Gradishta település és régészeti helyszín Albánia középső részén, a Dumreja vidékén, Belsh város közvetlen délkeleti szomszédságában, a Belshi-tó keleti partján. Elbasan megyén belül Belsh község, illetve Belsh alközség települése. Határában a bronzkortól az i. sz. 6. századig lakott erődített kereskedő- és kézművesváros, Illíria egyik legkorábban hellenizálódott települése állt (gyakori megnevezése Gradishta e Belshit).
Fekvése Gradishta a Dumreja vagy Hysgjokaj–belshi-dombvidék keleti részén, a 27 hektáros Belshi-tó (Liqeni i Belshit) keleti partján terül el. A mai falutól délkeletre magasodik a Gradishtai-hegy (Maja e Gradishtës, 239 m), ahol a bronzkor végétől a középkor elejéig lakott település romjai találhatóak. A község adminisztratív központja, Belsh a tó megkerülésével alig 1 km-nyire fekszik. Gradishtát átszeli a belsh–kuçovai másodrendű út.
Történelme Az 1969 és 1974 között a környéken végzett régészeti ásatások eredményeként kiderült, hogy Gradishta környéke a késő bronzkortól () a középkor elejéig, az i. sz. 6. századig lakott volt. A vaskorban a közeli magaslaton egy 8 hektáros területet erős falakkal vettek körbe, ez azonban eleinte csupán ideiglenes védelmül szolgálhatott, mert a népesség még egy darabig továbbra is a környező nyílt településeken élt. Az erődítés az században népesült be, a régészeti leletek – nagy mennyiségű görög importkerámia – alapján lakóinak már az első évszázadokban élénk kereskedelmi kapcsolata volt a hellén világgal. A régészek szerint Gradishta az században az illírek közé tartozó parthinok egyik székhelye, fontos protourbán település lehetett, de földrajzi elhelyezkedése folytán – a szintén dél-illíriai Olümpéhoz, Margëlliçhez és Mashkjezához hasonlóan – tárgyi kultúráját már akkor jelentős hellenizációs hatások érték, amikor Illíria görög poliszai, Epidamnosz és Apollónia még fel sem virágzottak. A leletanyag tükrében a város lakói tehetősek, de nem arisztokraták voltak, amiből arra következtetnek, hogy Gradishta fontos kereskedelmi és kézműipari központ lehetett. Az század, a római uralom kiépülése után a település lassú hanyatlásnak indult, és bár a bizánci fennhatóság alatt, az i. sz. 6. században várát újjáépítették, a település ezt követően elnéptelenedett.
Régészeti leírása Noha az erődített település a kisebbek közé tartozott a mai Albánia területéről ismert illír városok sorában, gazdag régészeti leletanyaga jelentősen hozzájárul a korabeli anyagi és kulturális javak elterjedésének megértéséhez. Az századi rétegekben a helyben előállított, egyszerűbb, devolli típusú agyagedények mellett nagy számban képviseltetik magukat a görög kerámiák. Ezek az század végére a teljes kerámiaanyag mintegy harmadát tették ki. A többnyire geometrikus stílusú kerámiaanyagban megtalálhatóak a számoszi, rhodoszi, khioszi, thaszoszi, korinthoszi, kerkürai amforák, kratérok, oinokhoék, ivókupák és illatszeres tégelyek.
Az illír korszak fontos régészeti lelete az század közepére vagy második felére keltezett sír, amelyben egy vélhetően magas rangú katonát temettek el. A halott illír típusú fejvértje mellett ebből a sírból ismert Albánia területéről a legkorábbi bronz lábszárvért, emellett az elhunytat gazdagon feldíszítették ékszerekkel, főként ezüst karkötőkkel, brossokkal és csatokkal. A test egyik oldalán vasból készült fegyverek (kard, dárdák és dárdahegyek), másik oldalán bronztál és ivókupa, vörös figurás, fekete mázas epidamnoszi és apollóniai agyagedények találhatóak. A sírmellékletek között további három bronzedényt találtak, egyikük-másikuk cserepekkel és vaskésekkel volt tele. Az i. sz. 1. századból több sztélét is feltártak, az azokon ábrázolt elhunytak öltözetéből és nevéből arra következtetnek, hogy a településnek még ekkor is illír lakossága lehetett.
A közeli Seferan melletti Kerek-tó (Liqeni i Rrumbullakët) partján talált, többnyire századi agyag- és terrakottafigurák alapján a régészek azt sejtik, hogy a vidék az Aphrodité-kultusz fontos helyszíne volt.
Jegyzetek
Források
Kategória:Albánia települései Kategória:Albániai régészeti lelőhelyek