A Gambino bűnözőklán vagy közismert nevén Gambino-család (másként még: Gambinók) New York egyik régóta ismert bűnszervezete és része az "öt családnak", amely az amerikai maffia néven vált ismertté az Egyesült Államokban. A szervezet, amelyben 1910 és 1957 között öt főnök is uralkodott, nevét Carlo Gambino után kapta, aki a klán főnöke volt az 1963-as McClellan-meghallgatások idején, amikor a szervezett bűnözés struktúrája először tárult a közvélemény elé. A csoport tevékenysége New Yorktól és a keleti parttól Kaliforniáig terjed. Illegális tevékenységei közé tartozik a munkaügyi és építőipari zsarolás, szerencsejáték, uzsorázás, zsarolás, pénzmosás, prostitúció, csalás, teherautó-eltérítés és orgazdaság.
A klán egyike volt annak az öt családnak, amelyeket az 1931-es Castellammaese háború után alapítottak New Yorkban. A következő huszonöt év nagy részében a szervezett bűnözésben kisebb szerepe volt. Legnevesebb tagja ez idő alatt az alvezér Albert Anastasia volt, aki az alvilág bűnöző csapatának, a Murder, Inc. vezetőjeként vált hírhedtté. Még azután is hatalmon maradt, hogy a Murder, Inc. az 1940-es évek végén szétzilálta, és 1951-ben – minden jel szerint a klán alapítójának, Vincent Manganónak a meggyilkolása után – átvette a szervezetét, amelyet akkor már Anastasia bűnözőklánként ismertek.
Amerika egyik legerősebb bűnözőklánjának felemelkedése 1957-ben kezdődött, amikor Anastasiát meggyilkolták, miközben a manhattani Park Sheraton Hotelben egy borbélyszékben ült. A szakértők úgy vélik, hogy Anastasia alvezére, Carlo Gambino segített megszervezni a merényletet, hogy átvegye a szervezet irányítását. Gambino társult Meyer Lanskyvel, hogy ellenőrizze a kubai szerencsejáték érdekeltségeket. A klán vagyona 1976-ig növekedett, amikor Gambino halála után sógorát, Paul Castellanót nevezte ki főnöknek. Castellano feldühítette a feltörekvő helyi vezért, John Gottit, aki 1985-ben megszervezte Castellano meggyilkolását. Gotti bukása 1992-ben következett be, amikor alvezére, Salvatore "Sammy the Bull" Gravano tanúskodott az FBI-nak. Gravano együttműködése buktatta le Gottit, a klán legtöbb vezető tagjával együtt. 2015-től kezdve a klán élén Frank Cali állt, amíg 2019. március 13-án Staten Island-i otthona előtt meg nem ölték.
Története Eredete D'Aquila banda A Gambino bűnözőklán eredete a szicíliai Palermóból újonnan áttelepült maffiózók csoportjára vezethető vissza, akiket eredetileg Ignazio Lupo vezetett. Amikor őt és üzleti partnerét, Giuseppe Morellót 1910-ben pénzhamisításért börtönbe zárták, Salvatore "Toto" D'Aquila, Lupo egyik helyi vezére vette át az irányítást. D'Aquila Palermóból származó befolyásos emigráns volt, aki csatlakozott a Lupo bandához, amelynek székhelye Kelet-Harlemben volt. Az 1900-as években alapított Lupo Mano Nera banda volt az egyik első olasz bűnözői csoport New Yorkban. Lupo számos vállalkozásban Morello társa volt, aki az eredeti capo di tutti capi (a főnökök főnöke) volt, mely egy olyan titulus, amelyre később D'Aquila is áhítozott. Ahogy más bandák is alakultak New Yorkban, Morellót a főnökök főnökeként ismerték el. D'Aquila neve először 1906-ban jelent meg a rendőrségi nyilvántartásban egy csalás miatt.
1910-ben Giuseppe Morellót és Ignazio Lupót hamisításért harminc év börtönre ítélték. Mivel a Morello klán meggyengült, D'Aquila kihasználta a lehetőséget, hogy megalapozza az immár saját Palermitani klánjának dominanciáját Kelet-Harlemben. Gyorsan felhasználta az Egyesült Államok más maffiavezéreivel való kapcsolatait, hogy befolyási és kapcsolati hálózatot hozzon létre, és hamarosan hatalmas szerepet játszott New Yorkban.
New York-i bandák 1910-re több olasz banda is alakult New Yorkban. Az eredeti kelet-harlemi Morello banda és D'Aquila saját, immár növekvő bandája mellett, amely szintén Kelet-Harlemben működött (de a manhattani Lower East Side-on lévő Little Italy felé terjeszkedett), más szervezetek is alakultak. Brooklynban Nicolo "Cola" Schirò a szicíliai Castellammare del Golfóból, származó újabb maffiózókból álló bandát hozott létre.
Alfred Mineo egy harmadik szicíliai bandát is alapított Brooklynban. Egy másik Morello helyi vezér, Gaetano Reina Bronxban maradt, és ő uralkodott azon a területen. Dél-Brooklynban előbb Johnny Torrio, majd Frankie Yale állt egy új, felemelkedő szervezet élén. Végül két szövetséges nápolyi Camorra banda is létrejött, az egyik a Coney Islanden, a másik a brooklyni Navy Streeten, amelyeket Pellegrino Morano és Alessandro Vollero irányított.
1916-ban a Camorra meggyilkolta Nicholas Morellót, a Morello banda vezetőjét. Válaszul D'Aquila a Morellókkal szövetkezett a Camorra elleni harcban. 1917-ben Moranót és Vollerót is megvádolták gyilkossággal, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Vezetőik eltűnésével a két Camorra banda is eltűnt, és D'Aquila, valamint a brooklyni Schiro klán átvette a brooklyni érdekeltségeiket. Nem sokkal később D'Aquila a sajátjához kapcsolta a Mineo bandát, és Mineo lett az első számú helyettese. D'Aquila ekkor már New York városának legnagyobb és legbefolyásosabb olasz bandáját irányította. Nagyjából ebben az időben Joe Masseria, egy másik korábbi Morello helyi vezér, a szesztilalom közeledtével kezdte érvényesíteni befolyását a Lower East Side-i Little Italy felett, és konfliktusba került D'Aquila ottani csapataival.
A szesztilalom 1920-ban az Egyesült Államok betiltotta az alkoholtartalmú italok gyártását és árusítását (szesztilalom), ami lehetőséget teremtett a New York-i bandák számára egy rendkívül jövedelmező illegális üzletre.
1920-ra D'Aquila egyetlen jelentős riválisa Giuseppe "Joe, the Boss" Masseria volt aki átvette a Morello klán érdekeltségeit, és az 1920-as évek közepére olyan hatalomra és befolyásra tett szert, amely vetekedett D'Aquiláéval. Az 1920-as évek végére D'Aquila és Masseria egy lehetséges leszámolás előtt állt.
1928. október 10-én a Masseria fegyveresei meggyilkolták Salvatore D'Aquilát az otthona előtt, akinek második embere, Alfred Mineo és jobbkeze, Steve Ferrigno ekkor már a legnagyobb és legbefolyásosabb szicíliai bandát irányította New Yorkban
Castellammarese háború.
1930-ban kezdődött a Castellammarese háború, Masseria és Salvatore Maranzano, Cola Schirò Castellammarese bandájának új vezetője között a New York-i olasz-amerikai bűnszervezetek irányításáért.Raab, p. 27 1930. november 5-én Mineo is áldozatul esett, őt és Ferrignót lelőtték egy Masseria ellen elkövetett merénylet során. 1931 áprilisában Masseriát egy étteremben meggyilkolta több egykori bandatagja, akik átálltak Maranzanóhoz.Raab, p. 29 1931-ben Maranzano minden főnökök főnökévé nyilvánította magát, és az összes New York-i bandát öt bűnözőklánba (családokba) szervezte át. Maranzano Frank Scalice-t nevezte ki a régi D'Aquila/Mineo banda vezetőjévé, amelyet New York új öt klánjának egyikeként jelölt ki.
1931 szeptemberében Maranzanót magát is meggyilkolta az irodájában egy bérgyilkosokból álló csapat. Az eset fő haszonélvezője (és mindkét merénylet szervezője) Charlie "Lucky" Luciano volt. Luciano megtartotta Maranzano öt klánját, és egy bizottsággal egészítette ki, hogy közvetítsen a vitákban és megakadályozza a további belső bandaháborúkat. Szintén 1931-ben Luciano lecserélte Scalice-t Vincent Manganóra a D'Aquila/Mineo banda, a mai Mangano klán élén. Mangano is helyet kapott az új Bizottságban. Ezzel a Cosa Nostra modern korszaka megkezdődött.
A Mangano korszak Vincent Mangano vette át a klán irányítását, Joseph Biondo lett a tanácsadó és Albert Anastasia az alvezér. Vincent Mangano még mindig hitt a "becsület", a "hagyomány", a "tisztelet" és a "méltóság" óvilági maffia hagyományaiban. Ugyanakkor valamivel jövőbe látóbb volt, mint Masseria és Maranzano. A szesztilalom 1933-as megszűnésével járó hatalmas bevételkiesés kompenzálására Vincent Mangano a klánját a zsarolás, a szakszervezeti zsarolás és az illegális szerencsejátékok, köztük a lóverseny, és a lottójátékok területére helyezte át.
Vincent Mangano megalapította a Városi Demokratikus Klubot is, a hírek szerint az amerikai értékek népszerűsítésére. A valóságban a klub a Murder, Inc. fedőszervezete volt, a főleg zsidó bérgyilkosokból álló hírhedt banda, amely országszerte bérgyilkosságokat hajtott végre a Cosa Nostra számára. Anastasia volt a Murder, Inc. operatív vezetője, a köznyelvben "Lord High Executioner"-ként ismerték.
Vincent Mangano szoros kapcsolatot ápolt Emil Camardával, a Nemzetközi Hosszútávfuvarozók Szövetségének (ILA) egyik alelnökével is. Az ILA-n keresztül Mangano és klánja teljesen ellenőrzése alatt tartotta Manhattan és Brooklyn partjait. 1932-től kezdve az ILA Local 1814 elnöke Anthony "Tough Tony" Anastasio, Albert Anastasia öccse volt (Anthony megtartotta vezetéknevük eredeti írásmódját). Anastasio volt a klán egyik legjobban kereső embere, aki több millió dollárnyi kenőpénzt és védelmi pénzt irányított a kasszába. Anastasio nem csinált titkot a maffiához fűződő kapcsolataiból, csak annyit kellett mondania, hogy "a testvérem, Albert", hogy a lényegre térjen. A klán támogatásával a brooklyni partok harminc évig Anastasio kezében voltak.
Ez idő tájt Carlo Gambinót előléptették a Mangano klánon belül, egy másik leendő főnökkel, Gambino unokatestvérével, Paul Castellanóval együtt.
Anastasia és Mangano általában konfliktusban álltak egymással, annak ellenére, hogy 20 évig dolgoztak együtt. Számos alkalommal közel kerültek a fizikai konfliktushoz is. Vincent Mangano kényelmetlenül érezte magát Anastasia szoros kapcsolatai miatt Lucky Lucianóval, Frank Costellóval, Joseph Bonannóval és más, a klánján kívüli vezető maffiózókkal. Mangano irigy volt Anastasia erős hatalmi pozíciójára a Murder, Inc. és a parti szövetségek körében. 1951 áprilisában Vincent Mangano nyomtalanul eltűnt, míg bátyját, Phillipet holtan találták. Senkit sem vádoltak meg Mangano testvérének gyilkosságával kapcsolatban, és Vincent holttestét soha nem találták meg. Általánosan elterjedt azonban az a nézet, hogy Anastasia ölte vagy ölette meg mindkettőjüket.
Az Anastasia rezsim A Bizottság elé idézett Anastasia nem volt hajlandó elismerni a bűnösségét a Mangano gyilkosságokban. Ugyanakkor azt állította, hogy Vincent Mangano meg akarta ölni őt. Anastasia már Vincent Mangano "távollétében" is irányította a klánt, és a Bizottság tagjait is megfélemlítette. Frank Costello, a Luciano klán főnökének támogatásával a Bizottság elfogadta Anastasia felemelkedését az immár Anastasia klán főnökévé. Carlo Gambino, egy ravasz figura, aki maga is a vezetésre pályázott, a tanácsadó pozícióba manőverezte magát.
A Murder, Inc. egykori főnöke, Anastasia kegyetlen gyilkos volt, aki félelmet keltett a New York-i bűnözőklánokban. Costellóval szövetségben Anastasia irányította a Bizottságot. Costello elkeseredett riválisa Vito Genovese volt, Lucky Luciano egykori alvezére. Genovese 1946 óta azon mesterkedett, hogy eltávolítsa Costellót a hatalomból, de nem volt elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon Anastasiával.
Az Anastasia elleni összeesküvés Anastasia saját brutális tettei hamarosan kedvező légkört teremtettek New Yorkban a leváltásához. 1952-ben Anastasia elrendelte egy brooklyni férfi, Arnold Schuster meggyilkolását, aki segített a bankrabló (Willie Sutton) elfogásában. Mert nem tetszett neki, hogy Schuster segített a rendőrségnek. A New York-i klánokat felháborította ez az indokolatlan gyilkosság, amely nagy közfelháborodást keltett. Anastasia elidegenítette Luciano egyik befolyásos társát, Meyer Lanskyt is azzal, hogy kaszinókat nyitott Kubában, hogy versenyre keljen Lansky kaszinóival. Genovese és Lansky hamarosan beszervezte Carlo Gambinót az összeesküvésbe, felajánlva neki, hogy ha leváltja Anastasiát, ő maga lehet a főnök.