thumb|right|250px|Nagy Károly, Albrecht Dürer festménye A karoling művészet a Nagy Károly és közvetlen utódai uralkodása alatt készült műalkotások együttese. A karoling művészet virágkora körülbelül száz évig tartott, a 8. század végétől a 9. század végéig. Nagy Károly aacheni udvarában művészek és tudósok gyülekeztek, másolták a római irodalmi műveket, templomokat építettek, mozaikokkal és freskókkal díszítették őket, a könyveket miniatúrákkal ékesítették, s elefántcsontot faragtak. Tanulmányozták a természettudományokat csakúgy, mint a világi irodalmat és az egyházatyák munkásságát. A lemásolt szövegek biztosították a latin irodalom fennmaradását. A Római Birodalom bukása után ez volt az első kísérlet, hogy Nyugat-Európában újjáélesszék az antik hagyományokat. A karoling művészet vívmányait az utána következő Ottó-kori művészet, majd később a román stílusú művészet fejlesztette tovább.
Történelmi háttér A Kezdetektől Nagy Károlyig thumb|right|200px|Martell Károly síremléke, Párizs Saint-Denis-Székesegyház A Karoling nemzetség tagjai kezdetben az austrasiai királyi palota majordomusai voltak, később frank királyok, végül római császárok. A Karolingok már az utolsó igazán sikeres Meroving uralkodó I. Dagobert frank király uralkodása alatt fontos tisztségeket töltöttek be, a család egymást követő nemzedékeinek egyik feladata volt például a királyi ház kiskorú tagjainak védelme. Martell Károly volt az első Karoling aki európai hírnévre tett szert amikor 732-ben Poitiers-nél legyőzte a szaracénokat. 739-ben III. Gergely pápa az ő segítségét kérte a longobárdok elleni harcban. Martell Károly a semmiből jutott fel a csúcsra, Herstali Pipin törvénytelen fia volt, és anyja, valamint a neustriaiak ellen hadakozva szerezte meg magának a majordomusi hivatalt. I. Dagobert uralkodása óta ő volt az első uralkodó aki külföldön is hírnévre tett szert. A gyakorlatban ő volt a frank királyság uralkodója, de csak mint majordomus, mert a Meroving királyokat bármilyen tehetetlenek voltak is nem lehetett félreállítani. A Meroving-dinasztia iránti tisztelet vallásos félelemből fakadt, mert úgy gondolták, hogy a dinasztia egy istenségtől származik, és ez jelentősen megnehezítette a trón elfoglalását. Később III. Pipin 751-ben megkapta II. István pápa támogatását az utolsó Meroving-uralkodó III. Childerich trónfosztásához. Martell Károly újraegyesítette a frank királyságot és hatalmát a Rajnán túlra is kiterjesztette. A papság különösen a Poitiers-nél aratott győzelme után a hit védelmezőjét látta benne. Halála után fiai közül Karlmann néhány év múlva szerzetes lett, másik fia III. Pipin a trónjától megfosztott III. Childerik helyett uralkodott. Ezek után a Karolingok hatalma rohamosan nőtt. Egy hosszú hadjáratsorozat után Pipin lett az úr a Loire-tól nyugatra az Atlanti-óceánig, délre a Földközi-tengerig terjedő területen.
Nagy Károly kora thumb|left|270px|Nagy Károly aláírása III. Pipin frank király 768-ban bekövetkezett halála után két fia kettéosztotta birodalmát. Egymás elleni harcaik az egész birodalmat veszélyeztették, de a fiatalabb fiú, I. Karlmann frank király 771-ben meghalt, így Nagy Károly maradt az egyeduralkodó. 45 évnél is hosszabb uralma a középkor leghíresebb uralkodójává tette. Közel hatvan hadjáratot szervezett, ebből majdnem harmincat maga vezetett. Véget vetett a szászokkal vívott csaknem két évszázados háborúskodásnak, ami nagy vérontással járt és csak 803-ban sikerült békét kötni. Hadjáratai során bevonult Itáliába, elfoglalta Bajorországot, megtámadta az avarokat. Protektora lett a szomszédos szlávoknak is, és őrgrófságokat alakított ki a Friulitól egészen a dán határon fekvő Nordalbiugióig. Amikor III. Leó pápa 800-ban császárrá koronázta gyakorlatilag már a Nyugat ura volt. A frank fennhatóság alá került területeken megszilárdította az egyház hatalmát. Komolyan vette vallási kötelezettségeit, és az egyház védelmezőjeként lépett fel.
I. Lajos frank császártól a Karolingok bukásáig thumb|left|220px|I. Lajos frank császár (Jámbor Lajos) megkoronázása Nagy Károly halála után az országnak nemcsak belső problémáival, hanem külső támadásokkal is szembe kellett néznie. A helyzetet tovább súlyosbították a dinasztikus küzdelmek. Nagy Károly fia és utóda Jámbor Lajos 817-ben hivatalosan bejelentette, hogy három részre osztja birodalmát fiai között, akik 830-ban háborút indítottak ellene, majd 840-ben bekövetkezett halála után egymás ellen fordultak. A 843-ban megkötött verduni szerződés véglegessé tette a birodalom három részre szakadását II. Károly nyugati frank király, II. Lajos keleti frank király és I. Lothár római császár uralma alatt. Az ő haláluk után a birodalom tovább darabolódott fiaik között. A Nagy Károly által bevezetett közigazgatási rendszer a 9. század közepe táján összeomlott. A birodalom területén nyelvi és etnikai sokféleség uralkodott, ami kiélezte a belső ellentéteket. A papság nem volt képes rá, hogy békét teremtsen a dinasztia egymással versengő tagjai között. A felvirágzó mezőgazdaság, a gazdagon díszített templomok vonzani kezdték a kalandorokat, akik most a tenger felől támadtak. A tengeri hadviselésben a frankok járatlanok voltak. 885-ben Párizst is meg kellett védeni a támadásokkal szemben és a védekezésben kulcsszerepet játszó Eudes (Odo) gróf 888-ban minden frankok királyává koronáztatta magát. A karoling hegemónia így megtört, és ez a Karoling-birodalom végét jelentette. A kulturális fejlődés, a Karoling reneszánsz amelyet még Nagy Károly indított el a 9. század közepén kapott igazán lendületet. Eredményeit nem söpörte el a birodalom összeomlása sem, mert a híres iskolákat (pl. Reimsben) újjáélesztették és még generációkon keresztül működtek. Nagy Károly a keresztény világ egész területéről az udvarába hívta a legkiválóbb tudósokat, akik összegezni próbálták tapasztalataikat. Így a későbbi nemzedékek szélesebb alapokon építkezhettek tovább.
Nagy Károly udvara és a Karoling reneszánsz thumb|right|220px|Alcuin, az aacheni palotaiskola vezetője thumb|right|220px|Einhard, Nagy Károly életrajzírója Nagy Károlynak, az európai középkori kultúra megalapítójának udvarában összpontosult mindaz, ami nyugaton a klasszikus hagyományokból, valamint a germán népek és a kolostorok művészetéből fennmaradt. Nagy Károly birodalmát nyíltan az ókori Rómára utalva Szent Római Birodalomnak nevezte. A Nagy Konstantin korabeli Rómát tekintette követendő példának. Ez a szándék hatotta át a Karoling-kor művészetét, melyet tudósok karoling reneszánsznak neveznek. Ez a meghatározás arra utal, hogy a császár programszerűen az antik művészethez nyúlt vissza és e törekvés jegyében alapított iskolákat a nagy apátságok mellett. Az uralkodó kortársai közül példaképeit Bizáncban és az arab országokban látta, ahol a még élő antik hagyományoknak köszönhetően az oktatás és a művelődés magasabb szinten állt. A Karoling művészet átvette és átalakította az antik formákat. A középkor ekkor fogadott be első ízben hatásokat az ókorból. Nagy Károly politikai rendszere magas szintű tudományt igényelt, hogy a művelődés színvonalának emelésével támogassa az állami szervezeteket, így a közigazgatást és a katonaságot. Az uralkodó és főurai, az udvar előkelőségei és a tisztségviselők legtöbbje germán származású volt, akik alig ismerték a klasszikus kultúra hagyományait. A világiak között alig volt írástudó, időnként még a papok is elképesztő tudatlanságról tettek tanúbizonyságot. Ez aláaknázta az egyház stabilitását és utat nyitott azoknak a babonáknak, amelyekkel a frissen megtérített pogányok ritkán hagytak fel teljesen. A katolikus dogmatikában alapvető jelentősége volt a meggyökeresedett formák pontos betartásának. A gótok ariánus eretnekségre való térítésének következményei figyelmeztetésül szolgáltak az egyházfők számára, akik időnként talán maguk sem voltak teljesen tisztában azzal, hogy mi is jelent eretnekséget. Még a papság megfelelő taníttatása sem volt önmagában elegendő. A papoknak ugyanis pontos és mindenekfelett szabványos szövegekre volt szükségük. thumb|left|220px|Jean-Victor Schnetz: Nagy Károly és Alcuin a császár legközelebbi barátja, oktatási reformjának és művészi kezdeményezéseinek fő szervezője, 1830 A nehézségeket tovább fokozták a másoló szerzetesek tévedései. Nagy Károly lelkesen támogatta a tudományok újjáélesztését és udvarába hívta Európa jó néhány vezető tudósát: Alcuint, a northumbriai tanítót, a yorki iskola volt mesterét, aki később az aacheni palotaiskolát vezette. Ő volt a császár legközelebbi barátja, oktatási reformjának és művészi kezdeményezéseinek fő szervezője. Einhardot, aki a uralkodó életrajzírójává vált, Theodulfot, a vizigót teológust, Paulinust, akiből később Aquileia patriarchája lett, Paulus Diakonust, aki megírta a longobárd királyság történetét, Angilbertet, Pisai Pétert, ezenkívül több jeles tudóst Itáliából Johannes Scotus Erigena, aki Alcuin oktatási programját vitte át a filozófia területére és a középkori filozófia első rendszerét alkotta meg.
Az udvar tudósai mindenre kiterjedő műveltséget kívántak meghonosítani, nem csak a keresztény hit dicsőségének hirdetését tekintették egyetlen céljuknak. Feladatuk nem csak a papság oktatása volt. Rajtuk kívül a nemesek fiait is tanítaniuk kellett, hogy amikor majd felelős állásokban kerülnek, ne legyen szükségük állandó segítségre. A cél az volt, hogy önállóan el tudják olvasni a királyi rendelkezéseket és adományleveleket. Nagy Károly udvara – csakúgy mint az antik Róma – egy kozmopolita társadalom centrumává vált, amelynek művészete a különböző kultúrák együtthatását tükrözte. Pszeudo-izidori dekretálisok jobbra|bélyegkép|II. Károly nyugati frank király szerzetesek körében
Kutatások szerint, amikor Nagy Károly frank császár megpróbálta a teológia mellett az egyházjogot is megreformálni, I. Adorján pápától kért segítséget, mert teljes jogbizonytalanság uralkodott, és különféle egymásnak ellentmondó egyházi és világi jogszabály gyűjtemények voltak forgalomban. A pápa 774-ben elküldte Károly udvarába Dionysius Exiguus jogtudós kánongyűjteményét, amely más jogi gyűjteményekkel gazdagodva végül a Karoling-egyházjog alapja lett. Azonban később a gyűjteményt egy egész sor hamisítvány tette kérdésessé, amelyek pszeudo-izidori dekretálisokIsidorus Mercator :Collectio Decretalium, documentacatholicaomnia.eu néven váltak ismertté. Ez a törvénykönyv gyűjtemény (Collectio Pseudo-Isidoriana) végül a középkor legnagyobb okirat-hamisításának bizonyult.Adriányi Gábor: A pápai orimátus (joghatóság) fejlődése a középkortól a jelenig , matud.iif.hu Hinkmar reimsi érsek a római szentszékkel szemben mindent elkövetett a gallikán nemzeti egyház és saját metropolitai jogainak védelmére. Ebben a vitában használták először bizonyíték gyanánt a pseudo Izidor hamis dekretáliáinak nevezett (Decretales Pseudoisidorianae) egyházjogi gyűjteményt (Collectio Pseudo-Isidoriana).
A kéziratok valótlanságát először a 16. században hozták nyilvánosságra, addig azonban a leírtakat felhasználták törvényes alapként jogi, gazdasági, területi, örökösödési, viták érvényesítésére)Mikó Gábor: Szent István törvényei és a pszeudo-izidori hamisítványok esztergomi iskoláskönyvben, epa.oszk.huA Karoling birodalom hanyatlása és ennek következményei , keresztenymagyarorszag.hu Valószínűsíthetően a hamisítvány-gyűjteményt, néhány művelt egyházi férfiból álló munkaközösség a reimsi érsekség területén hozta létre 847–852 között. Szerzőként Isidorus Mercatort tüntették fel, akit a középkorban Sevillai Szent Izidornak tartottak.A pápaság sorsa a reformpápák fellépéséig , keresztenymagyarorszag.huAz informatika és az Internet védőszentje Sevillai Szent Izidor , szentgellert.hu A hamisítás tényét a neves humanista, Lorenzo Valla bizonyította be, amivel lényegében megalapozta a filológiát.
Képrombolás és a Libri Carolini
thumb|right|270px|A képrombolás időszakának bizánci császárai, III. León bizánci császár és V. Kónsztantinosz bizánci császár