Aurelius Respectus római segédlégiós síremléke Pilisvörösvár területéről került elő. A sírjel egy itt megtelepedett kelta (eraviszkusz) származású segédlégiósnak és családjának állít emléket. Ma Balatonszemesen található.
A síremlék adatai bélyegkép|320x320px| Aurelius Respectus síremléke Balatonszemesen Magassága205-210 cmSzélessége130-135 cmAnyagamészkőBánya Alkotójavélhetően aquincumi mesterKészítésének idejeCaracalla császár uralkodása idején (188-217.)Feltárásának ideje18. század (?)Feltárásának helyePilisvörösvár, Karátsonyi-liget (Szabadságliget) (?)Feltárás utáni helyePilisvörösvár, plébániatemplom déli falaMai helye Balatonszemes, Árnyas fasor 1.Jelenlegi tulajdonosmagántulajdonban
A síremlék leírása bélyegkép|320x320px|Aurelius Respectus római segédlégiós A hiányzó oromzat (timpanon)
A sztélé teteje – a kor síremlékeihez hasonlóan – timpanonszerű kialakítású volt. A timpanonszerű oromzat már akkor sem volt meg, amikor a sírkövet beépítették a vörösvári plébániatemplom déli falába. (Fogarasy-Fetter Mihály helytörténeti kutató szerint ez a 18. század elején történt.)
A négyalakos dombormű (Aurelius Respectus és családja)
A sírkő felső negyedében egy dombormű látható négy szembe néző alakkal, akiket derékig faragott ki az egykori mester.
A szorosan egymás mellett lévő alakok az összetartozást, a család összetartó erejét fejezik ki. A mozdulatok a családfő felé irányulnak. Csak az ő felső teste látható teljes egészében, a családtagok vállukat szorosan egymásnak vetve, egymás testmelegét érezve mögötte helyezkednek el, fejük kissé balra dől, mintegy elismerve a családfő jogait és oltalmazó hatalmát. A középső domborműalakok, a veterán katona fiai mutatóujjukkal a családfőre mutatnak.
Bárhonnan is nézzük az emlékművet, tekintetünk a kompozíció erővonalait követve azon a papírtekercsen állapodik meg, amelyet a hajdani legionárius tart a kezében. Az oklevéllel a császár a kiöregedett, obsitos katonának 25 évi szolgálata jutalmaként a római polgárjoggal együtt földet és megélhetését biztosított.
Az asszony – a család férfi tagjaival ellentétben – kelta (eraviszkusz) ruhát hord. Különösen szembetűnő a turbánszerű kelta fejfedő. A családfő nagy valószínűséggel szintén a kelta eraviszkusz törzs tagjaként látta meg a napvilágot (ezen a vidéken főleg ez a törzs telepedett meg abban a korban), de ő már kevésbé őrzi a kelta a hagyományokat.
A kétalakos dombormű (áldozati jelenet)
A családot ábrázoló dombormű alatt két kisebb alakot láthatunk áldozati jelenetben. Bal oldalt szolgálólány korsót tart a jobb kezében, a bal kezében pedig telt poharat, amit a jobb oldali férfi alaknak nyújt. Közöttük helyezkedik el a jellegzetes háromlábú áldozati asztal (tripos). bélyegkép|320x320px|A síremlék felső, négyalakos része A feliratos rész
A sírkő erősen sérült, töredezett alsó felében, ma már alig kibetűzhetően találjuk a sírfeliratot, a jellegzetes római capitalis betűkkel felvésve:
D M
AVR RESPECTVS VET LEG II AD
P F MISSVS HONESTA MISSIONE
ET AVR IANVARIAE CONIVGI
EIVS ET AVRELIIS RESPECTIANO
ET SVPERO FILIIS ET AVR SVPERAE bélyegkép|320x320px|Az áldozati jelenet FILIAE [ ]VS VIVI SIBI POSVERVNT
ET SEPT IA[ ]RIO QVOND PATRI
ET SEPT QVIN[ ]AE [ ]ND MATRI ET
SEP[ ] MARTINO Q QVI [ ]TAVIT
IN LEG II S S P F ANIV I ET [ ]T
DVBITATO Q QVI MILITAVI[ ]
IN LEG II S S P F ANNOS III [ ]
QVINTIANO [ ]
Kiegészítve:
D(is) M(anibus) / Aur(elius) Respectus vet(eranus) leg(ionis) II ad(iutricis) / p(iae) f(idelis) missus honesta missione / et Aur(eliae) Ianuariae coniugi / eius et Aureliis Respectiano / et Supero filiis et Aur(eliae) Superae / filiae [ei]us vivi sibi posuerunt / et Sept(imio) Ia[nua]rio quond(am) patri / et Sept(imiae) Quin[t]ae(?) [quo]nd(am) matri et / Sep[t(imio)] Martino q(uondam) qui [mili]tavit / in leg(ione) II s(upra) s(cripta) p(ia) f(ideli) an<n>u(m) I et [Sep]t(imio) / Dubitato q(uondam) qui militavi[t] / in leg(ione) II s(upra) s(cripta) p(ia) f(ideli) annos III [et Sept(imio)] / Quintiano [---] / [------?
Magyar fordítása:
Aurelius Respectus a második „hű és engedelmes" jelzővel kitüntetett „segéd"-légió veteránja, akit szabályos elbocsátásban részesítettek és Aurelia Ianuaria felesége és fiai Arelius Respectianus és Super és lánya Aurelia életükben állították ezt a sírkövet maguknak, néhai atyjuknak és Septimus...-nak, néhai atyjuknak és Septima...-nak, néhai anyjuknak és Septimus Martinusnak ... stb.
(A dombormű feliratának magyar fordítása Mócsy András professzortól, az ELTE Régészeti Tanszék vezetőjétől származik.)
A síremlék története bélyegkép|Így nézhetett ki hajdanán a síremlék – Fogarasy Attila rekonstrukciója A sírkő valószínűleg a szabadságligeti egykori római segédtáborból származik. Vélhetően a 18. század elején beépítették a Nagyboldogasszony plébániatemplom déli falába. „Miután a vörösvári templom renoválása után (a falakat 1 méterrel emelték és a tetejét domborúvá képezték) a sírkő eltűnt, senki nem kereste, és senki sem tudta, hová tűnt. A renoválás 1932-ben és 1933-ban történt."Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza 22-24. old.
A síremlék feltalálásáról így ír Fogarasy-Fetter Mihály helytörténeti kutató: „Sok utánjárás után Reöthy Ferenc helytörténeti kutatótól (Balatonszemes, Toldi u. 6.) tudtam meg, hogy a keresett dombormű Balatonszemesen, az Árnyas fasor 1. sz. alatt, a Vegyipari Szakszervezet Gyermeküdülőjének kertfalába van beépítve. Feliratát közölték többek között: Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében 10569(=3627) szám alatt. Fényképét a Budapest Régiségei XIV. kötet (1945) 168. oldalán, az azóta elhunyt Nagy Lajos közölte, de azt nem, hogyan került a sírkő Pilisvörösvárról Balatonszemesre. Mócsy András, a Régészeti Tanszék vezetője azt írta 1968. augusztus 30-án, hogy nem lehet tudni, mikor és mi módon került a sírkő Pilisvörösvárról Balatonszemesre, de „gyakran előfordul, hogy tehetősebb emberek kertjükben máshonnan összehordott római köveket állítanak fel, s így Bogsch Árpád is gyűjtői szenvedélyből vagy sznobizmusból hozatta el Pilisvörösvárról."
A rendszerváltozás után az Árnyas fasor 1. sz. alatti ingatlant – a sírkővel együtt – megvásárolta egy vállalkozó. Ma wellness hotel üzemel az egykori gyermeküdülő helyén. Az elmúlt két évtized alatt több kísérlet is történt arra, hogy a város visszavásárolja a műkincset, ám a tárgyalások nem hoztak eredményt.
Katalógusok a síremlékről A vörösvári sírkövet számon tartja a tudományos világ. Több világkatalógusban is szerepel: Corpus Inscriptionum Latinarum (röv.: CIL – latin feliratok gyűjteménye) III. kötet, 10569. és 3627. sz. alatt. (A CIL felöleli a római feliratok szinte teljes egészét. Az első kötetét Theodor Mommsen kezdte el szerkeszteni 1853-ban. A gyűjtemény jelenleg mintegy 30 000 címszót tartalmaz, és folyamatosan bővül. Magyarországi munkacsoportja is működik. A CIL online elérhetősége: http://cil.bbaw.de/cil_en/index_en.html .) Epigraphic Database Heidelberg HD031726. sz. alatt; Online: http://edh-www.adw.uni-heidelberg.de/edh/inschrift/HD031726 Ubi erat lupa (Römische Steindenkmäler) Nr. 3139 alatt. Online: http://www.ubi-erat-lupa.org/monument.php?id=3139 Die römischen Inschriften Ungarns (RIU) 6. kötet („Das Territorium von Aquincum, die Civitas Eraviscorum und die Limesstrecke Matrica–Annamatia und das Territorium von Gorsium.“) 1305. sz. alatt
Leírások, szakirodalmi említések bélyegkép|A síremlék Balatonszemesen, az Árnyas fasor 1. sz. alatt L. Barkóczi, A. Mócsy: Die römische Inschriften Ungarns, Budapest-Amsterdam, 1972. 1305. sz. alatt Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums 53 · 2006. O. Stoll · Legionäre, Frauen, Militärfamilien 320-321. old. Budapest Régiségei XIV. kötet (1945). Nagy Lajos: Egy pincelelet az aquincumi polgárvárosban. A pannóniai agyag világítótornyocskák kérdése c. tanulmányban (168. old.):
Ottományi Katalin: A római kor emlékei Pest megyében (őslakosság, településszerkezet, temetkezés, vallás, betelepített barbárok):
További szakirodalom Alföldy, Géza: Epigraphica Pannonica I. Inschriften aus der näheren Umgebung von Aquincum. In: ZPE 140, 2002. S. 266 f. Nr. 5 Alföldy, Géza: Zu neuen Inschriften aus Aquincum. In: Epigraphische Studien 4, 1967. S. 57 A. 31
Jegyzetek
Források Michael Fogarasy-Fetter: Die Geschichte und Volkskunde der Gemeinde Pilisvörösvár/Werischwar. Pilisvörösvár Város Önkormányzata, 1994. Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza. Pilisvörösvár Város Önkormányzata, 1998. Online változat Budapest Régiségei XIV. kötet (1945). Ottományi Katalin: A római kor emlékei Pest megyében Fogarasy Attila: A száműzött legionárius. In: Vörösvári Újság, 1998. május A Pilisvörösvár anno fényképgyűjteménye
Külső hivatkozások Europeana Peller családfa Temetők könyve
Kategória:Pilisvörösvár Kategória:Római Birodalom Kategória:Síremlékek Kategória:Hadtörténet Kategória:Pannónia Kategória:Balatonszemes