A magyarországi eszperantómozgalom évszámai szócikk bővebben tárgyalja a Magyarországi Eszperantó Szövetség Wikipédia szócikkében található kronológiai felsorolást.
Magyarázatdr. Rátkai Árpád elnök úr: Adalékok az egyesület történetéhez c. írása alapján – 2013 A magyarországi eszperantisták országos egyesülete 1902 óta létezett, ám a megalakulás 1907-ben, 1912-ben és 1960-ban megismétlődött. Különböző okok miatt minden alkalommal de rendre új egyesület jött létre, szó sem volt azonban arról, hogy de facto új egyesület alakult volna. Mindemellett tény, hogy az egyesület az ötvenes években volt a legbizonytalanabb jogi helyzetben.
A jogi státusznál sokkal fontosabbak voltak azok a belső változások, újjászervezések, amelyeket új vagy lényegében megújított alapszabály elfogadása jelzett, de ezek a változások is a mozgalmi kontinuitás jegyében történtek (1906, 1911, 1960, 1987, 2006).Rátkai Árpád: Deklaritaj celoj de la hungaria Esperanto-movado. = Strategiaj demandoj de la Esperanto-komunumo. La 1-a Internacia Simpozio. Varsovio, 1984-04-24/28. Varsovio: Pola Esperanto-Asocio, 1985. 84-92 Ennél is kisebb jelentőségűek voltak a névváltozások. Mindemellett nem érdektelen a névváltozásokkal kapcsolatos sok téves adatot is korrigálni. Az egyesület nevei időrendben a következők voltak:
Magyar Eszperantisták Egylete 1902-03-02Csak az a biztos, hogy a megalakulás 1902 március első felében történt, március 2. a legvalószínűbb dátum – 1906-04-24 Magyar Eszperantista Egyesület 1906-04-24 – 1911-05-25 Magyar Országos Eszperantó Egyesület 1911-05-25 – 195?A jogállami viszonyok hiánya miatt nem lehet dátumhoz kötni. Az elnökség csupán azt döntötte el, hogy az egyesület egy évig szünetelteti működését. Az alapszabály azonban ilyen döntésre nem hatalmazta fel az elnökséget. Az elnökség 1950. április 6-a után valóban nem működött. Ez annyira igaz, hogy még a működés szüneteltetéséről szóló határozatról sem tájékoztattak senkit, ezért az egyesület tovább működött. Ahogyan Remarque Mégis, a további események során négy időpontot is emlegettek (1952, 1955, 1957, 1960). Bonyolítja a helyzetet az, hogy csak 1960-ban került sor az egyesület nyílt újjászervezésére, ekkor viszont más néven. 1955-ben még nem merték deklarálni az egyesület működésének felújítását, noha valójában ez történt. 1960-ban már nyíltan lehetett erről beszélni, ekkor azonban az egyesület már túl volt az újjászervezésen és új nevet vett fel. Országos Eszperantó Tanács (szervezete)Kezdetben csak egy tanácskozó testület volt, amely 1957-ben már országos szervezet irányító testületeként működött. A szervezet létrejöttére és a kezdeti időszakra a spontaneitás, a pillanatnyi helyzetek gyors kihasználása volt jellemző. A kiforratlanságot tükrözte az is, hogy még a nevét sem tisztázták, kezdetben néhány vezetője önkényesen alakítgatta azt: Országos Tanácsadó Bizottság 1955 novemberéig, Országos Eszperantó Tanács 1956 júliusáig, Magyar Országos Eszperantó Tanács 1957-ig. 1955-09-18 – 1960-10-30 Magyar Eszperantó Szövetség 1960-10-30 – 1991-06-01 Magyarországi Eszperantó Szövetség 1991-06-01 óta
Felmerül az a kérdés, hogy mikor és miért szünetelt az egyesület tevékenysége. Ilyen szünetelés mindig külső, társadalmi-politikai okok miatt, kényszerből történt. Háromszor volt ilyen működési szünet, melynek okai: a háborús helyzet 1916–1917-ben, a totális fasizmus hatalomra jutása 1944-ben, végül a sztálinista diktatúra az ötvenes évek első felében. Ez utóbbival kapcsolatos a legtöbb téves adat és félremagyarázás.
1950-ben az elnökségben több párttagA Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagjai. Ekkortájt fejeződött be a többi párt felszámolása. is volt, akik azt az utasítást kapták, hogy mondassák ki az elnökséggel az egyesület megszüntetését. Ők ugyan nem értettek egyet ezzel az intézkedéssel, de az 1950. április 6-i elnökségi ülésen kénytelenek voltak közölni a többiekkel ezt a „felsőbb intenciót”. Az akkori politikai helyzetben rendkívüli tettnek számított az, hogy az elnökség ellenállt ennek a felsőbb pártutasításnak, és nem az egyesület megszűnését, hanem azt mondta ki, hogy szünetelteti az egyesület működését. Még ennek a lényegében más határozatnak az elfogadtatása sem ment könnyen, hiszen a tíz igennel szavazóval szemben hárman ellene mertek szavazni, ketten pedig tartózkodtak.Hungara Esperantisto. 1967:3(mar). 15 Azzal senki nem törődött, hogy az alapszabály szerint az elnökségnek nem volt ilyen hatásköre, tehát a határozat eleve érvénytelen volt.Ehhez hasonlóan zajlott le a Nemzeti Parasztpárt „önfelszámolása” is. Annak végrehajtó bizottsága 1950. március 1-jén hozta utolsó határozatát. Tóth István, Benkő Péter: A Nemzeti Parasztpárt megszűnésének folyamata. 1948–1949. = Párttörténeti Közlemények. 33(1987):4(dec). 127-159 (vonatkozó részek: 156-157)
1950-ben tehát de jure nem szűnt meg az egyesület. A határozatba nem került be a szüneteltetés időtartama, csupán elhangzott, hogy ez egy év lesz. 1951–1952 azonban a Rákosi-féle sztálinista diktatúra legsötétebb évei voltak, és ekkoriban nem merték kezdeményezni a működés folytatását.Feltehetően volt valóság-alapja annak az anekdotának, mely szerint Márton Lajos, az ellenőrző bizottság tagja (1955-től főtitkár) kb. 1952-ben jelentkezett a Fővárosi Tanácsnál mint az egyesület képviselője, és előadta, hogy tapasztalatai szerint a szocializmus építése igen jó ütemben halad. Következésképpen most már semmi akadálya annak, hogy az egyesület felújítsa tevékenységét, és ennek előkészítése végett kérte az egyesület iratainak kiadását. (Ezeknek az iratoknak egyébként a levéltárakban nincs nyoma.) Az illetékes tisztviselő választási lehetőséget adott Mártonnak: vagy azonnal eltűnik, vagy hívják a (félelmetes hírű) Államvédelmi Hatóságot. Márton az eltűnést választotta. Ezután egy tanácsi hivatalnok megállapította, hogy az egyesület régi címén nem található, és működésének semmi jele nem tapasztalható. Erre hivatkozva 1952. január 3-án mint „ismeretlen egyesületet” törölték az egyesületek nyilvántartásából.Budapest Főváros Levéltára. Fővárosi Tanács V. B. II. ig. o. 5631-M-799/1951. sz. Ikt. 1952. jan. 7. E jogszerűtlen lépések sorozata már csak azért sem tekinthető de jure megszűnésnek, mert egyrészt nem volt mód fellebbezésre, másrészt pedig az 1953-as, Nagy Imre nevéhez fűződő politikai fordulat nyomán megkezdődhetett az egyesület tevékenységének felélesztése. Ez azonban csak fokozatosan, több év alatt ment végbe.
1953-ban néhányan úgy találtak módot az eszperantista tevékenység folytatására, hogy bekapcsolódtak a Világbéke Eszperantó Mozgalom működésébe.A mozgalom neve eszperantóul: Mondpaca Esperantista Movado. Anton Balague: Estiĝo de MEM, ĝia misio kaj celoj. = Kio estas MEM. Ĉeĥoslovakio, 1968. 12-15. – William Gilbert: Sur la vojo al naskiĝo de MEM. = Koncize pri mem 1953–1978. Praha, 1978. 3-7. – William Gilbert: Kiel naskiĝis MEM. = Mondpaca Esperantista Movado 30 jara. Budapeŝto, 1983. 18-21. – Nikola Aleksiev: Pioniroj kaj veteranoj de MEM. Sofio, 1983. A szovjet tömb országaiból ugyan senki nem tudott részt venni a mozgalmat kezdeményező, 1953-ban az ausztriai St. Pöltenben megrendezett nemzetközi konferencián, de az egyesület néhány aktivistája kezdettől fogva levelezett az új mozgalom vezetőivel és a nemzetközi mozgalom aktivistájaként folytatott eszperantista tevékenységet. Elsőként Márton Lajos (1921–1978), később dr. Szemenyei Bálint, Balkányi Pál (1894–1977) és mások lettek MEM-aktivisták.Interjuo de Tomáŝ Balda [kun Paŭlo Balkányi]: Paco – la celo de mia vivo. = Paco (MEM, ĉeĥoslovaka eld.) 1971:5. 18. – Bulteno de Hungarlanda Esperanto-Konsilantaro. 1959:6-8. 100 – Ludoviko Kökény: Esperanto en Hungario 1950–1960. = Hungara Vivo. 1971:1. 20-21
Ezzel elindult egy az eszperantót „legitimáló” folyamat melynek eredményeképpen az Országos Béketanács égisze alatt 1955. szeptember 18-án megalakulhatott egy szervező központ. Ennek a testületnek céljait és szervezetét illető kezdeti bizonytalankodást tükrözte a kezdetben többszöri névváltoztatás, míg végül Magyarországi Eszperantó Tanács lett a neve. Elnöke az a Baghy Gyula (1891–1967) lett, aki 1950-ben társelnök volt, a vezetőségbe az 1945–1950-es időszak aktivistái kerültek be, viszont kimaradt Szerémi Borbála (1896–1984), aki – jobb meggyőződése ellenére, pártutasításra – az 1950-es, tevékenységet szüneteltető határozatot kezdeményezte. A Tanács tüneményes gyorsasággal országszerte újjászervezte az 1950 óta „alvó” csoportokat, és bár erre nem volt engedélye, 1957-ben, már „tagsági jegyet” is kibocsátott. Egyéni tagjaival és az egész országra kiterjedő szervezeti hálózatával 1960-ban már erősebb szervezet volt, mint 1950-ben.Ludoviko Kökény: Esperanto en Hungario 1950–0960. = Hungara Vivo. 1971. nr.1. 20-21. – A Tanács tevékenysége a nyomon követhető az általa kiadott periodikákból: Tájékoztató. Az Országos Eszperantó Tanács Időszaki Körlevele. Budapest, 1956. – Bulteno. Cirkulero de Hungarlanda Esperanto-Konsilantaro. Budapest, 1957–1959.
Az egyesületet tehát de iure soha nem tiltották be, nem oszlatták fel és önfeloszlatásra sem került sor. A megbénított egyesület 1955–1957-ben de facto újjászerveződött az 1950-es szervezeti rendben, de új néven. Ez a szervezet „kifelé” mozgalomként határozta meg önmagát. Az egyesület jogfolytonosságának kimondásától az egyesület létét féltették, legalábbis eleinte. 1956-ban az egyesület felügyeleti szerve a Művelődésügyi Minisztérium lett. 1957-től lett volna mód az egyesületi forma visszaállítására, erre azonban belső ellentétek miatt nem került sor. A nézeteltérések lényege az volt, hogy az egyesület tevékenységének szüneteltetését kimondó határozatért egyesek a volt munkáseszperantistákat, vagyis a volt MEME-tagokat okolták és szerették volna kiszorítani őket minden pozícióból. Lényegében csak személyi ellentéteket igyekeztek néhányan politikai harcként beállítani, ezek a viták azonban sokáig késleltették a helyzet megnyugtató jogi rendezését.
A volt munkáseszperantisták amellett, hogy 1950-ben vonakodtak végrehajtani a felsőbb pártutasítást, 1960-ban sikeresen közbenjártak az egyesület helyzetének rendezése érdekében, így többek között Szerémi Borbálának sikerült megnyernie Aczél György miniszterhelyettes támogatását, aki kulturális ügyekben a pártvezetés legbefolyásosabb tagja volt. A pártvezetők elé kerülő jelentésbe többek között bekerültek eszperantómozgalomra nézve kedvező, egyébként azonban valótlan adatok is.Többek között az a megállapítás, mely szerint „a Szovjetunió, Kína, Lengyelország, Bulgária, Csehszlovákia tagja a Nemzetközi Eszperantó Szövetségnek.” Ebből a Szovjetunió, Kína és Csehszlovákia nem volt igaz, a lengyel és bolgár egyesületek azonban már valóban tagjai voltak a nemzetközi szervezetnek. = Javaslat a Titkárságnak az eszperantómozgalom helyzetének rendezésére. 1960. július 11. MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztály. Szigorúan bizalmas. Országos Levéltár 288. fond. 7/85 ö. e. 1960. július 26.