Mick Taylor (eredeti nevén Michael Kevin Taylor; (Welwyn Garden City, Anglia, 1949. január 17. –) angol zenész, a The Rolling Stones egykori szólógitárosaként lett ismert.
Diszkográfia Mick Taylor egy angliai kisvárosban, Hatfield-ben nőtt fel, 9 évesen kezdett gitározni. Eleinte az iskolatársaival alakított zenekarokban játszott, majd The Juniors (vagy The Strangers) néven kezdtek koncerteket adni. Innen egyenes út vezetett a TV-beli szerepléshez, és egy kislemezt is kiadtak. A zenekar egyik tagja összeszedett egy új együttest, a The Gods-ot, amelyben Taylor mellett többek között Ken Hensley is helyet kapott. 1966-ban a The Gods vezette fel a világhírű supergroupot, a Creamet, a Starlite Ballroomon, a Wembley Stadionban. Taylort ekkorra már csodagyerekként tartották számon, és mielőtt betöltötte volna a 18-at, már együtt játszott, turnézott, és szerepelt stúdiókban John Mayall-lel a John Mayall & the Bluesbreakers-ben. Taylor közben egyedülálló, érzelmes gitárjátékával következetesen fejlődött a blues és a rock ‘n roll irányába.
A Rolling Stonesszal Mick Jagger és Keith Richards új gitárost keresett 1969-ben az Észak-Amerikai turnéjukhoz (akkoriban a The Rolling Stones már 3 éve nem turnézott), mivel a Stones egyik alapító tagját, Brian Jonest nem vehették számításba drogproblémái miatt. A drogszenvedélye miatt a szétesett Jones eltávolodott a zenekartól, és már csak hátráltatta a The Rolling Stones-t, koncertezni sem tudtak Briannel. Jones távozott a zenekarból, majd néhány hétre rá, 1969-ben holtan találták a háza medencéjében. Miképp fulladt vízbe, máig nem tisztázott.
Jagger állítólag nem akart meghallgatást tartani, és a folyamat, mely útján Taylor Stone lett, jelentősen eltér attól, ahogyan 5 évvel később Ronnie Wood csatlakozott. Jagger egyszerűen megkérdezte John Mayall-t, hogy kit tanácsolna Brian helyére. Ő Mick Taylort ajánlotta, és Jagger meghívta Micket egy próbára. Taylor megérkezett és azt gondolta, hogy csak valamilyen stúdiómunkára hívta őt a Rolling Stones, de utána rájött, hogy ez egy meghallgatás, mivel egy új gitárost kerestek. Taylorral felvették a „Live with me”-t, és a „Country Honk”-ot, melyek később a Let It Bleed-en jelentek meg. Tetszett Richardsnak Taylor játéka, és Jagger csak ennyit mondott neki: Találkozunk holnap. A Honky Tonk gitártémája inspirálta Taylort, mikor megalkotta a „Country Honk” riffjét, és a Stones-szal együtt újravették a „Honky Tonk Woman”-t. A legenda szerint a Honky Tonk Woman-ben Brian is gitározott, így ez az egyetlen szám, melyen Taylor és Jones együtt játszik. De ez legenda, valójában nem igaz. Igazából Brian Jones utoljára 1968 júniusában működött közre stúdióban a Stones-szal együtt. Ezután már csak a „You Got The Silver”-höz járult hozzá autoharp-on. bélyegkép|jobbra|Mick Taylor 1972-ben A “Kicsi Mick”-ként volt ismert az együttesen belül. Taylor részt vett az 1970-ben kiadott koncertalbumon, a Get YerYa-Yas Out!-on, melyet még 1969-ben, a Madison Square Garden-i koncerten rögzítettek, egy héttel az altamonti tragédia előtt. A Stones Taylorral még 4 stúdióalbumot adott ki: Sticky Fingers, Exile on Main Street, Goat’s Head Soup, és az It’s Only Rock and Roll. Az olyan dalokkal, mint pl: „Jiving Sister Fancy”, „Sway”, „Can't You Hear Me Knocking”, „Moonlight Mile”, „All Down the Line”, „Shine a Light”, „Stop breaking Down”, „100 Years Ago”, „Winter”, „Time Waits for No One” és a „Fingerprint File” jól bizonyítják, hogy Mick Taylor mekkora tudású és jelentőségű gitáros volt a Stones-ban eltöltött 5 éve alatt. Mick Taylor művészileg az Exile on Main Street-en, az 1972-es amerikai, és az 1973-as európai turnén teljesedett ki. A zenekarban egyértelműen alárendelt szerepet játszó Mick Taylor nagyobb részt akart a Stones által összekeresett pénzből, és ez konfliktusokhoz vezetett, melynek végén elhagyta az együttest. Mick Taylor koncerteken játszott gitártémái rossz minőségű bootlegeken maradtak fent az utókor számára.
Taylor a kilépés előtt még részt vett egy stúdiófelvételen Nyugat-Németországban, Münchenben. A session után egy partyn odament Jagger-hez, és közölte vele, hogy kilép az együttesből, majd kisétált a buliról. Mick és Keith is kétségbeesett, mikor megtudták, hogy távozik. Jagger 1995-ben, egy Rolling Stone-beli interjúban beismerte, hogy a Stones zeneileg a Mick Taylor-os korszakban volt a csúcson. Jagger azt is mondta, hogy Taylor sose mondta nekik el, hogy mért távozott: „(Taylor) szólókarrierre vágyott. Szerintem úgy érezte, hogy Keith mellett nehezen tudna érvényesülni.” Mick Taylor a későbbiekben még feltűnik Keith Richards első szólólemezén, a Talk is Cheap-en az „I Could Have Stood You Up”-ban. Együtt játszik a Stones-szal 1981. december 14-én a Kansas City-beli Arrowhead Stadium-ben. 1986. december 28-án Keith-szel lépnek fel egy színpadon egy New York-i klubban. Elvileg a “Key to the Highway”-t és a „Can't You Hear Me Knocking”-t játszották, bár ezekre Richards nem emlékszik tisztán. Mikor a Stones 1989-ben bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, Mick Taylor is részt vett a Stones-szal az ünnepségen.
Mick Taylor és Keith Richards tökéletesen kiegészítették egymást színpadon és a felvételeken, kettejük játéka együtt briliáns volt. Richards szaggatott, reszelős ritmusgitározása keveredett Taylor felejthetetlen, lágy dallamos játékával, azonban Mick gitározása túl domináns volt Keith-szel szemben. Richards-t zavarta, hogy Mick Taylor volt a szólógitáros, és az is tény, hogy Jagger és Taylor nagyon jól tudott együtt dolgozni, mikor Richards nem volt jelen, és ez későbbiekben befolyásolta a kapcsolatukat. Mikor Keith hiányzott (Richards néha a drogok miatt olyan állapotban volt, hogy nem tudott a stúdióban lenni), Jagger és Taylor olyan dalokat rögzített, mint a "Sway", "Moonlight Mile" és a "Winter". Taylor egyre többet elégedetlenkedett, hogy már hosszú ideje a zenekar tagja, és mégis alárendelt szerepet játszik. Az egyetlen dal, melyen dalszerzőként elismerték, az "Ventilator Blues" (Jagger/Richards/Taylor) volt az Exile on Main Street-ről. Más daloknál, mint például a “Moonlight Mile”, nem ismerték el szerzőként. Feltűnik még az 1981-es Tattoo You-n is, azokban a dalokban, melyek akkor születtek, mikor még a Stones tagja volt.
Taylort a Stones csak egyszer ismerte el dalszerzőként, és ez késztette őt a zenekar elhagyására. Az Exile on Main Street felvételei alatt Dél-Franciaországban Taylor ráállt a heroinra, és már ekkor mondogatta egyes embereknek, hogy kilép az együttesből. Az is jelentős tényező volt távozásában, hogy az 1973-as európai turné után úgy tűnt, hogy a Stones nem marad sokáig egyben. Keith Richards egyre drogfüggőbb lett, úgy tűnt, hogy a zenekar összeomlik. Taylor megunta az együttes életvitelét, és felesége is, Rose, arra ösztönözte, hogy kezdjen szólókarrierbe. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a világ egyik legjobb szólógitárosa volt, rá is várhatott volna egy Eric Claptonéhoz hasonló szólókarrier.
Diszkográfia
A John Mayall's Bluesbreakersszel Crusade (Decca, 1967/LP; 1987/CD) The Diary of A Band, Volumes 1 & 2 (Decca, 1968/2LP; 2007/2CD) Bare Wires (Decca, 1968/LP; 1988/CD) Blues from Laurel Canyon (Decca, 1968/LP; 1989/CD) Back to the Roots (Polydor, 1971/LP; 2001/2CD) Primal Solos (Decca, 1977/LP; 1990/CD) – selection of live recordings 1965 (with Eric Clapton), and 1968 (with Mick Taylor) Return of the Bluesbreakers (AIM, 1985/LP; 1993/CD) Wake Up Call (Silvertone, 1993/CD) The 1982 Reunion Concert (Repertoire, 1994/CD) – with John Mayall, John McVie, and Colin Allen Silver Tones: The Best of John Mayall & The Bluesbreakers (Silvertone, 1998/CD) Along For The Ride (Eagle, 2001/CD) Rolling With The Blues (Recall, 2005/2CD) – selection of live recordings 1972, 1973, 1980, and 1982 Essentially John Mayall (Eagle, 2007/5-CD box set)
A Rolling Stonesszal Through the Past, Darkly (Decca, 1969) – (compilation) UK/US #2 Taylor plays on "Honky Tonk Women" Let It Bleed (Decca, 1969) – UK #1 / US #3 Taylor plays on "Country Honk" and "Live With Me" Live'r Than You'l Ever Be (?, 1969) – bootleg, certified Gold Album Get Yer Ya-Ya's Out! (Decca, 1970) – UK #1 / US #6 Sticky Fingers (Rolling Stones Records, 1971) – UK/US #1 Gimme Shelter (Decca, 1971) – (compilation) UK #19 Hot Rocks 1964–1971 (Abkco Records, 1972) – (compilation) UK #3 / US #4 Exile on Main St. (Rolling Stones Records, 1972) – UK/US #1 Rock'n'Rolling Stones (Decca, 1972) – (compilation) UK #41 Goats Head Soup (Rolling Stones Records, 1973) – UK/US #1 It's Only Rock 'n Roll (Rolling Stones Records, 1974) – UK #2 / US #1 Made in the Shade (Rolling Stones Records, 1975) – (compilation) UK #14 / US #6 Metamorphosis (Abkco Records, 1975) – UK #45 / US #8 Taylor plays on "I Don't Know Why" and "Jiving Sister Fanny". Rolled Gold: The Very Best of the Rolling Stones (Decca, 1975) – (compilation) UK #7 Get Stoned (30 Greatest Hits) (ARCADE, 1977) – (compilation) UK #8 Sucking in the Seventies (Rolling Stones Records, 1981) – (compilation)US #15 Tattoo You (Rolling Stones Records, 1981) – UK #2 / US #1 Taylor plays on "Tops" and "Waiting on a Friend", both tracks recorded in 1972 during the Goats Head Soup sessions. In Concert (Rolling Stones album) (LONDON, 1982) – (live compilation) UK #94 Story of The Stones (K-tel, 1982) – (compilation) UK #24 Rewind (Rolling Stones Records, 1984) – (compilation) UK #23 / US #86 Singles Collection: The London Years. (Abkco Records, 1989) – US #91 Jump Back: The Best of The Rolling Stones (Rolling Stones Records, 1993) – UK #16 / US #30 Forty Licks (Rolling Stones Records, 2002) – (compilation) UK/US #2 Rarities 1971–2003 (Rolling Stones Records, 2005) – US #76 Taylor plays on "Let It Rock" (live 1971) and the 1974 b-side "Through The Lonely Nights". Exile On Main St. (Rarities Edition) (Universal Records, 2010) – US #27 Taylor plays on "Pass The Wine (Sophia Loren)", "Plundered My Soul", "I'm Not Signifying", "Loving Cup (Alternate Take)", "Soul Survivor (Alternate Take)" and "Good Time Women". Brussels Affair (Rolling Stones Records, 2011) – 1973 live performance GRRR! (Rolling Stones Records, 2012) – (compilation) UK #3 / US #19 Hyde Park Live (Rolling Stones Records, 2013) – (2013 live performance) UK #16 / US #19 Taylor plays guitar on "Midnight Rambler", acoustic guitar and backing vocals on "(I Can't Get No) Satisfaction"
A Rolling Stones egyes tagjaival Pay Pack & Follow (Eagle Rock Records, 2001) – John Phillips solo album from 1973–1979 recording sessions in London aka "Half Stoned" sessions produced by Mick Jagger and Keith Richards I've Got My Own Album to Do (Warner, 1974) – Ronnie Wood solo album Now Look (Warner, July 1975) – Ronnie Wood solo album. US #118 Gimme Some Neck (Columbia, 1979) – Ronnie Wood solo album. US #45 Talk Is Cheap (BMG, 1988) – Keith Richards solo album. UK #37 / US #24
Jack Bruce-szal Live on the Old Grey Whistle Test (Strange Fruit, 1995) – Több, 1975 és 1981 közötti Old Grey Whistle Test show anyaga. Taylor 7 felvételen gitározik. Live at the Manchester Free Trade Hall (Polydor, 2003) – 2 CD.
Bob Dylanel Infidels (Columbia, 1983) – UK # 9 / US #20 Real Live (In Europe, 1984) (Columbia, 1984) – UK #54 / US #115 Empire Burlesque (Columbia, 1985) – UK #11 / US #33 The Bootleg Series Volumes 1–3 (Rare & Unreleased) 1961–1991 (Columbia, 1991) – UK #32 / US #49
Carla Olsonnal Too Hot For Snakes (?, 1991) – másként Live at the Roxy; includes two Mick Taylor compositions: "Broken Hands" and "Hartley Quits". Too Hot For Snakes Plus (Collectors' Choice, 2008) – 2-CD set of the Roxy album plus "You Gotta Move", and a second disc of 13 studio tracks from 1993–2004, including a previously unreleased versions of "Winter" and "Think I'm Goin' Mad" from the Olson-produced Barry Goldberg album Stoned Again. Within An Ace (?, 1993) – Taylor performs on 7 of the 10 songs. Reap The Whirlwind (?, 1994) – Taylor is featured on 3 tracks. The Ring Of Truth (2001) – Taylor plays on 9 of the 12 tracks.
Szóló diszkográfia Studióalbumok