A Zengjük a dalt régi forradalmi dal a Tanácsköztársaság idejéből. Szentmártoni István írta 1919-ben Proletár-Riadó címmel. Az egyik legnépszerűbb munkásindulóvá vált.
Feldolgozás: Szerző Mire Mű Vásárhelyi Zoltán két egynemű szólam Erdő-mező, 25. kotta
Kotta és dallam
1)
Zengjük a dalt üde mámoros ajkkal! Vérvörös színt fest az égre a hajnal. Dobban a föld szíve, ébred a nép, új utat érez a lába, ha lép. Jöjjetek ezrével állni a sorba, kardotokat sosem érheti csorba, gátakat elsöpör, új utat tűz, burzsoá zsarnokot innen elűz. Ezt a nagy eszmét a vész viharában védeni, menteni kell csoda bátran, fegyver a kézben, az ajkon a dal, nem marad így el a nagy diadal.
A második világháború előtti második versszakban még nincs benne a „gátakat elsöprő kard” képzavara: Francia, német, olasz proletárok, itt van az óra lerázni igátok, múlik az éjszaka, jertek elő, egyesülésben az ősi erő.
Források
Felvételek
Kategória:Mozgalmi dalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok