A palmiryi vérengzés (lengyelül: Zbrodnia w Palmirach) a náci német fegyveres erők által hónapokon át folytatott kivégzéssorozat volt a második világháború elején Varsó közelében, a Palmiry falucska melletti Kampinos-erdőben. 1939 decembere és 1941 júliusa között több, mint 1700 lengyel katolikust és zsidót – akik legtöbbjét a Pawiak börtönben tartották fogva – öltek meg itt az SS (németül: Schutzstaffel) és a közrendészet (Ordnungspolizei, Orpo) alakulatai. A kivégzéssorozat legpontosabban dokumentált eseménye 1940. június 20-21-én történt, amikor a lengyel politikai, kulturális és társadalmi elit 358 tagját gyilkolták meg egyetlen művelet során.
Palmiry egyike azoknak a helyeknek, ahol a nácik a leghírhedtebb lengyelországi bűncselekményeiket követték el. A faluban történtek a katyńi és a piaśnicai vérengzéssel együtt a lengyel értelmiség világháború alatti mártíromságának a szimbólumává vált.
Bevezető thumb|Adolf Hitler a Wehrmacht győzelmi parádéján Varsóban 1939. október 5-én thumb|A varsói Pawiak börtön A náci vezetők a lengyel nemzet leigázásának egyik legnagyobb akadályát Varsóban látták. A lengyelországi hadjárat befejezése után ezért úgy igyekeztek csökkenteni a jelentőségét, hogy Lengyel Főkormányzóság (Generalne Gubernatorstwo) néven egy kisebb igazgatási egységet hoztak létre, és ennek lett a központja az egykori főváros. Varsó azonban továbbra is a kulturális élet központja maradt és hamarosan létrejöttek benne a politikai és fegyveres ellenállás központjai, többek között a német megszállás ellen küzdő Lengyel Földalatti Állam (Polskie Państwo Podziemne).Dunin-Wąsowicz (1984), p. 5.
Varsót 1939. szeptember 28-án foglalták el a Wermacht egységei. Három nappal később a Lothar Beutel SS dandártábornok vezette IV. Bevetési Egység (Einsatzgruppe) bevonult a városba, s azonnal megkezdte a tömeges letartóztatásokat.Bartoszewski (1970), pp. 39–40. 1939. október 8-án 354 tanárt és katolikus papot tartóztattak le azzal az indokkal, hogy „lengyel soviniszták”, akik „jelentős veszélyt” jelentenek a közrendre.Wardzyńska (2009), p. 240. Hamarosan megteltek a börtönök, sokakat náci koncentrációs táborokba szállítottak, majd megkezdődtek a likvidálások.Bartoszewski (1976), p. 15.
A német megszállás első hónapjaiban a parlament (szejm) épülete mögötti parkban végeztek a politikai foglyokkal. A Szejm kertjében (Ogrody Sejmowe) 1939 októbere és 1940 áprilisa között több száz embert gyilkoltak le titokban. A náci rendőrség azonban aggódni kezdett, hogy nem sokáig tudják titokban tartani, mi folyik a város központjában.Wardzyńska (2009), pp. 241–242. Ezért úgy döntöttek, hogy a tömeges gyilkosságokat a jövőben Varsótól kb. 30 km-re, a Palmiry és Pociecha falvak melletti Kampinos-erdőben fogják folytatni.Bartoszewski (1970), p. 64.
Módszerek (Modus Operandi) thumb|Tömegsírok Palmiry közelében. Háború utáni felvétel thumb|Palmiry. A foglyok szemének bekötése kivégzésük előtt thumb|Áldozatok és hóhérok thumb|A már üres teherautók visszatérése Varsóba a palmiryi kivégzések után thumb|A náci hatóságok hivatalos értesítője a halál tényéről az egyik áldozat családjának thumb|Adam Herbański erdész (jobba) és Stanisław Płoski, a Varsói Náci Bűncselekményeket Vizsgáló Bizottság vezetője A palmiryi vérengzések végrehajtói a Varsóban állomásozó Ordnungspolizei és Reiter-SS tagjai voltak. A műveleteket a Gestapo tisztjei felügyelték Josef Meisinger ezredes (SS-Standartenführer) irányításával, aki az SD (Sicherheitsdienst) hírszerző és SiPo (Sicherheitspolizei) rendőri szervek parancsnoka volt Varsóban.Böhler, Mallmann, Matthäus (2009), p. 89.
A kivégzéseket minden alkalommal gondosan előkészítették. A tömegsírokat az Állami Munkaügyi Szolgálat (Reichsarbeitsdienst, RAD) Łomnában és a Hitlerjugend Palmiryban állomásozó egységei néhány nappal korábban megásták. A sírok általában 30 méter hosszú és 2,5-3 méter mély árkok voltak. Ha kisebb csoportokat vagy egyes személyeket öltek meg, akkor csak kráterszerű gödröket ástak, vagy egyszerűen ráhúzták a földet az áldozatokra. Az erdei irtásokat, ahol a kivégzéseket végrehajtották, idővel fakivágásokkal megnövelték.Bartoszewski (1970), pp. 64–65. Azokon a napokon, amikor kivégzés történt, a lengyel erdészeti dolgozókat szabadnapra vezényelték, a német rendőrség pedig erős járőrözést folytatott, hogy illetéktelenek ne juthassanak be a területre.Bartoszewski (1970), p. 66.
Az áldozatokat teherautókkal szállították a kivégzés helyszínére. A legtöbbjük a Pawiak, a kisebb részük a Mokotów börtönből érkezett. Az SS katonái azzal hitegették őket, hogy másik börtönbe, illetve koncentrációs táborba lesznek átszállítva. A megtévesztésük érdekében a kivégzésekre nem hajnalban, hanem alkonyatkor került sor, és engedélyezték nekik, hogy az ingóságaikat magukkal vigyék. Néha indulás előtt további étkezést biztosítottak a számukra, s a börtönben elkobzott irataikat is visszaadták.Bartoszewski (1970), p. 65.
Mindezek az intézkedések kezdetben hatékonynak bizonyultak, az áldozatok nem sejtették, hogy milyen sors vár rájuk.Domańska (1978), p. 27. Idővel azonban elterjedt Varsóban, hogy mi történik Palmiry mellett, és a foglyok elszállításukkor rövid leveleket és személyes tárgyakat dobtak ki a teherautókból, hogy így üzenjenek a családjaiknak. Amikor a háború után exhumálták a testeket, néhányuknál olyan cédulákat találtak, amelyekre a „Kivégezve Palmiryban” szöveg volt írva. Ezeket röviddel a haláluk előtt jegyezték fel az áldozatok.Bartoszewski (1970), p. 112.
Az erdőben a tisztásokon elvették a foglyoktól a csomagjaikat, azt azonban engedélyezték, hogy az iratokat és a kisebb holmikat továbbra is maguknál tartsák. A zsidók megtarthatták sárga csillagaikat, a Pawiak börtön kórházában dolgozó emberek pedig a vöröskeresztes jelvényeiket. Néhány fogolynak a keze meg volt kötözve és a szemét is bekötötték. A foglyokat ezután a sír szélére vezették és géppuskával végeztek velük.
Egyes esetekben az áldozatokat hosszú póznához kötözték. Később rövidebb támasztékokat használtak, hogy a testek egyenletesebb rétegekben feküdjenek egymásra. A háború utáni exhumálás bizonyította, hogy voltak olyan sebesültek, akiket élve temettek el.Bartoszewski (1976), p. 22. A kivégzések befejezéseként a sírokat földdel töltötték meg, álcázásként mohát és tűlevelet szórtak rájuk, majd fenyőcsemetékkel ültették be őket. A náci hatóságok végül értesítést küldtek az áldozatok hozzátartozóinak, hogy rokonaik „természetes okból elhunytak”.Wardzyńska (2009), p. 242.
Az SS és az Orpo tagjai a kivégzéseket fényképekkel dokumentálták egészen 1940. május 3-ig, amikor is Meisinger megtiltotta ezt.Domańska (1978), p. 58.
A mészárlásokat minden igyekezetük ellenére nem tudták titokban tartani a nácik. A helybéliek, különösen az erdészek és Palmiry, illetve Pociecha lakosai akarva-akaratlanul tudomást szereztek az emberek szállításáról, látták, hogy hogyan vezetik a csoportokat a vesztőhely felé, és hallották a lövéseket is. Az igazság későbbi feltárását nagyban segítette, hogy Adam Herbański erdész és alárendeltjei, a Lengyel Erdészeti Szolgálat munkatársai életük kockáztatásával, rendszerint éjszaka beszökdöstek az erdőbe és megjelölték a tömegsírokat. Ugyancsak jelentős bizonyíték volt, hogy a Fegyveres Harci Szövetség (Związek Walki Zbrojnej, ZWZ) tagjai számos kivégzésen készült fotót szereztek meg az SS-től.
Története
Az első kivégzések Palmiryban
Meg nem erősített feltételezések szerint az első kivégzésekre Palmiryban 1939. december 7-én és 8-án került sor, ekkor 70-80 embert gyilkoltak meg. A Wermacht katonái szerint, akik egy közeli lőszerraktárt őriztek, valamennyi áldozat zsidó volt.Bartoszewski (1970), pp. 67–68.
A következő vérengzésre december 14-én került sor. Ennek 46 áldozata volt, köztük néhány pruszkówi polgár, Stanisław Kalbarczyk tanár és két név szerint nem azonosított asszony.Bartoszewski (1970), p. 68.
thumb|Kivégzés Palmiryban Maria Wardzyńska történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének (Instytut Pamięci Narodowej) munkatársa szerint titokban további 70 embert gyilkoltak még meg 1939 vége előtt.Wardzyńska (2009), p. 244.
1940 januárjában és februárjában a Gestapo beépült a Lengyel Népi Függetlenségi Akció (Polska Ludowa Akcja Niepodległościowa, PLAN) nevű szervezetbe, majd felszámolta. Január 14-én a PLAN parancsnoka, Kazimierz Andrzej Kott megszökött a Szucha sugárút 25. szám alatt lévő Gestapo központból. Hamarosan több száz embert tartóztattak le Varsóban, köztük 255 vezető zsidó értelmiségit. Január 21-én 80 túszt végeztek ki közülük, az áldozatok között volt két asszony, továbbá Marceli Nowakowski publicista, korábbi parlamenti képviselő, Ludwik Dyzenhaus ügyvéd, Dawid Przepiórka sakkmester és 36 zsidó polgár. 1940 első hónapjaiban Kott szökésével összefüggésben további 118 embert öltek meg, akiknek a többsége ugyancsak zsidó volt.Bartoszewski (1970), p. 73.
Maria Wardzyńska szerint 1940 januárjában 40 zakroczymi lakost pusztítottak el, többek között a polgármestert, Tadeusz Henzlichtet.
A következő tömeges kivégzést 1940. február 26-án hajtották végre. Erre bosszúból került sor, két nappal korábban ugyanis ismeretlen tettesek merényletben meggyilkolták Legionowo német polgármesterét. Mintegy 190 embert mészároltak le, köztük hat nőt. A legtöbb áldozat Legionowoból és a környező településekről származott.Bartoszewski (1970), p. 74.Domańska (1978), p. 44.
1940. március 28-án éjszaka német rendőrök lepték el azt a Sosnowa utcai házat, ahol Józef Brukner, a földalatti Farkasok (Wilki) nevű szervezet vezetője bujkált. Bruckner és segítője tüzet nyitottak a rendőrökre és rövid harc után elmenekültek. A németek 34 férfit tartóztattak le a házban lakók közül, a 17-60 év közötti embereket 1940. április 23-án végezték ki.Bartoszewski (1970), pp. 78–79.
1940. április 2-án a Pawiak és a Mokotów börtönök mintegy 100 fogvatartottját gyilkolták meg. A kivégzéseket két német katona elleni varsói merénylettel indokolták. Az áldozatok között volt Jan Krawczyk teológus, Bogumił Marzec ügyvéd, Stefan Napierski irodalomkritikus, az Ateneum irodalmi havilap szerkesztője, Bohdan Offenberg, a Munka Alap (Fundusz Pracy) aligazgatója, Zbigniew Rawicz-Twaróg kapitány, Jacek Szwemin építész, továbbá 27 nő.Bartoszewski (1970), pp. 76–77.
A lengyel történészek szerint 1939 decemberétől 1940 áprilisáig 700Bartoszewski (1970), p. 445.-900Wardzyńska (2009), p. 243. embert pusztítottak el Palmiryban.
Az AB-akció
1940 tavaszán a Lengyel Főkormányzóságban működő legmagasabb rangú NSDAP és SS vezetők úgy határoztak, hogy széles körű rendőri műveletet indítanak a lengyel politikai, kulturális és társadalmi elit megsemmisítése érdekében. A politikusok, értelmiségiek, művészek, közéleti szereplők és náci ellenességgel gyanúsítható személyek tömeges legyilkolását olyan megelőző tevékenységnek tekintették, mely a lengyel ellenállás megtörését és a lengyel felkelések megakadályozását szolgálják a tervezett franciaországi hadjárat ideje alatt. A rendőri művelet az AB-akció (Rendkívüli Béketeremtő Akció, Außerordentliche Befriedungsaktion) nevet kapta.Bartoszewski (1970), pp. 60–62.Mańkowski (1992), pp. 10–12. Az akció hivatalosan 1940 májusától júliusig tartott, és legalább 6500 életet követelt.Mańkowski (1992), p. 13.Rozett & Spector (2013), p. 101.
1940 márciusának végén Varsón és a környező településeken letartóztatási hullám söpört végig. A következő két hónapban értelmiségieknek és háború előtti politikusoknak az ezreit tartóztatták le és börtönözték be a Pawiakba. Április 20-án a Gestapo 42 lengyel ügyvédet fogott el a Varsói Ügyvédi Kamara épületében. Május 10-én tucatnyi iskolaigazgató jutott ugyanerre a sorsra, ők a német tilalom ellenére zárva tartották iskoláikat a Május 3-i alkotmány ünnepén.Mańkowski (1992), p. 21.