A Ferrari F300 Formula–1-es versenyautó, amellyel a Scuderia Ferrari versenyzett az 1998-as Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Michael Schumacher és Eddie Irvine voltak. A kasztnit Rory Byrne, Giorgio Ascanelli, Aldo Costa, Willem Toet és Nikolas Tombazis tervezték, Ross Brawn pedig technikai igazgatóként töltött be fontos szerepet. Elődjéhez hasonlóan 3 literes V10-es motort használt, az 1998-tól érvényes szabályok értelmében pedig keskenyebb kialakítású volt.
Áttekintés Külsőre nagymértékben hasonlított az előd F310B-re, csak a keskenyebb kialakítás és az apróbb oldaldobozok, amik elsőre szembetűnőek. Az F300-as egy versenyképes és megbízható konstrukció volt, aerodinamikailag azonban gyengébb volt, mint a McLaren MP4/13-as. Ennek ellenére Schumacher harcban volt a világbajnoki címért, bár az idény végén be kellett érnie a második hellyel. A Ferrari ugyancsak második lett a konstruktőri bajnokságban.
Az F300-as jó kiindulási alap volt a későbbi évek dominanciájához. Schumacher hatalmas pontbeli hátrányt dolgozott le az idény során Mika Häkkinennel szemben, két futammal a szezon vége előtt aratott olasz győzelmével pedig pontok szempontjából is beérte őt. Az utolsó előtti, luxemburgi nagydíjon aztán Häkkinen mögött ért célba, tehát ponthátrányból várhatta a mindent eldöntő versenyt. Miután az autója már a japán futam elején a rajtrácson ragadt, és később még defektet is kapott, így a világbajnoki esélyei szertefoszlottak, még úgy is, hogy egyébként a versenyben nyújtott teljesítménye nyomán dobogós lehetett volna. Irvine bajnoki negyedik lett, köszönhetően annak is, hogy a Ferrari kétszer is kettős győzelmet aratott. Irvine nem tudott nyerni az évben.
Az idény során számos fejlesztést kipróbáltak. Argentínában szélesebb első gumikkal kísérleteztek. San Marinóban ők is kipróbálták a pilótafülke két oldalára elhelyezett úgynevezett X-szárnyat, melyet nem sokkal később be is tiltottak. A német és a belga nagydíjakon egy nagyobb tengelytávú variánst vetettek be, a japán nagydíjra pedig egy új motort. Kanadában kapta a legtöbb fejlesztést az autó: új diffúzort, új hátsó elemeket, új első szárnyat, és felfelé vezetett kipufogót. Schumacher ezután sorozatban háromszor győzött. Különösen a kipufogó új kialakítása volt aerodinamikai és hűtési szempontból is annyira jó, hogy más csapatok is elkezdték másolni.
A tesztek során felmerült, hogy a Ferrari talán Bridgestone abroncsokra vált, de erre csak a következő idényben került sor, mikor a Goodyear kiszállt a Formula–1-ből.
Eredménylista (félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör) ÉvCsapatMotorGumikPilóták12345678910111213141516PontokHelyezés1998Scuderia FerrariFerrari 047 V10AUSBRAARGSMRESPMONCANFRAGBRAUTGERHUNBELITALUXJPN1332.Michael SchumacherKI312310111351KI12KIEddie Irvine4833KI332348KIKI242
Egyéb megjelenések Klasszikus autóként megjelent az F1 2013 című videojátékban.
Forráshivatkozások
Fordítás
Kategória:Scuderia Ferrari Kategória:1998-as Formula–1-es autók