A Mi–6 (NATO-kódja: Hook) a Szovjetunióban gyártott nehéz szállítóhelikopter volt, melyet a Mil tervezőirodában terveztek és nagy számban gyártottak katonai és polgári célra egyaránt.
Történet és leírás thumb|jobb|350px|Mi–6 üzemeltetők
A Mi–6 fejlesztése 1954-ben indult meg, az Aeroflot és a szovjet légierő nagy szállítóhelikopter iránt felmerült igényeinek kielégítésére. Amikor a gép 1957 végén végrehajtotta első felszállását, ez volt a világ legnagyobb forgószárnyas légijárműve, mely nagy mérete ellenére is megmaradt hagyományos felépítésű helikopternek. Egyúttal ez volt a Szovjetunió első sorozatgyártású gázturbinás helikoptere. A Mi–6 a különféle rekordok megdöntésével azonnal megkezdte rendkívüli képességeinek bizonyítását, és a helikopterek közül elsőként lépte túl a 300 km/h sebességet.
A Mi–6 oldalára felerősíthető segédszárny vízszintes repülés közben mintegy húsz százalékkal csökkentette a motor terhelését, emellett csökkent a tüzelőanyag-fogyasztás és nőtt a repülési idő is. Az öt darabból álló prototípus-sorozatot első körben 30 szériapéldány követte, ezek többsége a légierőhöz került. A szabvány Mi–6T Hook–A 65 fő szállítására képes, ha az utasok a tehertér oldalán elhelyezett lehajtható üléseken, és a tehertér középvonalába, hosszában beszerelhető padokon ülnek, illetve 75 személy szállítására van lehetőség, amennyiben a tehertér padozatára keresztirányban tizenöt darab ötszemélyes padot építenek be. Egészségügyi mentőhelikopterkénti kialakításában 41 darab hordágy helyezhető el. A teheráru kezelésére a törzs hátsó része kagylóhélyszerűen kinyitható, a berakodás megkönnyítéséhez hidraulikus üzemeltetésű teherrámpa és egy 800 kg kapacitású csörlő áll rendelkezésre. A padlózat 2000 kg/m² terhelésre méretezett. A raktér 11,72 méter hosszú, 2,65 méter széles, a magasság 2,00 és 2,64 méter között váltakozik. A fedélzeten legfeljebb 12 000 kg tömegű rakomány szállítható. A törzs alján elhelyezkedő teherkampóra rögzítve 9000 kg teheráru szállítására van lehetőség. Az 1981-ig zajló gyártás során összesen 800 darab Mi–6 készült.
Számos polgári változat is épült, köztük a szögletes ablakokkal felszerelt Mi–6P, illetve tűzoltógépek és repülő daruk. Valamennyi katonai Mi–6 ötfős személyzettel repül, amely két pilótából, egy fedélzeti mérnökből, rádiósból és az üvegezett orr-részben ülő navigátorból áll. Ez utóbbi végzi a lövészfeladatokat is, lévén a katonai Mi–6 gépek orrában egy 12,7 mm-es Afanaszjev géppuska is található, illetve néhány helikopter orr-része alá konténeres meteorológiai radar került.
1990-re az Aeroflot üzemeltetésében álló Mi–6-okkal 15 millió tonna árut és 12 millió embert szállítottak.Helicopters - Military, Civilian and Rescue Rotorcraft, 2005
Alkalmazása Első harci alkalmazására 1968-ban, Csehszlovákia megszállása idején került sor. A Szovjet Légierő az intervenció első napján, augusztus 21-én bevetette a Mi–6-os helikoptereket is, amelyek légideszant-alakulatokat szállítottak Csehszlovákiába. Prágába Lengyelországból, Pozsonyba Magyarországról, a kalocsai repülőtérről telepítettek át Mi–6-os helikoptereket, amelyeket ebben az időszakban intenzíven használtak katonai eszközök és katonák szállítására.
Változatok thumb|Mil Mi–6AJaSZ thumb|A Mi–6PZS2 tűzoltó változat
V–6 – A prototípus-sorozat jelölése. Mi–6 (NATO-kódja: Hook–A) – Nehéz szállítóhelikopter. Mi–6A – Polgári utasszállító helikopter 65-90 fős befogadóképességgel. Mi–6T (NATO-kódja: Hook–A) – Katonai szállítóhelikopter. Mi–6VKP (NATO-kódja: Hook–B) – Parancsnoki harcálláspont, elektronikai hadviseléshez kifejlesztett helikopter. Mi–6BUSZ (NATO-kódja: Hook–C) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja. Mi–6JASZ (NATO-kódja: Hook–D) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja. Mi–6L – D–25VF hajtóművekkel felszerelt repülő laboratórium, melyet a Mi–6 repülési képességeinek a fejlesztésére, illetve a Mi–12 hajtóművének tesztelésére használtak. Mi–6M – Tengeralattjáró-elhárító változat négy torpedóval és ASW rakétákkal felszerelve. 1963-ban gyártották először, majd 1965-ben módosították. Mi–6P – Utasszállító helikopter 80 főnyi utas szállításához. Mi–6PP – Elektronikus felderítő és zavaró helikopter, melyet az 1980-as években fejlesztettek ki. Mi–6PR – 1962-ben elektronikai hadviselésre kifejlesztett változat. Mi–6PRTBV Mi–6PSZ – Kutató-mentő helikopter, melyet 1966-ban fejlesztettek ki a Vosztok és Szojuz űrmodulok felvételére. Mi–6PSZA – Kevéssé ismert módosított változata a PSZ típusnak. Mi–6PZS – Tűzoltó helikopter Mi–6R – 1974-ben kifejlesztett kommunikációs helikopter. Mi–6RVK – 1965-ben tesztelték, mobil rakétaindító típus. Mi–6SZ – Mentő helikopter 41 hordágyas befogadóképességgel. Mi–6TP – Utasszállító helikopter. Mi–6TZ – Üzemanyag-szállító helikopter. Mi–6VR – 1976-ban kifejlesztett kísérleti típus. Mi–6? – 1962-ben kifejlesztett BU–75BRM fúróval felszerelt példány, melyet a Szibériai olajmezők kutatására használtak.
Üzemeltetők Katonai üzemeltetők thumb|Perui Mil Mi–6 helikopterek (1984)
– Lengyelországban 3 db Mi–6-os katonai helikopter állt szolgálatban 1986–1990 között. A kivonásuk után két gépet eladtak Ukrajnának, egy darab pedig múzeumba került.
Polgári üzemeltetők
Műszaki adatok (Mi–6A) Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 33,18 m Főrotor átmérő: 35 m Farokrotor átmérő: 6,3 m Főrotor forgásterülete: 962,11 m² Főrotor forgása: 120 RPM (órajárás irányban) Farokrotor forgásterülete: 31,17 m² Magasság: 9,86 m Üres tömeg: 27 240 kg Normál felszállótömeg: 40 500 kg Maximális felszállótömeg: 42 500 kg Legnagyobb hasznos teher: 12 000 kg Belső tüzelőanyag: 6315 kg
Hajtóművek Hajtóművek száma: 2 darab Típusa: Szolovjov D–25V (1V2BM) tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina Teljesítmény: 4101 kW (5500 LE) egyenként
Repülési jellemzők Maximális sebesség: 300 km/h Normál utazósebesség: 250 km/h Maximális hatótávolság: 1450 km kiegészítő üzemanyaggal Szolgálati csúcsmagasság: 4500 m
Kapcsolódó szócikkek Kapcsolódó fejlesztés Mi–10 Mi–12 Mi–22 Mi–26
Hasonló helikopterek CH–54 Tarhe / S–64 Skycrane CH–53E Super Stallion CH–47 Chinook Aérospatiale Super Frelon
Jegyzetek
Források Yefim Gordon, Dmitriy and Sergey Komissarov: Mil's Heavylift Helicopters - Mi-6/Mi-10/V-12/Mi-26, Red Star Volume 22, Midland Publishing, 2005, , pp. 5–36. David Donald-Jon Lake - Katonai repülőgépek enciklopédiája - Alexandra kiadó -
További információk Aviation.ru information Cockpit pictures
Kategória:Szovjet és orosz helikopterek Kategória:Katonai helikopterek