A Remete-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdokban található. Régészeti jelentősége miatt, Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik, de nemcsak régészeti, hanem őslénytani leletek is előkerültek belőle. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Leírás

Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdok É-i oldalában található. A Remete-völgyi Felső-barlang alatt nyílik. Budapest közigazgatási határától nincs messze. Közel van a szurdok Nagykovácsi útra nyíló kijáratához. A szurdok alsó barlangszintjében (ez a szint a völgytalp szintje felett 10 m-re, 280–290 m tszf. magasságban húzódik) csak a Remete-barlang helyezkedik el. Megközelíteni a szurdokban haladó Országos Kéktúra kék sáv jelzésű útvonalából kiágazó kitaposott ösvényen lehet. Az egykori kőbányával szemben, erdőben, sziklafal tövében, a patak szintjétől kb. 10 m-rel magasabban van az 5,5 m magas, 3 m széles, természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú, lezáratlan bejárata. A turistaútról látható a bejárat, bár néha a lombok takarják. A barlang helyét jelölik a turistatérképek (barlangjellel és a barlang nevének feltüntetésével). Szabadon látogatható, legfeljebb lámpa szükséges a barlang bejárásához.

Ez a legismertebb barlang a környéken a turistaúthoz való közelsége miatt. Nevét a pálos rend 1782. évi feloszlatását követően ide költöző remete után kapta. Bereghy E. szerint a remete itt élt és itt is halt meg. De elképzelhető az is, hogy a középkorban már használták remeték. Tektonikus törésvonal mentén triász dachsteini mészkőben alakult ki a jelenleg már nem működő forrásbarlang. Nagyon repedezett kőzetben jött létre és falain sok helyen oldásnyomok figyelhetők meg. A szurdok É-i oldalának három, jól elkülöníthető barlangkialakulási szintje közül a legalacsonyabban lévőben keletkezett, tehát a legfiatalabb szintben. Tulajdonképpen csak egy nagy, 25 m hosszú, 6–7 m magas és széles bejárati csarnokból, valamint egy abból nyíló korrodált és alacsony teremből áll. Bejáratán kívül van egy másik, a bejárati teremből a felszínre nyíló járata is. 32 m vízszintes kiterjedésű, 230 m² alapterületű és térfogata 796 m³. Időnként hajléktalanok laknak benne.

Az 1949-ben kezdett kutatása során 13 réteget különítettek el kitöltésében. A felső kilenc réteg leletei sajnos keveredtek, mivel nem pontosan végezték a kutatásokat. Összevonva készítette el értékelésüket Gábori Miklós. A 10. rétegből került elő a legrégibb eszköz, amely egy pilisszántói kultúrához sorolható mikrolit penge. Sok őskőkorszaki leletet kiástak, például pattintott kőeszközöket, kőbaltát és dörzsölőkövet. Találtak egy 7 cm átmérőjű bronz mérlegserpenyőt, amelyik vagy római kori, vagy középkori eredetű.

A cserepeken kívül számos csonteszköz is előkerült, pl. nyílhegy, árak, agancskapák és vadkanagyar nyakék. Valószínűleg ez a barlang volt a lelőhelye egy 11–13. századi díszítetlen, nyitott, bronz pántkarperecnek. Érdekesség, hogy állítólag itt találták meg a Kuzsinszky Bálint által a terület tiszttartójánál fellelt, 74 cm hosszú, 63 cm magas, 11 cm vastag, mészkőből faragott, Mithrászt bikaölés közben ábrázoló táblát is.

Ebben a barlangban tárták fel a régészek hazánkban a legteljesebb rétegsort, amelynek leletei az őskőkorszaktól a bronzkoron, a vaskoron, a római koron és a középkoron át napjainkig szinte minden, ezen a tájon élt embercsoport kultúrájának emlékét megőrizte.

A barlangban találtak többek között rozsomák, őstulok, barna medve, szürke farkas, orrszarvú, rénszarvas és barlangi medve csontokat is. Rozsomákcsont eddig csak hét magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

1915-ben volt először Remete-barlang néven említve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 5. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Máriaremete-barlang (Kadić 1952), Nagy-Remetebarlang (Thirring 1900), Nagy-Remete-barlang (Bertalan 1976), Nagy-Remete barlang (Szabó 1879), Remetebarlang (Thirring 1900), Remete barlang (M. P. 1920), Remete-hegyi 5. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 5. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi-Alsó-barlang (Szablyár 2004) és Remetehegyi barlang (1911) neveken is.

Kutatástörténet bélyegkép|262px|balra|A Remete-barlang bejárata 1912-ben Kadić Ottokárral (Bekey Imre Gábor fényképe)

A 19. században

Az 1858-ban kiadott, Szabó József által írt kiadványban az van írva, hogy a liász mészkő Pest-Budán csak kevés helyen fordul elő rétegzetten. Az egyik ilyen hely a Hidegkút és Nagykovácsi közt lévő Remete-hegyen, pont a Remete-barlang szirtjén van, ahol a rétegződés a hegy általános dőlési viszonyaival megegyező. Az 1877. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára novemberben gyarapodott 1 (állattól származó) alsó állkapoccsal, 2 csonttal és 3 cseréppel is. Ezeket a leleteket, melyek a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúból kerültek elő, Lóczy Lajos ajándékozta a múzeumnak. Az 1879-ben kiadott, Szabó József által írt tanulmány szerint két barlang van a Remete-hegy oldalában. A nagyobb, K-i a Remete-barlang, a kisebb, Ny-i a Remete-hegyi-kőfülke. A Remete-barlang majdnem 8 m mély és kb. 5 m magas.

Az 1897. évi Budapest Régiségeiben szó van arról, hogy az aquincumi múzeumban van egy négyszögletes mészkő relieftábla, amely 74 cm hosszú, 63 cm magas és 11 cm vastag. A bikát ölő Mithrast ábrázolja a dombormű. Ezt Nagykovácsiból, Tisza Lajos uradalmi tiszttartójától hozatta el Kuzsinszky Bálint. A táblát az uradalmi tiszttartó találta a település mögötti, sűrű erdővel borított völgyben, állítólag barlangban. A tanulmányban van egy fénykép, amelyen látható a domborműves tábla. Az 1899-ben napvilágot látott könyvben, amely a máriaremetei kápolnáról szól, az olvasható, hogy a kápolna mögött emelkedő hegy oldalában van egy vájt remetebarlang. A Máriaremetéhez közeli barlang kapcsolatban van a Mária-Remete szóval.

1900–1921

Az 1900-ban kiadott, Budapest környéke című könyvben az van írva, hogy az Ördögárok völgy szorosának Ny-i végéhez közeledve, az árok túlsó (bal) partján látható a magasban lévő Nagy-Remetebarlang nyílása, melyhez a völgyből egyenesen egy meredek, rossz ösvény, kissé távolabb kifelé egy kényelmes út vezet fel. Bejárata hatalmas kőkapu, amely előtt van néhány kőrisfa. Belseje tág csarnok, amelynek falai felfelé csúcsalakban futnak össze. Megalodus mészkő képletekben jött létre a Remetebarlang. Hossza 8 m és magassága 5 m. Az is megtudható a könyvből, hogy a barlangban Tisza Lajos évekkel azelőtt fényes éjjeli ünnepélyt rendeztetett, valamint a barlang el van zárva, sőt tulajdonosa, Steinbach Ervin az egész völgyet lezáratta és attól a kirándulókat távol tartja. Az 1904. évi Budapest Régiségeiben meg van említve, hogy valószínűleg kőkori tanyahelyek voltak Remetemária sziklaodúi, ahonnan Lóczy Lajos (Régészeti N., 168/1877.) vitt a Magyar Nemzeti Múzeumba durva cserépdarabokat.

bélyegkép|262px|A bikát ölő Mithrast ábrázoló kőtábla, amely elképzelhető, hogy a Remete-barlangból került elő

Az 1910-ben kiadott és Márton Lajos által írt, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye őskoráról szóló könyvfejezetben az olvasható, hogy a régibb kőkor emberének leletei valószínűleg elő fognak kerülni a Budapest közelében emelkedő hegyek barlangjaiból. Már 1881-ben felhívta a figyelmet ezekre a barlangokra Lóczy Lajos, aki úgy gondolta, hogy ezek közül a barlangok közül néhány alkalmas volt emberi lakhelynek földrajzi fekvése és alakja miatt. A barlangok lakottságát bizonyítja az a kultúrréteg is, amely jelenlegi talajukat alkotja. Két kis odú van a Remete-szurdokban, a Remete Boldogasszonyról elnevezett búcsújáróhely közelében. A Bátori-barlangnál és ennél a két odúnál jelentősebbnek tűnik a Kis-kevélyi-barlang a nagysága miatt és főleg azért, mert egész, kb. 160 m²-es talaja kultúrréteg. A Pest vármegyében lévő barlangokból előkerült leletek közül legrégebbiek azok az újabb kőkori cseréptöredékek, amelyeket Lóczy Lajos talált az Ördög-árok menti odúkban.

Scholtz Pál Kornél a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911. január 3-án tartott ülésén tartott egy előadást, melynek címe A pesthidegkúti Remetehegyi barlang ismertetése. A bizottság tetszéssel fogadta az előadást és elhatározta, hogy Scholtz Pál Kornél vezetése mellett meg fogja látogatni a Remetehegyi barlangot. Az előadás teljes terjedelmében a Közleményekben fog megjelenni. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1914. évi évkönyvében szó van arról, hogy a Remete-hegyi-kőfülke alatt, kissé beljebb a völgyben, alig 10 m-rel a patak felett található egy másik, nagyobb barlang, amelyben Kadić Ottokár végzett részletes próbaásatást, de történelem előtti cserepeken és egyéb konyhahulladékon kívül nem talált benne semmit. Ez sejthető volt, mert a barlang alacsonyan helyezkedik el. Az alsó barlangnál kisebb Remete-hegyi-kőfülke nem lehetett emberi tartózkodásra megfelelőbb a Remete-barlangnál.

bélyegkép|262px|balra|A Remete-barlangban lévő Belső-terem falának egyik része

Az 1915. évi Barlangkutatásban az olvasható, hogy a Remete-hegy D-i alján nyíló Remete-barlang próbaásatásával Kadić Ottokár lett megbízva. 1914-ben a barlang közepén 2 m mélyre ásott próbagödör sok egymás fölé települt alluviális tűzhelyet tárt fel, melyekben sok prehisztorikus konyhahulladékot, cserépedény-töredéket és néhány újkőkorszaki kőpengét talált Kadić Ottokár. Az ásatást mindenképpen folytatni kell a barlang fenekéig, ahol talán pleisztocén rétegek vannak. A barlang gróf Tisza István miniszterelnök úr nagykovácsi birtokán helyezkedik el. Tisza István az ásatást megengedte. Engel András és Marsthal Rezső nyújtottak elsősegélyt a munka közben történt balesetkor. Az ásatás 200 koronás költsége a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segélyéből lett fedezve.

A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában található publikációban közölve lett, hogy a pálos rend 1782-ben történt eltörlése után a Nagykovácsi út melletti barlangba egy pálos remete vonult el és itt élte le élete hátralévő részét. Róla nevezték el a barlangot és a vidéket Máriaremetének. A K. J. barlang (1. sz. barlang) megtalálásához legjobb útbaigazító a Remetebarlang és az azzal szemben lévő mészégető kéménye. A K. J. barlang úgy helyezkedik el, hogy a hegytetőről lefelé haladva tőle a Remete-barlang balra, K felé, a mészégető kéményének irányában, kb. 20°-ra van. Ez a barlang nem olyan nagy, mint a Remetebarlang, de ha a bejáratából el lenne hordva a föld, nem lenne csúnyább a Remete-barlangnál. Kazay Endre és társa elhatározta, hogy a K. J. barlang megtekintése után megkeresik a Remetebarlangot.

bélyegkép|262px|A Remete-szurdok térképe (Kazay Endre rajza)

A 3. sz. barlangot magába foglaló sziklatömbre felmászva vette észre Kazay Endre a völgyben, bal oldalon lévő és a Remetebarlanghoz vezető kitaposott utat. A Remetebarlangnak a patak medréhez közel, kényelmetlen sziklakapaszkodó felett helyezkedik el a D felé néző bejárata, amelyet K-ről eltakar egy sziklagerinc. A bejárathoz 4 m hosszú, 2 m széles, nyitott sziklafolyosó vezet, melyben a barlangbejárat előtt egy sziklatömbből kialakított ülőke van. Ezen a kövön ülve tölthették el imáikba merülve napjaikat a barlang remetéi. A bejárat csak 2 m széles és 2 m magas, de tojáshoz hasonló alakú belseje majdnem 20 m hosszú, 7 m széles és 8 m magas.