A közkút olyan berendezés, amely közterületen kihelyezve ivásra, tisztálkodásra − általánosságban víz nyerésére − szolgál. Vízvezeték vagy forrás táplálja.
Története A közkutak igen fontosak és elterjedtek voltak a lakott településeken, már a történelmi időkben is, mielőtt a vizet minden lakásba bevezették volna, miközben mára eltűnőben vannak a közösségi mosodákkal együtt, amelyek a kelengye mosására alkalmas kádakkal voltak felszerelve.
Díszkutak A közkutakat azon túl, hogy az éltető vizet biztosították, építészeti, városszépészeti, művészeti elemként, szobrokkal díszítve használták. Manapság ezek az építmények szökőkútként lényegében csak díszei a közterületeknek, a víznyerésre használatos közkutak lényegesen egyszerűbbek.
Műalkotásként A közkutakat díszítőelemként a hellenizmus korában kezdték el alkalmazni és a legjelentősebb görög műalkotások közé emelkedtek. Az antik Rómában tovább fejlődött ez a gyakorlat és a nimfákról nevezték el őket. A középkorban a jelentőségük egyre csökkent, feladatukat az ásott kutak vették át. A reneszánszban, a barokk kor előestéjén visszaszerezték építészeti és díszítő szerepüket.
Galéria
Jegyzetek
Kategória:Építmények Kategória:Vízellátás