Mirash Ivanaj (nevének ejtése ; Podgorica, 1891. március 12. – Tirana, 1953. szeptember 22.) albán oktatáspolitikus, pedagógus, költő. 1933 és 1935 között a negyedik Evangjeli-kormány oktatásügyi minisztere volt, nevéhez fűződött az albániai magán-, felekezeti és nemzetiségi iskolák államosítása (1933), majd az állami közoktatási törvénycsomag hatályba léptetése (1934).
Életútja Podgoricában született, családja az Albán-Alpokból, a triepshi törzs szállásterületéről költözött a montenegrói városba. Középiskolai tanulmányait 1912-ben fejezte be Belgrádban, majd a római La Sapienza Egyetemen szerzett jogi és irodalomtudományi oklevelet. Noha családja katolikus felekezetű volt, Ivanaj eddigre kifejezetten vallásellenes nézeteket vallott és egy szabadkőműves nagypáholy tagja lett.
1923-ban hazatért Albániába, és közreműködött az unokabátyja, Nikollë Ivanaj által Shkodrában kiadott antiklerikális hetilap, a Republika (’A Köztársaság’) szerkesztésében. 1924 májusában, a júniusi forradalom előestéjén Jugoszláviába szökött, és csak aztán tért vissza hazájába, hogy a forradalom által elűzött Amet Zogu 1924 decemberében restaurálta hatalmát. 1928-ban egy shkodrai gimnázium igazgatójának nevezték ki, 1931-től pedig a főváros, Tirana egyik gimnáziumában tanított irodalmat és filozófiát.
Oktatási miniszteri tevékenysége
Az 1932. őszi parlamenti választás eredményeként Ivanaj az albán nemzetgyűlés képviselője lett. Pandeli Evangjeli 1933. január 11-én felesküdött negyedik kormányában megbízást kapott az oktatási tárca vezetésére. Ivanaj februárban nagy lendülettel vetette bele magát az elődje, Hilë Mosi által előkészített iskolaállamosítási törvény végrehajtásába. 1933. április 22-én keresztülvitte a nemzetgyűlésen az 1928-as alkotmány módosítását, amelynek során kivették az alaptörvényből a felekezeti és magániskolák alapítási és működtetési jogát, csak az állami fenntartású iskolarendszert ismerték el. Ennek következményeként országszerte átszervezték vagy megszüntették a magán-, felekezeti és nemzetiségi iskolákat, köztük a legpatinásabb tanintézeteket. Az Albániában iskolákat fenntartó Olaszország felháborodva fogadta a fejleményeket, a tiranai Amerikai Szakiskolát finanszírozó Amerikai Vörös Kereszt pedig tiltakozásul kivonult az országból. A Vörös Kereszt hídfőállásainak feladását különösen fájlalta az uralkodó, I. Zogu, és 1933 augusztusában a vehemens Ivanaj leváltását fontolgatta.
Ivanajt azonban a tiltakozások nem tántorították el, minisztériuma tovább dolgozott a nemzeti közoktatási törvény előkészítésén, amit végül 1934. szeptember 26-án fogadott el a nemzetgyűlés. A tisztán állami iskolarendszerben a tanítás nyelve kizárólag az albán lett, az általános iskola ötödik osztályáig bevezették a tankötelezettséget, és iskolalétesítési programot indítottak azokon a településeken, ahol a tanköteles gyermekek száma meghaladta a harmincat. Görögország kormánya 1934 szeptemberétől több ízben interpellált a Nemzetek Szövetségének tanácsánál, amelyben az albán kormányt a görög nemzetiségi iskolák bezáratására hivatkozva a kisebbségi jogok eltiprásával vádolták. Végül a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság 1935. április 6-ai többségi ítéletében elmarasztalta az albán kormányt az oktatási törvénycsomag egyes pontjai, a nemzetközi kisebbségvédelmi iránymutatások megszegése miatt. 1935. május 23-ára elkészült ajánlásaiban a testület elrendelte az albániai görög közösségek iskoláinak újranyitását, amit az Evangjeli-kormány júniusban rendeletileg újra lehetővé is tett. Ivanaj oktatási reformcsomagjának megbukását követően, 1935. augusztus 30-án lemondott oktatási miniszteri tisztségéről.
Ivanaj volt az az oktatási miniszter, aki 1934. február 6-án március végi hatállyal visszavonta a leendő kommunista pártfőtitkár, Enver Hoxha franciaországi ösztöndíját, miután a diák egyetemi vizsgáin megbukott.
Utolsó évei és halála Albánia 1939. április 7-ei olasz megszállása idején Ivanaj Görögországon keresztül Isztambulba menekült, majd a második világháború éveiben munkát keresve élt Libanonban, Jeruzsálemben és Egyiptomban. Innen tért haza 1945 szeptemberében, miután az ország új, kommunista vezetése garantálta személyi szabadságát. 1945 novemberében a tiranai tanítóképző intézetben kezdett el tanítani.
A kommunista párt egyik tisztogatási hulláma során, 1947. május 15-én Jugoszlávia-ellenesség vádjával letartóztatták, vallatása során megkínozták, és végül hétévi szabadságvesztésre ítélték. A tiranai börtönben fordítóként dolgozott, ahol a rendszer az értelmiségi, több nyelven beszélő politikai foglyokból külön fordítói munkacsoportot hozott létre. Tizenkét nappal szabadulása előtt, börtönében halt meg 1953. szeptember 22-én.
Ivanaj oktatáspolitikusi és pedagógusi pályafutása mellett egykötetnyi publikálatlan verset és színdarabot hagyott az utókorra.
Főbb művei 164 o. 80 o.
Róla szóló irodalom 103 o. 240 o. 340 o.
Jegyzetek
Források
Kategória:Albániai politikusok Kategória:Albánia oktatási miniszterei Kategória:Az albán nemzetgyűlés tagjai Kategória:Albán pedagógusok Kategória:Albán költők Kategória:Szabadkőművesek Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek