonnal elhalkuló hang ∧, ∨ marcato erőteljes, rövid hang ' cezura elválasztás, légvételnyi szünet - tenuto teljes értékéig kitartott hang Megvalósítás
A zenei hangsúly lehet dallami: pl. a népzenében előfordul, hogy egy kiemelendő hang a népi énekes előadásában kissé magasodik. A műzenében ilyen természetesen nem fordul elő, hacsak a díszítéseket nem tekintjük a hangsúlyozás egy formájának. ritmikai: a hangsúlyos hang enyhén meghosszabbodik (agogikai hangsúly), vagy árnyalatnyit késve indul (ún. várakoztatás). Mind a nép-, mind a műzenében igen gyakori. Különösen nagy a jelentősége olyan hangszeren való előadáskor (pl. csembaló, orgona), amelyen nincs lehetőség a dinamika hangonkénti változtatására. dinamikai: A hangsúlyozás leggyakoribb formája. A hangsúlyos hang nagyobb erővel szólal meg. harmóniai: Mind a nép-, mind a műzenében előfordul. A hangsúlyozni kívánt ütemrészen olyan meglepő vagy különösen erőteljes harmónia szólal meg, amely kiemeli az adott ütemrészt a környezetéből.
Jegyzetek
Források
Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve, Editio Musica, Budapest, 1993, Kelemen Imre: A zene története 1750-ig, Tankönyvkiadó, Budapest, 1985,
Lásd még Agogika Dinamika Előadói utasítások Kottajelek Prozódia
Kategória:Zeneelmélet