Áldor János László (Nagyigmánd, 1895. február 7. – Mauthausen, 1945. május 15.)Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 24/1949. folyószáma alatt. festőművész, építész.
Életútja Áldor Ödön és Mandl Fanni fia. Autodidakta művész.
1913-ban Nagybányán tanult Réti Istvánnál. 1919-ben szerezte építészmérnöki oklevelét a budapesti József Műegyetemen. 1923-tól 1925-ig a szolnoki művésztelepen dolgozott, Fényes Adolftól tanult. Tanulmányutat tett az 1920-as években Párizsban, 1926-ban Londonban, 1928-ban Olaszországban és 1939-ben Svédországban is.
1920-tól kiállító művész; bemutatkozó kiállításon a Nemzeti Szalonban szerepelt, majd a Műcsarnokban állított ki (1921). Tipikus népszerű "műcsarnoki" festőként elsősorban naturalista arcképeket, életképeket és impresszionista tájképeket festett.
A Benczúr Társaság ügyvezető igazgatója volt. A fasizmus áldozata lett, halálának dátumaként a bíróság 1945. május 15-ét állapította meg.A budapesti I-III. kerületi járásbíróság Pk.56.689/1948/4. sz. végzése. Egy műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. Felesége Szücs Ilona (1908–1971) volt.
Díjai, elismerései Halmy Artúr-díj (1925) a Táj- és Életképfestészeti Kiállítás III. festészeti díja (1927) a Lipótvárosi Kaszinó Díja (1930) a Nemzeti Szalon elismerése (1931) a Balló Ede-alapítvány 1000 pengős díja (1932)
Fontosabb művei Gödrös szolnoki utca (1925) Nyári nap Szolnokon (1925) Fűzfák a holt Tiszánál (1925) Legelő a füzesben (1927) Menyecske ünneplőben (1933) Kaiser Márta arcképe (1940) Kabos Endréné arcképe (1942)
Jegyzetek
Források
Kieselbach Névpont
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar építészek Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Meggyilkolt képzőművészek Kategória:A mauthauseni koncentrációs tábor foglyai