Bakos László (Solymár, 1914. december 9. – Budapest, 1991. június 19.) magyar orvos, reumatológus.
Életpályája 1914. december 9-én született Solymáron, édesapja Bakos Bertalan, a település aljegyzője, édesanyja Straub Hedvig, Straub Béla községi főjegyző hat lánya közül a harmadszülött volt.
Iskolái elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója lett, ahol 1941-ben szerezte meg orvosi oklevelét. Diplomázását követően a Szent Lukács Gyógyfürdő és Kórház orvosaként helyezkedett el, ahol 1945-ig dolgozott, majd az Országos Reuma Kórház főorvosa lett. 1951-től a nyugdíjazásáig, 1982-ig az egyesített Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (ORFI) főorvosaként működött, közben 1957-ben megszerezte az orvostudomány kandidátusa címet is.
Nevéhez fűződik a nemzetközileg is elismert hazai reuma-epidemológiai kutatások elindítása. Több fontos tanulmányt írt immunológiai szakterületen, illetve a reumás betegek vizsgálati lehetőségeivel kapcsolatosan.
A pomázi temetőben nyugszik.
Fő művei Reumás betegek complementkötési vizsgálata szövet-antigénekkel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1958) A csont multilocularis eosinophil granulómája. Bihari Ödönnel, Godán Frigyessel. (Magyar Onkológia, 1959) A rheumatoid factor tropin hatása. (Reumatologia, Balneologia, Allergologia, 1969) ORFI jubileumi évkönyv. 1951–1971. Szerk. Többekkel. (Budapest, 1971) Polyarthritis chronica progressiva és spondylarthritis ankylopoetica epidemiológiai vizsgálata. Gömör Bélával, Weisz Máriával. (Reumatologia, Balneologia, Allergologia, 1972) Immunológiai vizsgálat pcp-s beteg utódaiban. Gömör Bélával, Merétey Katalinnal. (Reumatologia, Balneologia, Allergologia, 1977)
Jegyzetek
Források
Milbich Tamás-Hegedűs András: Solymári arcképcsarnok 1266-2000. Magánkiadás, 2011.
Kategória:Magyar orvosok Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:Solymáriak