Rákosi Mátyás (született Rosenfeld Mátyás; Ada, Bács-Bodrog, Osztrák–Magyar Monarchia, 1892. március 9. – Gorkij, Oroszországi SZSZSZK, Szovjetunió, 1971. február 5.) magyar politikus, 1952 augusztusa és 1953 júliusa között a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1948-tól 1956-os száműzetéséig az ország teljhatalmú ura.

Először 1945-től 1948-ig szolgált a Magyar Kommunista Párt főtitkáraként, majd 1948-tól 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára volt (ezt később első titkárra változtatták). 1952 augusztusa és 1953 júliusa között Magyarország kormányfője volt mint a Minisztertanács elnöke. Mivel regnálása alatt kiépült a totális diktatúra rendszere az országban, így erre az időszakra „Rákosi-korszak” néven hivatkozunk.

Élete Gyermekkora és iskolásévei Az akkor Magyarországhoz, ma Szerbiához tartozó bácskai Ada községben született a szegény, nem túl vallásos zsidó terménykereskedő Rosenfeld József és Léderer Cecília hatodik gyermekeként. Édesapja három, édesanyja hat elemit végzett. Tizenkét testvére született.

A Rákosi család:

Rákosi Béla (1886–1944) Rákosi Jolán (1888–1988) Rákosi Matild Gizella (1890–1970) Rákosi Mátyás (1892–1971) Rákosi Izabella (1895–1967) Rákosi Margit (1896–1926) Bíró Zoltán (1898–1988) Rákosi Ludovika Lujza (1900–1902) Rákosi Mária (1902–1938) Bíró Ferenc (1904–2006) Kossuth-díjas gépészmérnök, a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Szerszámgépgyár vezérigazgatója, miniszterhelyettes, a BME tanára, MTA-tag (levelező, 1949–1960) Bíró Márton Dezső (1906–1960) vállalati igazgató, felesége Csernyemkó Nyagyezsda, akivel 1945-ben Szaratovban kötött házasságot.Budapest VIII. kerületi állami halotti anyakönyv 1359/1960. Rákosi Hajnal (1908–1944)

Apai nagyapja falusi kovács volt, és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a helyi népfelkelők „kaszáit egyenesítette” és emiatt később menekülnie kellett. Apját a faluban „Kossuth-zsidó”-nak is hívták, mivel a Kossuth-párt támogatója volt. Szülei Topolyán születtek, apja 1903-ban kérelmezte, majd 1904 januárjában kapta meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a családnév Rákosira történő magyarosításáraAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 86113/1903, Forrás: MNL-OL 30803. mikrofilm 600. kép 3. karton, Névváltoztatási kimutatások 1903. év 42. oldal 38. sor (helyenként tévesen olvasható, illetve elterjedt pletyka, hogy eredeti neve Roth Manó lett volna – valójában ez egy később ráragasztott gúnynév volt; a rot – németül vörös – a kommunisták által használt színre utalt). A kis Mátyás már kisgyerekként rendkívül érdeklődő volt, alig várta, hogy iskolába járhasson.Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa, mek.oszk.hu Sopronban végezte az elemi iskolát, az 1905–1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, majd 1910-ben ott is érettségizett jeles eredménnyel, ahol egyik tanára Babits Mihály volt. Ezután két félévet a Keleti Kereskedelmi Akadémia külkereskedelmi szakán tanult.ELTE Egyetemi Levéltár . A hozzáférés ideje: 2016. december 27. 1912-től Hamburgban, 1913-ban Londonban tanult ösztöndíjasként.

bélyegkép|balra|120px|Rákosi Mátyás 1919-ben

Az első világháború idején (1914–1918) Még budapesti tanulmányai kezdetén, 1910-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, majd részt vett a diákmozgalomban és titkára volt az antimilitarista Galilei Körnek, amelynek soraiból nem egy magyar kommunista került ki.Propagandafilm forgatókönyve Rákosi Mátyás 60. születésnapjára (MOL M-KS 267. f. 65. cs. 388. ő. e. – Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai). Géppel írt másodlat. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett, és egészen 1918-ig távol-keleti hadifogolytáborokban élt. Innen megszökött, és Pétervárra ment.

A Tanácsköztársaság idején (1919) Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt, többször járt az északi és a román fronton, végül 1919. július végén rövid időre a Vörös Őrség parancsnoka lett. Augusztus 2-án egy embercsempész segítette át az osztrák határon. Az osztrák hatóságok a karlsteini várba internálták, ahol vele együtt tartózkodott Kun Béla, Landler Jenő, Rudas László, Pór Ernő, Vágó Béla, Pogány József, Varga Jenő, Lengyel Gyula, és Rákos Ferenc is. Az internáltak élelmiszerének beszerzését Rákosi Mátyásra bízták, aki a várparancsnok engedélyével járt ki a táborból. Később Kun Béla szűk környezete és Rákosi is Bécs elővárosába, Steinhof modern elmegyógyintézetébe került a jómódú betegeknek épített villákba.

Börtönévek és emigráció (1919–1940)

bélyegkép|Rákosi Mátyás 1920-ban (Iszaak Brodszkij rajza) A bukás utáni frakcióharcban Kun Bélát támogatta, de egy beszéde miatt kitiltották és kitoloncolták Ausztriából. 1920 és 1924 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet-európai kommunista mozgalomban. 1924-ben illegálisan visszatért Magyarországra, ahol 1925-ben letartóztatták, és az első Rákosi-perben lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték. Máig tisztázatlan okokból a kommün alatti tevékenysége miatt nem folytatták le a bírósági eljárást, holott a népbiztosok perében vádolva volt, de szökésben volt, s ezért elfogatóparancsot bocsátottak ki ellene. A perA Rákosi-per Összeállította: Győrffy Sándor, a Munkásmozgalmi Intézet tudományos munkatársa nemzetközileg is híres lett Rákosi az utolsó szó jogán elmondott beszéde után, s elítélését Henri Barbusse francia költő-író is elemezte írásában, sok más közép-európai kommunista sorsával együtt. 1930-ban a szegedi Csillagbörtönbe szállították. 1934 elején telt volna le a büntetése, de szabadulás helyett májusban – jogászi és politikai körök meglepetésére – „elővették” a kommün alatti tevékenysége miatt indított, le nem zárt eljárást, melyet 1925-ben kellett volna lefolytatni. Ebben az újabb perben a budapesti büntető törvényszék B.XIV.5736/1919/1035. sz. ítéletével kommün alatti tevékenységéért – felségsértés, lázadás, tettestársként 27 rendbeli gyilkosság, felbujtóként 17 rendbeli gyilkosság, pénzhamisítás bűntettekért – életfogytiglant kapott.

A szegedi Csillag börtönben kivételesen jó elbánásban részesült, zárkája egész nap nyitva volt, szabadon járkált az írnoki helye és a cella között. Időnként a politikai foglyokkal párttaggyűlést tartott, és frakciózás címén kizárta a pártból azt, aki kifogásolni merte, hogy a többiektől eltérően a csomagját nem osztotta meg a rabtársak között.Normai Ernő: Beatrice egyik apródja. Tények és tanuk sorozat. Magvető kiadó 1987. Feltűnően sok pénze volt,Pünkösdi Árpád: Rákosi a hatalomért 9. oldal s különösen Domokos József ügyvédje útján állandó kapcsolatban állt Moszkvában élő rokonaival, különösen Zoltán (1945 után Biró Zoltán) öccsével, aki figyelmeztette, hogy olyan idők járnak Moszkvában, hogy jobb helyen van a Csillagban, mint a Szovjetunióban, s az ügyvédek útján küldött nagyobb összegeket.Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért. Európa Könyvkiadó, Bp., 1992 Az akkori jogi szabályozás folytán is összbüntetésbe foglalták a két kiszabott büntetést, 1940-ben tehát nem kegyelemmel, hanem azért szabadult, mert lejárt az összbüntetésre megállapított 15 év büntetés 1925-től számítva.Domokos József: Emlékezik egy kommunista védőügyvéd, 323–327. oldal, Gondolat-Budapest, 1979. 1940. október 30-án egy államközi megállapodás értelmében Vas Zoltánnal együtt a Szovjetunióba távozhatott a cári csapatok által 1849-ben, a szabadságharc végén zsákmányolt honvédzászlókért cserében.

A Szovjetunióban (1940–1945) A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták; érkezése másnapján, 1940. november 7-én Sztálin mellett állhatott a Vörös téri felvonulás díszemelvényén. Bár eleinte megdöbbentették a sztálini politika által radikálisan megváltozott viszonyok, gyorsan akklimatizálódott, és mindenben követte Sztálint és az SZKP-t. Az emigráns Magyar Kommunista Párt vezetője lett, ő irányította az emigráns-magyar Kossuth Rádiót, és a magyar foglyok közötti propagandamunkát. Ezekben az években ismerte meg leendő feleségét, a jakut származású, 1903-ban született Feodora (Fenya) Fjodorovna Kornyilovát, akivel 1942-ben kötöttek házasságot. Gyermekük nem született; felesége első házasságából származó gyermekét azonban közösen nevelték fel, ahogy 1945-től húga fiát, Vlagyimirt is. (Rákosi számos testvére élt hosszabb-rövidebb ideig a Szovjetunióban és hozzá hasonlóan egy részük „helyi” férjet vagy feleséget választott.)

Magyarországon maradt apját és két testvérét, Bélát és Hajnalt 1944-ben Szabadkáról deportálták és Auschwitzban haltak meg július 29-én.Mi lett Rákosi Mátyás családjával?, Múlt-kor történelmi portál, 2014. augusztus 5. Ez a hely és dátum áll a hivatalos holttá nyilvánításban (Szabadka, 1947. június 10.), maga Rákosi azonban erről mást írt visszaemlékezéseiben: „apja a mauthauseni lágerban halt meg kiütéses tífuszban. Bátyja, Béla ugyanaznap, ugyanott pusztult el, és Bergen-Belsenben lelte halálát a húga, Hajnal...”.Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi Forrás c. folyóirat, 2003. október.

Visszatérése 1945. január 30-án érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. Még távollétében, 1944 végén beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az ezt követő hónapokban taktikai okokból nem hangsúlyozta a kommunista hatalomátvétel szükségességét, amiben az is közrejátszott, hogy még Sztálin szándékai sem voltak egyértelműek Magyarországgal kapcsolatosan. Több nyelven kiválóan beszélt, ez tette lehetővé, hogy Trumannal angolul tárgyalhatott Washingtonban a békeküldöttség tagjaként, de emellett meg tudta magát értetni oroszul, németül és olaszul is. A politika volt a „hobbija”, amely élete minden percét kitöltötte. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a szociáldemokrata párttal (SZDP) való egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945 őszi, 57%-os kisgazda győzelemmel zárult parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a kisgazdákat és a többi demokratikus pártot.

A Rákosi-korszak

bélyeg|220px|Rákosi a tribünön (a kép bal szélén), 1949. augusztus 28.

1947 után egyre inkább úrrá lett rajta a megalománia, s lassanként a hatalom rabjává vált. Pozícióinak megszilárdítására minden eszközt használhatónak ítélt meg. A Svájcban éppen szabadságát töltő Nagy Ferenc miniszterelnök alig ötéves fiát elraboltatta, s csak a lemondásáért, illetve azért cserében engedte szabadon, hogy Nagy soha többé nem tér vissza Magyarországra. Saját bajtársait is habozás nélkül börtönöztette be, kényszerítette emigrációra, vagy végeztette ki, közülük Rajk László esete a legismertebb.

Koncepciós perek jobbra|bélyegkép|220px|Rákosi Mátyás mikrofon előtt A nevével fémjelzett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950–53 között egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett. A Rákosi-rendszerben hozzávetőleg 300 ezer embert telepítettek ki és internáltak korábbi lakhelyéről. Főként korábbi földbirtokosok, módosabb gazdák, katonatisztek, állami alkalmazottak, gyártulajdonosok jutottak erre a sorsra. Lakásukat rendszerint a politikai rendőrség tagjai és kiemelt káderek foglalták el, és az ott lévő berendezési tárgyakat (sokszor nagy értékű műtárgyakat) sajátjukként vettek birtokba, minden törvényi felhatalmazás nélkül.