A B–11 (oroszul: Безоткатное орудие [Bezotkatnoje orugyije] kelet-német jelölése: RG107, GRAU-kódja: 52–M–883) egy szovjet gyártmányú 107 mm-es simacsövű hátrasiklás nélküli löveg. 1954-ben rendszeresítették. Vontatását általában egy 6×6 hajtásképletű ZiL–157 tehergépkocsival, vagy egy 4×4 hajtásképletű GAZ vagy UAZ terepjáróval oldották meg. Személyzete öt főből állt. A Szovjet Hadseregben a gépesített lövész- és a légideszant-alakulatok alkalmazták.
A fegyvert a kolomnai KBM tervezőirodában fejlesztették ki Borisz Savirin vezetésével, sorozatgyártását a Tulai Gépgyár végezte.
Közvetlen irányzáshoz 5,5-szeres nagyítású, közvetett irányzáshoz 2,5-szeres nagyítású PBO–4 irányzékot használtak.
Lőszer BK–883 – szárnystabilizált kumultatív lövedék Lövedék tömege: 7,51 kg Teljes lövedék tömege: 12,5 kg Robbanófej tömege: 1, 06 kg RDX/Aluminium Gyújtó: GK–2 piezoeletromos csapódó fenékgyújtó Lőtávolság: 450 m (hatásos), 1400 m (maximális) Páncélátütőképesség: 381 mm O–883A – nagy robbanóerejű repesz lövedék. Lövedék tömege: 8,5 kg Teljes lövedék tömege: 13,5 kg Robbanófej tömege: 2,088 kg Amatol 80/20 Gyújtó: GK–2 piezoelektromos csapódó fenékgyújtó Lőtávolság: 1300 m (közvetlen irányzással), 6650 m (közvetett irányzással) Csőtorkolati sebesség: 375 m/s
Lásd még
B–10 hátrasiklás nélküli löveg
Források Artillery of the World, Christopher F. Foss
Fordítás
További információk
https://web.archive.org/web/20110911042921/http://www.bratishka.ru/archiv/2004/7/2004_7_8.php
Kategória:Hátrasiklás nélküli lövegek Kategória:A Szovjetunióban kifejlesztett fegyverek