Platón (görögül: Πλάτων), (régiesen Plátó, eredetileg: Arisztoklész; sz.: Kr. e. 427 körül, Athén vagy Aigina – † Kr. e. 347, Athén), ókori görög filozófus, iskolaalapító. Hatása rendkívül jelentős volt az ókori és a középkori és az újkori filozófiára, de művei manapság is viták és filozófiai vizsgálódások tárgyát képezik. Munkásságának nemcsak társadalomtudományi, államelméleti, hanem irodalmi értéke is nagy jelentőséggel bír.
Egy Alfred North Whiteheadtől származó szállóige szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.Alfred North Whitehead: The safest general characterization of the European philosophical tradition is that it consists of a series of footnotes to Plato. („Az Európai filozófiai tradíciót a legbiztonságosabban úgy írhatnánk le általánosan, hogy az egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzetből áll össze.”); Process and Reality, pp. 39 Free Press, 1979 Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (Kr. e. 800 – 200) meghatározó gondolkodóinak.
Élete
Athénban született Kr. e. 427 körül vagy pár évvel később. Egyes szerzők azt említik, hogy Thargelion (május) hó 7-én született, amely nap Apollo születésének ünnepnapja is volt.Plato Előkelő, régi családból származott: apja Ariszton, Kodrosz, az utolsó athéni király családjából származott, anyja Periktione, Szolón közeli rokona volt. Apját korán elveszthette, mert anyja még Platón gyermekkorában férjhez ment másodjára is, egy Pürilampész nevű emberhez.
Anyja első házasságából még két fiú született: Glaukón és Adeimantosz – ők Platón idősebb testvérei -, második házasságából származott Platón féltestvére, Antifón. Platón két anyai nagybátyja, Kharmidész és Kritiasz, az athéni harminc zsarnok közé tartozott, Kritiasz maga művelt és gazdag ember, költő, nagy hatású szónok és számontartott szofista volt.
Neve
Görög szokás szerint Platón valószínűleg eleinte apai nagyapja után az Arisztoklész nevet viselte, később (Diogenész Laertiosz szerint Ariszton nevű testedző mesterétőlDiogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei, III. könyv.) kapta a Platón nevet, amely „széles vállút” jelent – ez abban a korban már rögzült személynév volt, így nem biztosan utal testi adottságra,Szabó Árpád: Platón élete. Existentia - ΜΕΛΕΤΑΙ ΣΟΦΙΑΣ; 1992 (II. köt.) 1.-4.; 279.-306. ugyanakkor Phleiuszi Timón a Szilloiban a legszélesebb hátúnak nevezte (platüsztatosz).Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete III. 7)
Mások ugyanakkor azon a véleményen vannak, hogy a neve a „Baál” (isten) és az „Aton” szavakból összetételéből származik, miután Platón az egyiptomi misztériumvallások beavatottja lett. Ifjúkora
Korán elkezdett verseket, drámákat írni és a politika iránt is lelkesedést mutatott: „Fiatalkoromban, sok más korombéli fiúhoz hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy mihelyt el tudom tartani magam, politikus leszek.”.Platón: Hetedik levél 324b Vélhetően, csakúgy, mint az ifjú Kharmidész, engedett Kritiasz felszólításának, és nagybátyjai politikája mellé állt, legalábbis lélekben, a harminc zsarnokról ugyanis (mentegetőzve) azt írja: „... volt köztük néhány rokonom és ismerősöm ... azt vártam ugyanis, hogy céljuk az államot a törvénytelenség állapotából az igazságosságon alapuló élet felé vezetni ... nem csoda, ami akkor történt, hisz még fiatal voltam” (VII. lev., 324D). Azonban az első években, az egyre inkább válságban lévő demokrácia alatt annyira csalódott a politikusokban, hogy feladta a politikai pályafutást és testestül-lelkestül a filozófiának szentelte magát.
Első mestere a filozófiában Kratülosz, Hérakleitosz követője volt. Később, húszéves korában Szókratész követője lett, és ennek folyományaképp elégette addigi költeményeit, valamint szembekerült nagybátyjaival is. Szókratész döntő hatással volt fejlődésére, műveinek legtöbbjében is Szókratész a párbeszéd hőse, kinek ezzel páratlan emléket állított (Szókratész maga semmit sem írt le tanításaiból). Mesterét kivégzése napjáig követte, majd az esetleges üldözésektől tartva, társaival Megarába menekült. Itt három évig vendégeskedett Eukleidésznél, majd körutazásra indult, hogy megismerje a kürénéi matematikusokat, az egyiptomi prófétákat és az itáliai püthagoreusokat. Az ókorban széles körben elterjedt, hogy járt Egyiptomban a vallási helyszíneken, de Platón maga hallgat erről. Később Platón visszatért Athénba, ahol körülbelül nyolc évig maradt, irodalommal foglalkozott és szűkebb körben mint a filozófia tanítója működött. Körülbelül negyvenéves korában újra útra kelt, ezúttal Dél-Itáliába és Szicíliába. Szürakuszaiban barátja és tanítványa lett a fiatal Dión, kinek nővére az idősebbik Dionüsziosz zsarnok felesége volt. Egy alkalommal Dionüsziosz az erény mibenlétén vitatkozott össze a filozófussal. Platón annyira felidegesítette a zsarnokot, hogy a vita után egy fél órával megkötözték és a spártai Pollidész hajójára szállították azzal a paranccsal, hogy vigye Aiginára és adja el a rabszolgapiacon: „Ez ugyan filozófus – mondta Dionüsziosz a spártait megnyugtatva – észre sem fogja venni.”Plutarkhosz: Dión élete 5. A párhuzamos életrajzokban. Az aiginai rabszolgapiacon kürénéi Annikerisz váltotta ki Platónt húsz mináért, majd pénzt is adott neki, hogy vegyen egy birtokot, ahol felépítheti saját iskoláját.De Crescenzo: A görög filozófia 2. pp.74
Az Akadémia thumb|right|250px|Platón az Akadémián tanítványoktól körülvéve (Carl Johan Wahlbom festménye után készült grafika)
Az Akadémia megalakítása az ókori világ egyik legfontosabb eseményei közé tartozott. Az iskola Athéntól néhány kilométerre, nevezetes személyiségek sírjával szegélyezett út mentén, egy nagy liget közepén állt. Az Akadémia nevét onnan kapta, hogy az épület egy Akadémosz nevű hérosznak szentelt liget közelében épült. Platón filozófiát és matematikát tanított párbeszédes formában, később összefüggő előadásban is. A matematikát annyira fontosnak tartotta, hogy állítólag az Akadémia bejáratára a „Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a geometriát!” feliratot íratta.
Az Akadémián Platón körül számos tanítvány gyűlt össze: Xenokratész, Szpeuszipposz, Arisztotelész, Hérakleidész, Pontikosz, Kalliposz, Erasztosz, Timolaosz és mások, a nők között pedig Laszténia és a férfiruhákban járó Axiotea.Diogenész Laertoiosz: Nevezetes filozófusok élete III. 46. A tanítványok „múzeum”-má egyesültek, azaz olyan társasággá, mely az irodalom és a zene védnökeinek, a Múzsáknak volt ajánlva. A tagok hosszú ideig, akár életük végéig az Akadémián maradtak, ahol részt vettek a közös tanulmányokban, vallási szertartásokban és étkezéseken. A társaság végső gyakorlati célja az volt, hogy helyreállítsa a tisztességes kormányzatot a görög városállamokban. Platón szerint a tisztességes kormányzás helyreállítása megköveteli a teoretikus tudás teljes megalapozását. Az általa tanított tudományok többsége azonban túl homályosnak, túl bonyolultnak tűnt a hétköznapi ember számára. Egy történet szerint, amikor meghirdetett egy előadást „A Jóról”, az emberek azt remélve jöttek, hogy megtanulhatják, hogyan lehetnek boldogok, de olyasvalamit hallottak, ami nekik felsőbbrendű matematikának tűnt.Filozófiai Enciklopédia – Platón
Az Akadémia kb. i. e. 385-i alapításától számítva közel ezer évig állt fenn. Bezárását 529-ben I. Justinianosz császár rendelte el, aki bezáratta az athéni filozófiai iskolákat.
Szicíliai utazások Kr. e. 368-ban, mikor ifjabb Dionüsziosz lépett a szicíliai trónra, Dión újra Szürakuszaiba hívta Platónt. A filozófus erősen vonakodott a korábban történtek miatt, végül azonban mégis beleegyezett az utazásba mondván, hogy „nehogy saját szemében is olyannak látsszon, mint azok, akik csak beszélnek, beszélnek de sohasem tesznek semmit.”Platón: V. levél 328b–c Ezúttal kezdetben nagy tisztelettel fogadták, azonban nemsokára őt és Diónt is hazaárulással vádolták. Az ifjú türannosz nagybátyját, Diónt száműzte, Platónnak azonban megtiltotta, hogy vele tartson. Az ok, amiért a filozófus nem térhetett vissza Athénba az volt, hogy Dionüsziosz attól félt, hogy Platón rossz hírét fogja kelteni az Akadémián. Dionüsziosz aggályaira Platón gúnyosan a következőket válaszolta: „Remélem, hogy az Akadémiában nem vagyunk annyira szűkében a témáknak, hogy ilyesmiről kelljen beszélgetni.”Plutarkhosz: Dión élete, 20. fejezet (In: Párhuzamos életrajzok) Így Platón annak ellenére, hogy nagy tisztelettel bántak vele, gyakorlatilag fogoly volt. Később azonban sikerült megszöknie és visszatért Athénba, ahol többi tanítványa mellett Dión várt rá.
Később, Kr. e. 361-ben, Dionüsziosz számos levélben kérlelte Platónt, hogy látogasson el hozzá Szürakuszaiba. Mikor a filozófus ismételten nemet mondott az utazásra, a türannosz megüzente, hogy vagy felszáll az érte küldött gyors háromevezős hajóra, vagy elkobozza Dión ottmaradt javait. Platón ekkor már öregember volt, életének hetvenkettedik évében járt, azonban Diónhoz fűződött barátsága miatt beleegyezett, hogy „ismét lássa a szörnyű Kharübdiszt”.Plutarkhosz Dión élete 20. (Platón Kharübdisz alatt valószínűleg Dionüszioszt értette Dionüsziosz azonban nem tartotta meg az ígéretét, Diónt nem engedte hazatérni és a vagyonát is elkobozta, Platónt pedig erőszakkal tartotta az udvarában. A filozófust végül a püthagoreus Arkhütasz mentette meg a haláltól.Később, 361-ben Dión megtámadta Szürakuszait és elűzte Dionüszioszt. Négy éven át uralkodott, akkor azonban meggyilkolták. Gyilkosa állítólag egy volt akadémiai tanítvány volt.
Halála
Visszatérve haláláig Athénban maradt. Itt halt meg nyolcvanéves korában, egy esküvői lakoma közben.Szmürnai Hermipposz: 33. töredék, Müller (Vö. Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei, III. könyv 2. f.) Az Akadémia közelében, az Akadémosz hérosz ligetben temették el, ahol állítólag Pauszaniasz még látta sírját. Hosszú élete során soha senki nem látta nevetni.Hérakleidész Pontikosz: 16. töredék, Müller (Vö. Diogenész Laertiosz: Nevezetes filozófusok élete, III. 26.)
Művei thumb|right|300px|Töredékes részlet Platón Állam című könyvéből
Harminchét műve maradt ránk, 35 párbeszéd, a levelek és definíciók, valamint néhány rövidebb párbeszéd, melyeket azonban már az ókorban is hamisnak tartottak. A többiek hitelessége fölött is nagy irodalmi harc folyt. A hitelesség eldöntésénél általánosan elfogadott elvek ezek: minden olyan mű, melyből Arisztotelész mint Platónéiból idéz, melyet Arisztotelész megemlít, hitelesen Platóné. Ilyenek az Állam, a Timaiosz, a Törvények, a Phaidón, a Phaidrosz, A lakoma, a Gorgiasz , a Menón, a kisebbik Hippiasz ; továbbá a Theaithétosz, a Philébosz, A szofista, a Szókratész védőbeszéde a Protagórasz, és a Kritón.
Kevésbé biztos (Zeller szerint): a Lüszisz, a Kharmidész, a Lakhész, a Kratülosz, a kisebbik Hippiasz az Eüthüdémosz és a Menexenosz, de magától értetődik, hogy az Arisztotelész által nem említett művek közt is vannak igazi platonikus művek. A legtöbben nem tartják hitelesnek a Menexenoszt, a kisebbik Hippiászt, az első Alkhibiadészt és a Iónt; még többen vetik el a második Alkibiadészt, a Theagészt, az Anterasztokat, az Epinomiszt, a Hipparkhoszt, a Minószt, a Kleitophónt, illetve tartják úgy, hogy a Definíciók és a Levelek nem Platóntól valók.
Még nehezebben állapítható meg az, hogy milyen sorrendben keletkeztek e művek. Schleiermacher didaktikai rendet vesz föl; az ő nézete szerint Platón kezdettől fogva kész terv szerint írta meg műveit, melyek háromfélék: elemiek, közvetítők és építő jellegűek.
Hermann K. F. szerint művei Platón filozófiai fejlődését tükrözik. E fejlődésnek három korszaka van; az első Szókratész haláláig tart, a másik a megarai tartózkodás idejét foglalja magában, a harmadik az első szicíliai út befejezésétől Platón haláláig tart. Munk azon a nézeten van, hogy Platón műveiben Szókratész ideális életrajzát adja, tehát aszerint rendezhetőek, hogy mennyi idősnek tüntetik föl Szókratészt.