Buda 1602-es ostroma a tizenöt éves háború egyik hadművelete. 1602 júliusában a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, innen Erdély ellen szándékozott vonulni. Erdély tehermentesítésére a császári hadvezetés hadjáratot indított Buda ellen, Hermann von Russwurm (Rusworm) tábornagy parancsnoksága alatt. Október elején elfoglalták Pest városát, és hozzáfogtak Buda várának módszeres ostromához. Rövidesen megérkezett azonban a nagyvezír felmentő serege. Súlyos és elhúzódó harcok után november végén mindkét fél visszavonult téli szállásra. Ez volt Russwurm tábornagy első kísérlete Buda bevételére. Serege nem tudta bevenni az erősen védett Budát, viszont helyőrséget hagyott az elfoglalt Pesten, amelyet Russwurm bázisként kívánt használni a következő évre (1603-ra) tervezett újabb támadásához Buda ellen.
Előzmények A tizenöt éves háború előző, 1601. évi hadjáratai úgy zárultak, hogy Rudolf király öccse, Mátyás főherceg és Philippe-Emmanuel de Lorraine, Mercœur hercege szeptember 20-án súlyos harcok árán bevette Székesfehérvárt, és a frissen elfoglalt várat meg is védelmezték Jemisdzsi Hasszán (Yemişçi Hasan) pasa erős felmentő támadásaival szemben. Fehérvár parancsnokává Giovanni Mario Isolano grófot nevezték ki. Ferdinánd főherceg 30 ezres serege azonban sikertelenül ostromolta Kanizsa várát, a téliesre fordult idő az ostrom feladására kényszerítette. (Az erdélyi hadszíntéren 1601. augusztus 3-án Giorgio Basta császári tábornagy és Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem csapatai a goroszlói csatában szétverték Báthory Zsigmond és Székely Mózes hadseregét. A csata után Basta megölette az Erdélyre pályázó Mihályt is, szilárdan császári ellenőrzés alá vonva Erdélyt).
1602. február 19-én azonban meghalt Mercoeur hercege, a tehetséges hadvezér, a magyarországi hadak főparancsnoka. A császár Hermann von Russwurm (Rusworm) tábornagyot tette meg új főparancsnoknak, mellőzve annak olasz vetélytársait, Ferrante Gonzaga mantovai herceget, Felső-Magyarország katonai parancsnokát és Giorgio Basta tábornagyot, az erdélyi hadak parancsnokát.
1602. február 22-én, az új hadi szezon kezdete előtt, Pozsonyban Mátyás főherceg az uralkodó nevében megnyitotta a magyar országgyűlést. A magyar rendek számos panaszt nyújtottak be a főhercegnek. Kifogásolták az országban hagyott idegen zsoldosok és hajdúk fosztogatásait és túlkapásait. Leírták, hogy a befejezetlenül maradt hadműveletek kifizetetlen császári katonái – Magyarország törvényeit megsértve – nem vonultak haza, hanem az országban telelnek át, szükségleteiket erőszakos rablással fedezik. A székesfehérvári ostromló tábort 1601 őszén feloszlatták, azóta és német zsoldos járja a Dunántúlt, falvakat, telkeket, házakat foglalnak el, a lakosságot kifosztják, a nőkön erőszakot tesznek. A főherceg ígéretet tett a bajok orvoslására, ennek fejében a rendek megszavazták 2000 gyalogos és 2000 lovas katona hat havi zsoldját (jobbágytelkek után 150, földesurak fejenként 50 dénárt ajánlottak fel). Ezt kiegészítették 20 házanként 1-1 könnyű lovas felállításával, egy havi szolgálatra, a nemesi felkelés elrendelése helyett. Mátyás főherceg személyének további pénzadományt szavaztak meg, Székesfehérvár előző évi ostromában tanúsított vitézségéért. (Paradox módon Mátyás magyarországi népszerűségét bátyja, Rudolf császár egyre féltékenyebben és növekvő gyanakvással figyelte). A Habsburg Birodalom német felében, az osztrák hercegségekben és a német birodalmi gyűlésben katona felszerelését ajánlották meg a török elleni hadjáratra, a prágai udvar ennek ellenére nem tervezett nagyobb szabású hadműveletet az 1602. évre.
Erdélyben Székely Mózes újra fellázadt a Habsburg kormányzás ellen, de 1602. június 29-én Basta tábornagy csapatai Gyulafehérvártól északra, a Maros-menti Tövisnél szétverték egész táborát. Székely Mózes a temesvári pasához menekült és a szultán segítségét kérte. A vereség hatására Báthory Zsigmond végleg behódolt Rudolf császárnak és távozott a fejedelemségből.
Székesfehérvár elvesztése Híre jött azonban, hogy a török Székesfehérvár visszafoglalására készül. Russwurm intézkedéseket hozott a vár megerősítésére és hadianyaggal való feltöltésére. Április elején kisebb tapogatózó hadműveletek kezdődtek, Althan császári ezredes megkísérelte Simontornya elfoglalását, de sikertelenül. Egy portyázó hajdúcsapat Buda közelében elfogta Ali pasát, Kanizsa volt parancsnokát. Június 20-án Székesfehérvár alatt török portyázók elfogták a várba igyekvő egyik fegyverszállítmányt. Közben Székesfehérváron Isolano gróf nehezen fékezte olasz és cseh zsoldosait, akik a városon belül templomrablásokat hajtottak végre.
Július 7-én Isolano gróf jelentette Mátyás főhercegnek, hogy a nagyvezír serege átkelt a Száván, és június 26-án Zimonynál gyülekezik. A július 24-én tartott haditanácson Mátyás főherceg hadjárat indítását rendelte el. A keresztény hadsereget Győrnél gyülekeztették, Esztergomot és Székesfehérvárt bőségesen feltöltötték élelmiszerrel, lőszerrel, hadianyaggal. Győrnél, Komáromnál és Esztergomnál hajóhidakat verettek. A török előőrsök augusztus 6-án feltűntek Székesfehérvár alatt.
Jemisdzsi Hasszán pasa, nagyvezír seregével Buda felől Székesfehérvár alá érkezett, körülzárta a várost, és augusztus 12-én megkezdte a vár lövetését. Rohamok és kitörések váltották egymást, mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. Az Isolano által épített új sáncok és bástyák eleinte jól állták a sarat, de lassan érvényesült a török túlerő és jó helyismeret. Russwurm tábornagy augusztus 23-ra ígért felmentő hadjárata elmaradt. Augusztus 28-án több nagy erejű török rohamot vertek vissza, a védőrség létszáma a felére apadt. Isolano egyik alparancsnoka, De la Marche alezredes a gróf tudta nélkül egyezkedni kezdett a törökkel, szabad elvonulás fejében a vár feladását ajánlva. A fegyelem megbomlott, az ostromlók ezt kihasználva augusztus 29-én betörtek a várba, a védők nagy részét megölték. Isolano grófot több tiszttársával együtt fogságba ejtették, és Nándorfehérvárra vitték. A várral együtt értékes nehézfegyverek és hadi készletek jutottak török kézre.
Császári hadjárat Buda és Pest ellen Székesfehérvár eleste riadalmat keltett Bécsben. A haditanács arra számított, hogy Jemisdzsi Hasszán pasa ezután Pápa ellen vonul, ahonnan könnyen betörhet Ausztriába. A pasa azonban az elfoglalt Székesfehérvár biztosítására 4000 katonát hagyott, serege zömével Fehérvár és Buda között foglalt állást. Egy kisebb portyázó csapatot Várpalota felé is kiküldött, de nagyobb ostromra nem került sor, a vár magyar kézen maradt.
Szeptember 9-én a győri császári táborban Mátyás főherceg és Russwurm tábornagy, fővezér részvételével haditanácsot tartottak. Elemezték a kémjelentéseket. Először arra következtettek, hogy a nagyvezír Budára, onnan Esztergom ellen vonulhat. A császári sereg erejét a török fősereg elleni akcióhoz elégtelennek minősítették, és Esztergom védelmére készülték. Heinrich Mathias von Thurn grófot (1567–1640) 3000 lovassal a város alá küldték felderítésre.
Foglyul ejtett törökök vallomásaiból azonban kitűnt, hogy Jemisdzsi Hasszán főseregével Budáról nem nyugatnak, hanem Erdély felé szándékozik fordulni, hogy támogatást adjon a Basta tábornagy által levert Székely Mózesnek. (A győztes Basta tábornagy még augusztus 23-án a kolozsvári országgyűlésen Rudolf császár hűségére eskette az erdélyi rendeket, a szembeszegülő török-párti nemeseket kivégeztette.) Ezt átlátva a győri haditanács úgy döntött, Buda ellen küldi a Habsburg-sereget, hogy a várat ostrommal bevegyék, de legalább az Erdély ellen vonuló török fősereget késztessék visszafordulásra. Mátyás főherceg ezután visszatért Bécsbe.
Szeptember 12-én a nagyvezír Fehérvárról Buda alá indult. Itt átkelt a Dunán. A pesti síkságon gyülekeztette csapatait. Innen Szolnokra, majd Szarvasra és Lippára vonult. Amikor hír jött a császári csapatok győri gyülekezéséről, Buda új parancsnoka, Kádizáde Ali pasa, és Buda főbírája, Habil effendi megpróbálta visszafordulásra bírni a nagyvezírt, de Hasszán pasa, „a makacs albán” nem hallgatott rájuk.
Russwurm ezután még sokáig Győrben vesztegelt, csak szeptember 20-án indult meg. A Habsburg-sereg a Duna bal partján, rejtett utakon lassan vonult Esztergomba, a tüzérséget és lőszert dereglyéken szállították a Dunán. A valódi célt a hadvezetés eltitkolta, a katonák sokáig úgy tudták, Székesfehérvár visszavételére indultak.
Október 2-án hajnalban megszállták a Szentendrei-sziget és Margit-sziget közötti partszakaszt, elfoglalták Óbudát. A nap folyamán hajóhidakat vertek a Margit-sziget északi végén, a hídfőket erődített sáncokkal vették körül. Este beérkezett a dunai hajóhad is. A magyar sajkások kapitánya Eörsy Péter volt, a császári hajókat a dunai flotta főparancsnoka, Gilbert de Santhillier gróf kapitány vezényelte. A flotta 2 hadigályából, egy gyújtó-romboló fregattból és 26 tarackos sajkából állt.
Russwurm tábornagy elsőként a Budát Pesttel összekötő hajóhíd megtámadását rendelte el. Október 3-án kombinált szárazföldi-vízi hadművelet indult: A jobb parton Karl Ludwig von Schultz (Sultz) gróf, ezredes a Vízivárost és a budai hídfőt rohamozta meg. Eörsy Péter sajkásainak a Margit-sziget mellől indulva a pesti hídfőt kellett elfoglalniuk, hogy aztán Santhillier kapitány rombolóhajójával megsemmisítsék azt. A törökök nagy erőkkel siettek a veszélyeztetett hídfők védelmére. A pesti török őrséget azonban a magyar sajkások ágyúinak és muskétáinak tüze visszaszorította. A gályák és sajkák tüzérei rést törtek a Víziváros falán. és Schultz ezredes csapata – a sajkások tüzének fedezetében – rohammal betört a Vízivárosba. Russwurm a rohamozók segítségére küldte a sajkák vallon muskétásait is, akik a várárkon átgázolva csatlakoztak az ostromlókhoz. A Vízivárost védő 700 török katonából 200-at levágtak, a többiek Buda falai mögé menekültek. Egy másik császári csapat elfoglalta a gellérthegyi török erődöt, innen megkezdték Buda és Pest ágyúzását. Santhillier kapitány romboló fregattját nagy sebességgel nekihajtották a török hajóhídnak, széles rést ütöttek rajta, használhatatlanná téve a hidat.
Pest elfoglalása A hajóhíd lerombolása után, október 5-éről 6-ra virradó éjszakán Russwurm tábornagy kombinált vízi és szárazföldi támadást indított Pest elfoglalására. A támadást egy Buda elleni elterelő akcióval vezették be. Eörsy Péter magyar naszádosai a budai Víziváros és a pesti városfal között vonultak fel, a császári gályák, Santhillier kapitány keze alatt a Gellérthegy alatt álltak támadó alakzatba. Maga Russwurm a császári vezérhajón tartózkodott. A Víziváros felé közeledő hajókat a budai törökök a partról tűz alá vették, egy sajkát elsüllyesztettek. Ekkor a budai parton Schultz gróf gyalogosai megrohamozták a Vízivárost, a német és magyar katonák megmászták a falakat, elfoglalták az egész Vízivárost és a Felsővárost, a török védőket levágták, a Dunába szorították vagy visszaűzték a budai várfalak mögé.
Ezalatt Russwurm személyes irányításával megindult a fő támadás Pest ellen. A tábornagy a császári hajókról Pestet kezdte lövetni, közben egy hajóraj átszállította Thurn gróf lovasságát a pesti partra. Velük tartottak a magyar hajdúk, ostromlétrákkal felszerelve. Éjfél után válogatott magyar és német gyalogság rohanta meg a városfalakat. Thurn lovassága biztosította a rohamozókat a várőrség kirohanása ellen. A sáncok török őrsége rövid harc után visszahúzódott és (családtagjaikkal együtt) a Duna-parti rondellákban kerestek menedéket. Másnap, október 7-én a Budáról átkelt Schultz ezredes ostromágyúkat vonultatott fel, a maradék török őrség erre szabad elvonulás fejében megadta magát. Őket Nádasdy Ferenc felügyelete alatt átszállították Budára. Egy 500 főnyi török csoport kihasználta a zűrzavart, elfoglalt két bárkát, és veszteség nélkül, fegyveresen menekült át a budai oldalra. A keresztények gazdag zsákmányt (fegyvereket, lovakat, zászlókat) szereztek, a város elfoglalásáról jelentést küldött Bécsbe. Október 7-én az óbudai táborba erősítés érkezett, Herberstein ezredes 6 lovas századdal és 1000 gyalogossal.