Boross Marietta (Szántódpuszta, 1920. augusztus 21.A Magyar néprajzi lexikonban hibásan jelent meg a születési év, 1922-t adva meg évként, valójában azonban 1920-ban született: – Budapest, 2020. szeptember 24.) magyar néprajzkutató.
Életpályája Gyermekkora Apja Boross Jenő okleveles mezőgazda, a Tihanyi apátság szántódpusztai uradalma tóközi gazdaságának intézője, édesanyja Strobenz Gizella bajor cipszer származású, aki a Döbrentei családdal állt rokonságban. Már gyerekkorában érdeklődött a mezőgazdaság, azon belül a földművelés és a kertkultúra, valamint az állatok iránt. Középiskoláit a Sacré Cœurben végezte, ahol kiváló idegennyelvi képzésben részesült.
Tanulmányai 1939-től három évig járt a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia, növénytermesztési szakára, de diplomát nem szerzett. 1946-tól a Budapesti Tudományegyetemen tanult, 1950-ben szerzett oklevelet, majd ugyanitt tett bölcsészdoktori vizsgát Tálasi István professzornál Magyarországi kertkultúrák c. dolgozatával.
Munkássága Mint etnográfus-muzeológus agráretnográfiával és népi iparművészettel foglalkozott. 1950-ben a Néprajzi Múzeumban kapott állást muzeológusként, s számos feltűnést keltő dolgozata jelent meg ebben az időben. Ebben az időben jelentős számú tárgyat gyűjtött és számos fényképet is készített az Ethnológiai Adattár számára.A Néprajzi Múzeum online gyűjteményében kilistázható közel ezer olyan felvétel, melyeket Boross Marietta készített: link a gyűjtemény kereső oldalához. Keresőszó: „Boross Marietta” A Népi Iparművészeti Tanács zsűritagja volt 1956 és 1978 között. Az 1960-as évek második felétől az Országos Műemléki Felügyelőség szervezte népi műemléki felméréshez kapcsolódva mintegy ötven község anyagát dolgozta fel. 1972-ben került az 1967-ben alapított, de akkor önállóságot kapott és Szentendrére költöző Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz ahol a Kisalföld (X.) tájegység tervezője, gyarapítója volt 1978-as nyugdíjazásáig.
Jelentős szerepe volt Szántódpuszta értékeinek megmentésében. 1978-ban indult kezdeményezését a program idegenforgalmi jelentőségét felismerő Siótour idegenforgalmi vállalat karolta fel. Az uradalom számos épületét mentette meg az enyészettől azzal, hogy funkciót keresett és talált azoknak. 1984. augusztus 11-én nyitották meg a szántódpusztai akváriumot (mai nevén: Balaton élővilága-Akvárium, vagy AQUARIUM), mely az uradalmi gépszín épületében nyílt. Ekkor a lábaspajtában kovácsműhelyt rendeztek be, melynek felszerelését Boross kutatta fel és gyűjtötte be kovácsműhelyekből. A megye tudományos-, közművelődési intézményeinek bevonásával megalakította a Szántódpusztai Tudományos Bizottságot. A bizottság indította el Szántódi füzetek című kiadványsorozatot 1980-ban, melyek önálló kiadványokként alakultak a település múltját ismertető tudományos sorozattá. A sorozat 1980 és 1988 között jelent meg. Boross Marietta a szerzője a III. ("A balatonendrédi csipke története" ) és társszerzője Ágostházi Lászlóval a X. ("Szántódpuszta építészettörténete") c. kiadványoknak. 1992-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Germanisztikai Intézetének munkatársa, a magyarországi német nemzetiségű csoportok néprajzának előadójaként.
Tudományos gyűjtő és feldolgozó tevékenységének első évtizedeiben a Kárpát-medence kertkultúrájával foglalkozott. Számos publikációja szól Pest környéki települések (illetve Budapest külső kerületeinek) kertkultúrájáról.A vizsgálatok eredményeképpen szétválasztotta a különböző eredetű kertészcsoportokat, az ún. parasztkertészeket, német- és bolgárkertészeket.
Publikációi A nagybudapesti és pestkörnyéki paradicsomkultúra gazdasági és néprajzi vizsgálata; Néprajzi Értesítő XXXVIII. 129-160. o. (1956) Női népviseletek Rákospalotán 5-26. o. (1961) Rákospalotai Múzeum évkönyve Fonás; Képzőművészeti Alap, Bp., 1962 (Népművészet) Női népviseletek Rákospalotán 77-106. o. (1964) Rákospalotai Múzeum évkönyve Rákospalotai férfi népviseletei 53-72. o. (1966) Rákospalotai Múzeum évkönyve Rákospalota mezőgazdaságának termeléstechnikája és néprajza 234-261. o. (1974) Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (szerk.: Czoma László) A balatonendrédi csipke története (1981) Szántódi Füzetek III. A hartai festett bútorok (1982) Tankönyvkiadó Népművészet; Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Vállalat, Bp., 1982 Tótkomlós, Szlovák tájház; Tájak, Korok, Múzeumok, Bp., 1983 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára) Zamárdi, Szántódpuszta; Tájak, Korok, Múzeumok, Bp., 1984 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára) Ágostházi László–Boross Marietta: Szántódpuszta építéstörténete; Panoráma, Bp., 1985 (Szántódi füzetek) A pesti német kertészcéh (1995) Barátság II. évf. 3. sz. Sulk. Beitrag zur Veränderung der Lebensweise und Kultur der deutschen Siedlergemeinde in der Schomodei/Somogy 1715–1995. In: Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen, Band 21, 2004, S. 12–66, Boross Marietta–Karácsony Zoltán–Tátrai Zsuzsanna: Magyar népi kultúra. Népművészet, népszokások, néptánc; Képzőművészeti Bp., 2004
Díjai Europa Nostra-díj oklevél 1995 a Szántódpusztai Tudományos Bizottság tagjaként a majorsági együttesért Pro Etnographia Minoritatum-emlékérem 2002 Magyar Néprajzi Társaság Kisebbségekért díj 2008 Magyar Arany Érdemkereszt 2014
Jegyzetek
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Századik életévüket betöltött magyarok