bélyegkép|jobbra|250px|Fluoxetin A Prozac márkanevű, Fluoxetin hatóanyagú gyógyszer elsődleges csomagolásban

Az antidepresszáns vagy köznyelvben hangulatjavító a gyógyászatban alkalmazott olyan szer, melyet a depresszió, a kényszerbetegség, az anorexia nervosa, a krónikus fájdalom, a neuropátiás fájdalom és bizonyos esetekben a figyelemzavaros hiperaktivitás rendellenesség (ADHD) kezelésére használnak, önmagukban vagy egyéb gyógyszerekkel kombinálva.

Az elsődlegesen a hangulatzavarok céljából alkalmazott, különböző hatóanyagú és márkanevű, de hasonló feltételezett hatásmechanizmussal rendelkező gyógyszerek egy gyógyszercsoportot alkotnak, ezeket gyűjtőnéven antidepresszánsoknak nevezzük. Négy fő csoportjuk a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI), a triciklusos antidepresszánsok (TCA-k) és a monoamin-oxidáz gátlók (MAO).

Története A történelem során a legkorábbi antidepresszáns hatású szernek az Orbáncfű kivonata tekinthető, és ugyan a népi gyógyászat területén széles körben használták, de az orbáncfű hangulatjavító hatására kezdetben nem antidepresszáns hatásként tekintettek, hanem azt inkább ördögűző és az ártó szellemek elleni hatás jótékony következményének tartották. Ugyan idővel bebizonyosodott, hogy az orbáncfű kivonata depresszió ellen hatékony antidepresszáns hatással rendelkezik, de a modern kori antidepresszánsok megjelenése és használatának széleskörű elterjedése mégsem az orbáncfű használatához, hanem a szintetikus hatóanyagok, nevezetesen a monoamin-oxidáz (MAOI) gátló hatású szerek megjelenéséhez köthető. A MAOI gátlók hatásának felfedezése 1952-ben következett be a New York-i Sea View Hospital kórházban, ahol Edward Robitzek és Irving Selikoff kutatóorvosok azt vették észre, hogy a tuberkulózis (TBC) kezelésére kifejlesztett iproniazidot szedő páciensek indokolatlanul jókedvűek lettek. Ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban Nathan Kline és munkatársai a Rockland Állami Kórházban kezdték vizsgálni a vegyület pszichiátriai betegekre gyakorolt hatását, és kísérleteik során bizonyították az iproniazid hangulatjavító hatását. A felfedezés után az iproniazidot a világ legelső modern monoamin-oxidáz gátló (MAOI) antidepresszánsaként kezték használni. A gyógyszer 1958-ban kapta meg a forgalmazási engedélyt az amerikai FDA-tól Marsilid márkanéven.1961-ben azonban az FDA és a legtöbb nemzetközi hatóság visszavonta a piacról, mert túl gyakran fordult elő, hogy súlyos májgyulladást (hepatitist) és sárgaságot okozott. Ezt követően a májra kevésbé veszélyes, újabb típusú antidepresszánsokkal például fenelzinnel, Izokarboxaziddal, valamint az ugyanabban az évben megjelenő triciklikus Imipraminnal helyettesítették.

Gyógyszercsoportok

Az antidepresszáns gyógyszerek fő tulajdonsága, hogy elsődleges hatásuk és alkalmazásuk fő célja a hangulatzavarok kezelése. Ugyanakkor léteznek más gyógyszercsoportok, vagy gyógyszerek, amelyek rendelkeznek ugyan hangulatjavító hatással, illetve amelyeket a depresszió kezelésére használnak, vagy a múltban használtak de ezeket hagyományosan mégsem sorolják az antidepresszánsok közé. Ilyenek például a kis dózisú antipszichotikumok. Az antidepresszánsok négy fő csoportja a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI), a triciklusos antidepresszánsok (TCA-k) és a monoamin-oxidáz gátlók (MAO).

Monoamin-oxidáz (MAOI) gátlók

A monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI-k) olyan vegyi anyagok, amelyek gátolják a monoamin-oxidáz enzimcsalád aktivitását. Régóta alkalmazzák őket depresszió kezelésére felírt gyógyszerként. Különösen hatékonyak az atipikus depresszió kezelésében. A Parkinson-kór és számos más rendellenesség kezelésében is alkalmazzák őket. A monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI-k) alkalmazása szigorú diétás és gyógyszerészeti megkötésekkel járnak. A MAO enzim gátlása ugyanis megakadályozza a tiramin lebontását a szervezetben. Ez az anyag – a noradrenalinhoz hasonlóan – jelentős vérnyomás-emelkedést okozhat, ha felhalmozódik.

Étkezési korlátozások (tiraminmentes diéta)

A MAO-gátlók szedésekor kerülni kell a magas tiramintartalmú ételeket és italok fogyasztását, a veszélyes vérnyomás-emelkedést (úgynevezett „sajt-effektus” megelőzése érdekében.

A gyógyszer alkalmazásakor kerülendő ételek a következők:

Érlelt sajtok: Különösen a cheddar, brie, gorgonzola és a kéksajtok. Füstölt, pácolt vagy tartósított húsok és halak: Szalámi, kolbász, sonka, füstölt halak, vadhúsok. Fermentált élelmiszerek: Savanyú káposzta, kovászos uborka, szójaszósz, tofu, miso, tempeh. Alkoholtartalmú italok: Különösen a vörösbor, a csapolt (élőflórás) sörök és a vermut. Egyéb: Túlérett banán, érett avokádó, mazsola, füge, valamint az élesztőkivonatok (pl. Marmite).

A potenciálisan halálos étel és gyógyszerkölcsönhatások miatt a MAOI-kat nem elsőként választandó hanem az utolsó vonalbeli kezelésként javasolja a szakmai protokoll, azaz csak akkor javasolt az alkalmazásuk ha más antidepresszáns gyógyszercsoportokba sorolt (például az SSRI-k és a TCA-k) gyógyszerek alkalmazása nem vezet eredményre.

Triciklikus antidepresszánsok (TCA) Szerkezetük 3 gyűrűt tartalmaz – innen ered a nevük. A triciklikus antidepresszánsok (TCA-k) többsége elsősorban szerotonin-norepinefrin újrafelvétel-gátlóként (SNRI) működik a szerotonin transzporter (SERT) és a norepinefrin transzporter (NET) blokkolásával, ami ezen neurotranszmitterek szinaptikus koncentrációjának emelkedéséhez, és ezáltal a neurotranszmisszió fokozódásához vezet. Figyelemre méltó, hogy az amineptin kivételével a TCA-k gyenge affinitással rendelkeznek a dopamin transzporterhez (DAT), ezért alacsony hatékonyságúak dopamin újrafelvétel-gátlóként (DRI). Melléhatási között szerepel, hogy hosszútávon károsítja a szívet. Bár a TCA-kat hangulatzavarok kezelésére néha még manapság is alkalmazzák, a klinikai gyakorlatban világszerte nagyrészt visszaszorult az alkalmazásuk.

Tetraciklikus antidepresszánsok A tetraciklikus antidepresszánsok (TeCA-k) egy olyan antidepresszáns-csoport, amelyet az 1970-es években vezettek be. Nevüket kémiai szerkezetükről kapták, amely négy atomgyűrűt tartalmaz, szoros rokonságban állnak a három atomgyűrűt tartalmazó triciklikus antidepresszánsokkal (TCA-k). Tetraciklikus antidepresszáns például a maprotilin (Ludiomil), illetve a mirtazapin (Remeron).

SSRI antidepresszánsok bélyegkép|A szerotoninmolekula háromdimenziós képe A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI) olyan gyógyszercsoport, amelyet elterjedten alkalmaznak antidepresszánsként a depresszió, a szorongás és különféle személyiségzavarok kezelésében.

Az SSRI-k megnövelik az idegsejtek közötti térben lévő szerotonin nevű neurotranszmitter koncentrációját a szerotonin visszavételéért felelős fehérjét gátolva, ezáltal több szerotoninmolekula marad a szinaptikus résben, és képes a posztszinaptikus receptorokhoz kapcsolódni.

Az SSRI-k csoportja volt az első pszichiátriai gyógyszercsoport, amelyet az ún. racionális gyógyszertervezés révén fejlesztettek ki. A folyamat során kiválasztanak egy meghatározott biológiai célpontot, majd olyan molekulát terveznek, ami várhatóan hatással lesz rá.Preskorn SH, Ross R, Stanga CY (2004). "Selective Serotonin Reuptake Inhibitors". In Sheldon H. Preskorn, Hohn P. Feighner, Christina Y. Stanga and Ruth Ross.Antidepressants: Past, Present and Future. Berlin: Springer. pp. 241–62. . Az SSRI-k a legszéleskörűbben felírt antidepresszánsok több országban. Az SSRI-k hatékonysága enyhe és közepes mértékű depresszió kezelésénél a mai napig vitatott.Fournier JC, DeRubeis RJ, Hollon SD, Dimidjian S, Amsterdam JD, Shelton RC, Fawcett J (January 2010)."Antidepressant Drug Effects and Depression Severity".JAMA : The Journal of the American Medical Association303 (1): 47–53. doi:10.1001/jama.2009.1943.PMC 3712503. PMID 20051569.Kramer, Peter (7 Sep 2011). "In Defense of Antidepressants". The New York Times. Hozzáférés ideje: 13 July 2011.Pies R (April 2010). "Antidepressants Work, Sort of-Our System of Care Does Not". Journal of Clinical Psychopharmacology 30 (2): 101–104.doi:10.1097/JCP.0b013e3181d52dea. PMID 20520282.

SNRI antidepresszánsok A különböző SNRI-k (szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók) eltérő mértékben képesek különbséget tenni a monoamin transzportereken, az igazán szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók viszont csak nagyon alacsony affinitással kötődnek a noradrenalin és dopamin transzporterekhez.

Fontosabb antideperesszáns gyógyszerek

Hatóanyag Kereskedelmi név Típus Megjelenés éve imipramin Melipramin TCA 1957 / 1958 amitryptilin Teperin TCA 1961 desipramin Pertofrán TCA 1964 maprotilin Ludiomil TeCA (tetraciklikus) 1972 trazodon Desyrel SARI 1973 fluoxetin Prozac SSRI 1986 / 1987 vortioxetin Brintellix Multimodális (SMS) 2013

Mellékhatások

Szexuális diszfunkciók

Az SSRI-k szedése esetén gyakoriak az olyan szexuális mellékhatások, mint például a libidócsökkenés, az orgazmusképtelenség és az erekciós zavarok. Bár ezek a mellékhatások általában visszafordíthatók, ritkán a gyógyszer teljes elhagyása után is fennmaradhatnak.

Antidepresszáns indukálta mánia

Az antidepresszánsokkal kapcsolatos egy másik lehetséges probléma az antidepresszánsok által kiváltott mánia vagy hipománia kialakulásának kockázata, függetlenül attól, hogy a betegnél bipoláris zavart diagnosztizáltak-e vagy sem. A bipoláris depresszió számos esete nagyon hasonlít az unipoláris depresszióra. Ezért előfordulhat, hogy a beteget tévesen unipoláris depresszióval diagnosztizálják, és antidepresszánsokat írnak fel neki. Tanulmányok kimutatták, hogy az antidepresszánsok által kiváltott mánia a bipoláris zavarral élő emberek 20–40%-ánál fordulhat elő. Bipoláris depresszió esetén az antidepresszánsok (leggyakrabban az SSRI-k) súlyosbíthatják vagy kiválthatják a hipománia és a mánia tüneteit. A bupropiont más antidepresszánsokhoz képest alacsonyabb hangulatváltozás-kockázattal hozták összefüggésbe.

Öngyilkosság Kutatások kimutatták, hogy az antidepresszánsok szedése összefüggésbe hozható az öngyilkossági viselkedés és gondolatok (öngyilkossági hajlam) fokozott kockázatával a 25 év alattiak körében. Ez a probléma annyira súlyosnak bizonyult, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) kormányzati beavatkozást tett szükségessé, amelynek keretében figyelmeztetett az antidepresszáns-kezelés alatt fennálló megnövekedett öngyilkossági kockázatra. Az FDA szerint a megnövekedett öngyilkossági kockázat a kezelés első egy-két hónapjában jelentkezik. A Nemzeti Egészségügyi és Ellátási Kiválóság Intézete (NICE) a megnövekedett kockázatot a „kezelés korai szakaszába” helyezi. Egy metaanalízis eredményei arra utalnak, hogy az antidepresszánsok használata és az öngyilkossági viselkedés vagy gondolatok közötti kapcsolat az életkorral is összefüggésben van. A placebóval összehasonlítva az antidepresszánsok használata az öngyilkossági viselkedés vagy gondolatok növekedésével jár a 25 éves vagy annál fiatalabbak körében (OR=1,62). Healy és Whitaker által végzett, randomizált kontrollos vizsgálatok és epidemiológiai tanulmányok áttekintése az öngyilkossági cselekmények 2,4-szeres növekedését mutatta ki. A 25 és 64 év közötti korosztályban nincs ilyen megfigyelhető hatás, vagy inkább enyhe védőhatás figyelhető meg (OR=0,79). Az antidepresszáns kezelés védőhatással bír az öngyilkossági hajlam ellen a 65 év felettiek körében (OR=0,37).

Csontsűrűség-csökkenés