A Szent Mihály-templom Dunakeszi egyik legrégebbi épülete. Budapest felől a 2. sz. főúton érkezve messziről látszik a római katolikus templom két tornya. A templom a Szent Mihály téren található.
Az Öregtemplom bélyegkép|A dunakeszi Szent Mihály-templom az 1890-es években (Révész István Helytörténeti Gyűjtemény, RIHGY VII/99.) Amikor gróf Grassalkovich (I.) Antal koronaőr lett Dunakeszi ura, aki hamarosan templom építését rendeli el a faluban. Mivel eltérő adataink vannak arra vonatkozóan, mikor épült pontosan a templom (az évszámok 1750 és 1756 között változnak), felszentelésnek idejétől számítjuk születését. Az új, barokk stílusú templomot 1756. szeptember 29-én, Szent Mihály napján szentelték fel az arkangyal tiszteletére, akinek nevét azóta is őrzi. A templom – a korszaknak megfelelően – barokk stílusban épült, egytornyos falusi templom képét mutatta. Az építéskor Dunakeszin működő plébános, Leszkovszky János idején létesült a templom kriptája, és ő hozta létre az első alapítványt is.
Az öreg Szent Mihály-templom 1756 és 1936 között Az 1769-ben Dunakeszire kerülő plébános, Manigay György, két nagy, összesen kilenc mázsa súlyú harangot vásárolt, amelyre a pénzt adományokból, illetve egy, külön erre a célra létrehozott adósságalapból biztosította. Ő kezdte meg a település története szempontjából is kiemelkedően fontos Historia Domus vezetését is.A dunakeszi Szent Mihály-templom Historia Domusa, I. 2.
Az 1798-ben érkezett Thury Boldizsár 16 éven át volt a falu plébánosa. Őt 1824 tavaszán Szép Mihály, a hatvani plébános káplánja követte. 1833-ban leszakadt a Szent Mihály-templom 2 mázsa 30 font súlyú második harangja, amelyet a plébános a következő évben pótolni tudott. Az új harang 233 5/8 fontot nyomott, és Pesten Eberhard Henrik harangöntő-mester készített el 132 forint 30 krajcárért. Március 26-án Nádasdy Ferenc püspök Szent Mihály tiszteletére szentelte föl a harangot, amelyet két nappal később emeltek a helyére.A dunakeszi Szent Mihály-templom Historia Domusa, I. 64.
Holló Mihály 1842. január végén foglalta el új állomáshelyét. Lendületesen nekilátott a templom felújításának, amit – nagy többségében – sikerrel véghez is vitt. Holló 1845-ben elhagyta a dunakeszi plébániát, amelytől ekkor csatolták el a palotai, újpesti és káposztásmegyeri filiálékat. Ez, valamint a Grassalkovich család férfiágának kihalása egy időre megpecsételte a dunakeszi templom és plébánia sorsát. A következő nyolcvan évben itt működő plébánosok nem is gondolhattak olyan mértékű felújításokra, mint elődeik.
Az Öregtemplom külső leírása A barokk templom egyhajós volt, a hajónál keskenyebb, félköríves szentélyét kelet felé tájolták, fő- és oldalhomlokzatain határozott, profilozott párkányzat futott körbe. A nyugati oldalon a párkány fölé kétszintes torony magasodott, amelynek emeleti oldalain félköríves harangablakok nyíltak, a szögben törő toronypárkányon pedig nyolcszögletű, hegyes, fém toronysisak ült. A lizénákkal (falsáv) három részre tagolt főhomlokzat két szélső szakaszának felülete a toronyhoz képest homorú ívet írt le. A főhomlokzat középtengelyében zárókővel díszített, füleskeretelésű kapu nyílt, fölötte a fotókon félköríves, üres szoborfülke látszik. A szentélyhez dél felől sekrestye csatlakozott, a szentély alatt volt (és van) a kripta.
Az új Szent Mihály-templom
A 19. század végére egyértelművé vált, hogy az Öregtemplom befogadóképessége nem elegendő. Révész István plébános (1887−1907) már a századfordulón elkezdett foglalkozni egy új templom építésének gondolatával. Az ügy sürgetővé vált az első világháborút követően, amikortól Műhelytelep (ma: Dunakeszi-Gyártelep) lakossága is ide járt misére. Richter Béla (1907−1925) idején a világháború, és az azt követő hiperinfláció akadályozták az építkezést. Dr. Lakatos Kálmán (1925−1935) esperes-plébános a plébánia kertjét szemelte ki egy új, neogótikus stílusú plébániatemplom helyszínének. Az új templom építési költségét Petrovácz Gyula mérnök 350.000 pengőre becsülte, „amitől mindenki megijedt, legfőképp a hívek.”
Lakatos betegsége miatt 1935-ben Fieszl (később Faludi) János (1935−1956) került Dunakeszire plébánosnak, és szinte azonnal felkereste Oszvaldik Gyula építészt, akivel közösen kidolgozta a meglévő templom bővítésének terveit. Úgy döntöttek, hogy a barokk templom déli oldalához „ragasztanak” egy új – ám a régivel teljes stílusegységet mutató – neobarokk templomot. 1935 decemberében Hanauer Árpád István váci püspök engedélyezte a terveket. A költségeket a hívek áldozatkészsége, telkek értékesítése és hitelfelvétel útján biztosították. 1936. május 31-én tették meg az első kapavágást, és – püspöki engedéllyel – a karácsonyi ünnepeket, majd 1937-ben a húsvétot már az új templom vakolatlan falai között ünnepelhették a dunakesziek. Hanauer Á. István váci megyéspüspök 1937. október 10-én szentelte fel az új templomot, a szentbeszédet Bangha Béla jezsuita páter tartotta, Faludi (Fieszl) János plébános címzetes esperesi kinevezést kapott.
Az új templom külső leírása A bővítés során a régi templomot – a főhomlokzat kivételével – megőrizték, a déli oldalához hozzáépítettek egy főhajót, és a főhajóval azonos hosszúságú, de keskenyebb mellékhajót. Az így kialakított új épületrészek két szakasszal és a szentélyzónával nyúlnak túl az eredeti templomon, amely innentől fogva a megújult plébániatemplom baloldali mellékkápolnájaként funkcionált. bélyegkép|295x295px|A dunakeszi Szent MIhály-templom (2019) (Révész István Helytörténeti Gyűjtemény, RIHGY FD 193) Az épületbe nyugat felől egy, a főhomlokzat előtt félköríves támfallal rondellaszerűen kialakított, betonbaluszteres vaskorláttal szegélyezett teraszról lehet bejutni, amelyre északról és délről vezet fel egy-egy lépcsősor. A szabadon álló, két nyugati-homlokzati tornyos neobarokk templom széles főhomlokzatát erőteljes, háromrészes főpárkány osztja két egyenlőtlen részre. A vertikális tagolást középen két ión fejezetű pilaszter, tőlük jobbra és balra pedig két-két lizéna alkotja, amelyek így öt szakaszra osztják a homlokzatot. A középen lévő három szakasz egyenes falfelületű, a két szélső homlokzati szakasz felülete viszont enyhén konkáv, és ezt a finoman megmozgatott homlokzatot fogják közre a kissé előre lépő, háromszintes toronytestek. A földszinten négy darab ovális alakú, füles keretezésű ablak; fölöttük, a középtengely két oldalán lévő szakaszokban egy-egy keretelt, félköríves, záróköves ablak látható. A középtengelyben nyílik a keretelt, kosáríves, záróköves főbejárat, amelyet két toszkán fejezetes falpillér, valamint az eléjük ugratott egy-egy toszkán oszlop fog közre, és ez az oszloppár tartja a kapuzat tört timpanonú, ívesen kiöblösödő párkányzatát. A kétoszlopos portikusz fölötti keretelt, félköríves, záróköves fülkébe Szent Mihály arkangyal lefelé tekintő, kardot tartó szobra került. A főpárkány fölött volutákkal megtámasztott, íves törtvonallal lezárt oromzat húzódik, amelynek középtengelyében felül egy nagyméretű, fekvő ellipszis formájú, keretelt, záróköves ablak nyílik, alatta pedig egy díszes, barokk cartouche látható, pajzsában „Quis ut Deus” (Ki olyan mint Isten?, ez Mihály héber nevének [Mikáel] fordítása) felirattal. A díszes oromzatot egy kőből faragott kereszt koronázza.
A homlokzati toronypárt a főpárkány, valamint egy osztópárkány három szintre tagolja. A nyugati (főhomlokzati) oldalon, a földszinten egy-egy kőkeretes, törtívű, záróköves mellékbejárat nyílik mindkét toronyaljba, a bejáratok fölött pedig tornyonként egy-egy keretelt, félköríves záródású, záróköves, üres szoborfülke árválkodik. A tornyok emeletén a toronytest falsíkjait két-két ión fejezetes sarokpilaszter tagolja. Közöttük mind a négy oldalon félköríves, kőkeretes harangablakok láthatók, áttört oválisokból alakított könyöklő mellvéddel. A nyugati oldalon mindkét tornyon a harangablak fölött füzérdísz és szárnyas puttófej látható. Az északi tornyon a füzérdísz alatt AD 1750, a déli tornyon pedig AD 1936 évszám olvasható. A tornyok tetején az óraíves párkány fölött alacsony, bádogfedésű gúlasisak ül, rajta villámhárítós fémkereszt. Az északi toronytól balra áll az 1869-ben készült ún. Krupp-kereszt, amelyet a dunakeszi révet bérlő Krupp Mátyás maga faragott, és ajándékozott az egyházközségnek.
A templom építésekor a homlokzati tornyok mögötti terek összefűzésével egy tekintélyes méretű előcsarnok jött létre, ami – meglehetősen szokatlan módon – valójában egy kereszthajót alkot az épület nyugati végében. Ez a kereszthajó látványosan túlnyúlik az északi tornyon és az Öregtemplom oldalfalán, ám a déli oldalon már szervesen illeszkedik az újabb épületrészekhez.
A keresztház északi és déli oldalhomlokzatain a főpárkány folytatódik, és a középtengelyben félkörívben felhajlik. Ezeket a homlokzatokat középen két ión fejezetes falpillér, a sarkokon pedig egy-egy falsáv tagolja három szakaszra. A főpárkány fölött sarokvolutás, háromszögű oromzat emelkedik, amelyet két lizéna tagol. Ez a két lizéna túlnyúlik az orommezőn, és megtöri, lépcsőzetessé teszi az egyenlő szárú oromfalat. A keresztház északi és déli oldalhomlokzatain eltérő az ablakkiosztás. A keresztház déli homlokzatának középtengelyében egy fekvő ellipszis formájú, keretelt, záróköves ablakot helyeztek el, fölötte, az orommezőben kisebb méretben megismétlődik ugyanez az ablakforma. A bal oldali falszakasz földszinti részén ovális alakú, füles keretezésű ablak, a jobb oldali falszakasz esetében pedig egy kőkeretezésű, egyenes záródású ajtó, az ún. „Levente-ajtó” látható.
A templom további oldalfalait végig lizénák tagolják. Az Öregtemplom falmagassága megegyezik a főhajóéval, a déli oldali mellékhajó viszont alacsonyabb, így a főhajó oldalfala a mellékhajó tetőzete fölé emelkedik. A belül félköríves szentély kívül a tizenkétszög öt oldalával záródik. A déli oldalon a szentélyhez négyzet alaprajzú sekrestye kapcsolódik, déli oldalfalán kőkeretes, félköríves, zárókő nélküli ajtóval, valamint egy kisebb és egy nagyobb méretű ablakkal. Az épületen kőlábazat fut körbe, amelynek északi oldalán még látszanak az 1944. decemberi szovjet aknatűz repesznyomai. A templomot – a déli oldalhajó kivételével – nyeregtető fedi, amely a szentély felől kontyolt. Az oldalhajó fölött féltető van.
A Szent Mihály-templom belseje A főbejáraton belépve a két torony között húzódó – az orgonakarzat alatt lévő – sík lefedésű előtérbe jutunk, ahonnan egy kis, kőkeretes ajtón keresztül lehet megközelíteni a karzatot és a déli harangtornyot. A szűk előtérből három nagyméretű, kosáríves záródású ajtó nyílik a kereszthajóvá szélesedő impozáns előcsarnokba, amelynek északi része tulajdonképpen az öregtemplomi rész első szakasza, csehboltozattal lefedve; déli részét pedig egy negyvenöt fokkal elforgatott harántdonga borítja. Az orgonakarzat hajlított ívben előreugró mellvédjének közepén az egyházzene védőszentjének, Szent Cecíliának a domborműve látható, ami a templom hajdani kántora (Bajnok Géza) és építtető plébánosa (Faludi (Fieszl) János) megrendelésére készült, 1937-ben. Az előcsarnokba belépve Krasznai (Krausz) Lajos, a kiváló egyházi szobrászművész 1962-ben készített Szent Rita szobra fogadja a látogatót, az előcsarnok leckeoldali részén Szent Antal és Szent Imre szobrai állnak. Az előcsarnok déli falán, régi templomi zászlók között látható az épület legszebb műtárgya, az Öregtemplom hajdani főoltárképe, a híres osztrák festő, Josef Plank (1815−1901) Szent Mihályt ábrázoló olajfestménye, a XIX. század közepéről (a templom 100 éves ünnepén került ide). Nyugat felé gyóntatóhelyiség nyílik, kelet felé pedig egy hatalmas félköríves nyíláson keresztül tudunk átmenni az előcsarnokból a déli mellékhajóba. bélyegkép|301x301px|A dunakeszi Szent Mihály-templom apszisa (2019) (Révész István Helytörténeti Gyűjtemény RIHGY FD 194)