Catherine Deneuve, eredeti nevén Catherine Fabienne Dorléac (Párizs, 1943. október 22. –) kétszeres César-díjas és Európai Filmdíjas francia színésznő.

Élete

Színész családból származik. Apja, Maurice Teynac (született: Dorléac), színházi, majd filmes színész, később a Paramount Pictures filmstúdió szinkronrendezője. Anyja, Renée Deneuve ugyancsak színész volt, nagyanyja pedig színházi súgó. Négy lánytestvére közül ő a harmadik. Idősebb nővére, az ugyancsak színészi pályát választó Françoise Dorléac egy tragikus autóbalesetben hunyt el.

Az 1960-as évek elején Deneuve együtt élt Roger Vadim filmrendezővel, akitől 1963. június 18-án fia született (Christian Vadim), majd 1965. augusztus 19-én feleségül ment David Bailey brit fényképészhez, akitől 1967-ben (jogilag 1972-ben) vált el. Ezt követően François Truffaut filmrendezővel, Marcello Mastroianni színésszel (tőle született 1972. május 28-án lánya, Chiara Mastroianni), majd a 80-as években Pierre Lescure médiaszakemberrel élt együtt.

Az egész világon úgy tekintenek rá mint az utóbbi negyven év legnagyobb francia színésznőjére. Kivételes filmszínészi életművével nemzetközi hírnévre tett szert. Az összes nagy európai filmrendező őt keresi; neve véglegesen összeforrt a 20. század végi filmkészítés történetével.

Pályafutása Filmes pályáját tinédzserként, 1956-ban kezdte André Hunebelle rendező Les collégiennes című filmjében, még eredeti nevén, Catherine Dorléac-ként. Ugyanebben debütált Georgina Spelvin (* 1936–), a későbbi pornószínésznő is.Lásd: http://www.imdb.com/title/tt0049084/fullcredits#cast Az áttörést a Cherbourgi esernyők (1964) című filmmusical hozta meg számára, sikert aratott Roman Polański Iszonyat (1965) című filmjével, majd Luis Buñuel szürrealista mesterművével, A nap szépe (1967) című filmdrámával folytatódott.

Hollywood is felfedezte magának, ahol partnere volt Jack Lemmon és Burt Reynolds. Olaszországban olyan rendezőkkel forgatott, mint Mauro Bolognini és Marco Ferreri, otthon pedig elsősorban François Truffaut, aki A Mississippi szirénje szerény közönségsikere után, 1980-ban ráosztotta Deneuve pályájának talán legszebb szerepét, egy szenvedélyes színésznőét, Az utolsó metróban. A film óriási sikert aratott, Deneuve pedig játékáért 1981-ben César-díjat kapott. Ezt követően André Techiné fedezte fel magának és osztott rá sikeresebbnél sikeresebb szerepeket. Deneuve végleg befutott, és kezdte elfoglalni központi helyét a francia film világában. Számára a 80-as évek egyfajta diadalmenet volt, egyre többen keresték, egyre több elismerésben részesült.

A közéleti személyiség

Deneuve az UNESCO jószolgálati nagykövete. 1985-ben a francia polgármesterek szövetsége Marianne-nak választotta, arcképe a pénzérmék hátoldalát, postabélyegeket, mellszobra pedig a polgármesteri hivatalokat díszítette.

Énekesként is megállta a helyét: duettet énekelt Bernadette Lafont-nal (1975), Gérard Depardieu-vel (1980), Malcolm McLarennel (1993), Joe Cockerrel (1995) és Alain Souchon-nal (1997). 1981-ben albumot készített Serge Gainsbourg dalaiból. Énekes tudását karitatív tevékenységben is felhasználta: 1997. évi fellépésével tagja lett annak a csoportnak (Enfoirés), amely országos körútja során pénzt gyűjtött a Coluche kezdeményezésére létrehozott „A szív éttermei” hálózat részére.

„A l’ombre de moi-même” (Saját árnyékomban) címmel közölte naplóját, melyben részletesen beszámolt az Indokína és a Táncos a sötétben című filmek forgatásáról.

Anyanyelvén kívül folyékonyan beszél olaszul, jól elboldogul angolul és németül is. Egy parfümmárka viseli nevét.

Filmjei

Fontosabb díjak, elismerések Oscar-díj 1993 jelölés: legjobb színésznő (Indokína)

BAFTA-díj 1969 jelölés: női főszereplő (A nap szépe)

César-díj 1976 jelölés: legjobb színésznő A vadember 1981 díj: legjobb színésznő (Az utolsó metró) 1982 jelölés: legjobb színésznő (Hotel Amerika) 1988 jelölés: legjobb színésznő (Zavarodott felügyelő) 1989 jelölés: legjobb színésznő (Furcsa randevú) 1993 díj: legjobb színésznő (Indokína) 1994 jelölés: legjobb színésznő (Legkedvesebb évszakom) 1997 jelölés: legjobb színésznő (Tolvajok) 1999 jelölés: legjobb színésznő (A Vendôme tér asszonya) 2011 jelölés: legjobb színésznő (Született feleség) 2006 jelölés: legjobb mellékszereplő színésznő (Királyi kalamajka) 2014 jelölés: legjobb színésznő (Bettie-mobil) David di Donatello-díj 1981 díj: legjobb külföldi színésznő (Az utolsó metró)

Európai Filmdíj 2002 díj: legjobb színésznő (8 nő) 2013 díj: életműdíj

Bambi-díj 1976 díj: legjobb alakítás (A vadember) 2001 díj: legjobb alakítás (Kelet-nyugat; táncos a sötétben; Je rentre à la maison)

Egyéb díjak 1988 : Berlini Nemzetközi Filmfesztivál – Tiszteletbeli Arany Medve 1994 : San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál – Donostia-díj 1997 : Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál – tiszteletbeli díj „a filmművészethez való hozzájárulásáért.” 1998 : Velencei Nemzetközi Filmfesztivál – Volpi Kupa (A Vendôme tér asszonya) 2000 : Palm Springs-i Nemzetközi Filmfesztivál – nemzetközi filmkészítők díja 2002 : Berlini Nemzetközi Filmfesztivál – Ezüst Medve a kiemelkedő művészi teljesítményért. (8 nő) 2005 : Cannes-i fesztivál – Tiszteletbeli Pálma 2008 : Cannes-i fesztivál – a 61. cannes-i fesztivál díja (Karácsonyi történet) 2012 : Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál – Sztanyiszlavszkij-díj „a Sztanyiszlavszkij-iskola elveit követő aktív és odaadó kiemelkedő munkája elismeréseként.” 2012 : Cabourgi Romantikus Filmek Fesztiválja – legjobb színésznő (Bettie-mobil) 2016 : Lumière-díj (életműdíj) 2022 : Velencei Nemzetközi Filmfesztivál – (életműdíj)

Jegyzetek

Források

További információk

Catherine Deneuve 70 Index.hu

Kategória:1943-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Francia színésznők Kategória:Nevet változtatott francia személyek Kategória:Párizsiak Kategória:César-díjasok Kategória:David di Donatello-díjasok