A cionizmus etnikai, nacionalista mozgalom, amelynek célja a zsidó nép egyesítése és a nemzet újjáélesztése a történelmi hazájában, Izrael földjén (Eretz Israel). Továbbá olyan ideológia, amely ezen a mozgalmon alapul.
A 19. század végén indult mozgalomnak számos irányzata és formája volt, amelyeket általában a „politikai cionizmussal” azonosítanak és többféleképpen értelmezték: zsidó patriotizmusként, nemzeti felszabadító és államépítő mozgalomként, kulturális és társadalmi irányzatként, illetve vallási mozgalomként. A politikai cionizmus megalapítója Herzl Tivadar. A cionizmus 1948-ban Izrael államának megalakulásához vezetett. Napjainkban a szétszórt zsidó nemzet egységének és Izraelhez fűződő kapcsolatának fenntartása is a célja.
A cionizmus definíciója ma sem végleges és a követői között sem egységesen elfogadott, tehát egy folyamatosan fejlődő, és – minden más nemzeti szervezkedéshez hasonlóan – szélsőségektől sem mentes mozgalomról van szó.Nicholas de Lange: A zsidó világ atlasza (Helikon-Magyar Könyvklub, 1996), 131. old.: „A »cionizmus« homályos és érzelmi töltéssel bíró fogalom, mely mindenki számára mást tartalmazott, lényegében azonban a zsidó identitással és a zsidóknak a más nemzetek között elfoglalt helyével foglalkozó ősrégi kérdések radikális megközelítését jelenti. A cionista számára a zsidóság nem vallási közösség, és nem is különböző országokban élő etnikai közösségek laza társulása, hanem egyetlen nép, melynek van saját hazája: a zsidóság többé nem az általános rendtől eltérő egyedi és meghatározhatatlan kivétel, hanem szabályos, a világ többi népéhez hasonló alapokkal rendelkező nép. A cionizmus egyike azon szélsőséges irányzatoknak, amelyek a »zsidókérdés« összetett problémáira keresnek egyszerű választ. A gyakorlatban azonban ez az egyszerű válasz a cionizmus számára is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Százéves fennállása ellenére, még mindig nem fogalmazódott meg a cionizmus világos és a többség által elfogadott célkitűzése, és a cionizmus retorikájában használt régi jelszó, a »normalizáció« ismét az »egyediség«-nek engedi át az elsőbbséget.”
A cionizmus története A cionizmus történetének főbb állomásai Évszám / IdőszakEsemény / MérföldkőTörténelmi jelentőségKéső ókor – 19. századA diaszpóra időszakaA zsidóság vallási és szellemi kötődése a bibliai Cionhoz és Jeruzsálemhez a szétszóratás idején.1862Moses Hess: Róma és JeruzsálemMegjelenik a modern zsidó nemzeti gondolat és a politikai cionizmus elméleti megalapozása.1881–1884Az első nagy kivándorlási hullám (Első Alija)Az oroszországi pogromok hatására megindul a szervezett zsidó bevándorlás Palesztinába, és létrejön a Hovevei Cion (Cion barátai) mozgalom.1896Herzl Tivadar kiadja A zsidó állam című művétA budapesti születésű újságíró programot ad a zsidó kérdés politikai és diplomáciai megoldására.1897Első Cionista Kongresszus (Bázel)Megalakul a Cionista Világszervezet. Hivatalos céllá válik egy nyilvánosan elismert, jogilag biztosított otthon megteremtése Palesztinában.1904–1914A Második Alija és az alapok lerakásaMegalakul az első kibuc (Degania), újjáéled a héber nyelv mint mindennapi beszéd, és megalapítják Tel-Aviv városát.1917Balfour-nyilatkozatA brit kormány hivatalos levélben fejezi ki támogatását a palesztinai „zsidó nemzeti otthon” megteremtése mellett.1922Brit Mandátum PalesztinábanA Nemzetek Szövetsége formálisan is Nagy-Britanniára bízza Palesztina igazgatását, rögzítve a Balfour-nyilatkozat végrehajtását.1933–1939Az Ötödik Alija (A náci üldöztetés elől)A hitleri Németország térnyerése miatt hatalmas menekülthullám érkezik Európából, ami gazdasági és kulturális fellendülést hoz a térségben.1939–1945A Holokauszt és a cionista ellenállásA hatmillió zsidó áldozatot követelő vészkorszak után a nemzetközi közösség számára is nyilvánvalóvá válik a független zsidó menedékhely szükségessége.1947Az ENSZ felosztási terveAz ENSZ Közgyűlése elfogadja a 181-es határozatot, amely Palesztina területét egy zsidó és egy arab államra osztaná fel.1948. május 14.Izrael Állam függetlenségének kikiáltásaDávid Ben-Gúrión kihirdeti a függetlenséget. A cionista mozgalom eléri fő politikai célját: megszületik a modern zsidó állam.
ókor A cionizmus szó a Cion (=„Sion”) szóból ered. A Cion (Sion) szó először Sámuel próféta könyvében jelenik meg. Cion Jeruzsálem egyik erődítményének a neve. A hagyomány alapján, miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet a jebuzitáktól, Cion helyén épült fel „Dávid városa”. Cion (Sion) szimbolikusan nem csak Jeruzsálemet, hanem az egész országot jelenti a zsidók számára.
középkor A zsidók a diaszpórában sem feledkeztek meg Sionról, a középkorban írta Jehuda Halevi „Sion énekeit”.
újkor A 16-17. században számos európai „messiás” próbálta rábeszélni a zsidókat, hogy térjenek vissza Palesztinába, de a 18. század végére az ez iránti érdeklődés nagyrészt alábbhagyott. A kelet-európai pogromok a „Cion szerelmesei” csoport megalakulásához vezettek, amelyek zsidó földművesek és kézművesek letelepedését szorgalmazták Palesztinában.
A mozgalom előfutárai voltak: Jehuda Alkalay szarajevói származású rabbi, a lengyel származású Kalischer rabbi, a magyar származású Natonek József rabbi és Moses Hess filozófus.
Natonek már a 19. század közepén írt a független zsidó államról, a többiekkel ellentétben azonban ő nem vallási, hanem történelmi érvekre hivatkozott. Magyarországon nem adták ki műveit, Konstantinápolyba utazott, hogy a szultántól engedélyt kérjen a zsidó nép letelepítésére, így ő volt az első politikai cionista.
Moses Hess 1862-ben publikálta Rom und Jerusalem című művét, melyben előrevetítette a zsidó nép nemzeti újjászületését. Utalt rá, hogy a cionizmus az európai kis népek szabadságmozgalmaihoz csatlakozik.
A század vége felé egyre kiterjedtebbé vált az ún. Chibat Cion mozgalom. A mozgalom vezetői Achad Haam, Smolenskin, és Gordon voltak. Rothschild báró (Edmond James de Rothschild) segítségével földművelő telepeseket küldtek Palesztinába.
Az antiszemitizmussal szemben Herzl Tivadar egy zsidó állam létrehozását szorgalmazta Palesztinában.
A cionizmus szót először Nathan Birnbaum használta, a mozgalomról azonban először a Dreyfus-per nyomán született Judenstaat, Herzl Tivadar műve beszél. Ezt tekintik a cionizmus alapművének.
1897-ben gyűlt össze az I. Cionista Világkongresszus Bázelben, és megalakult a Cionista Világszervezet. Herzl így írt naplójában: „Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok”.
20. század Az ITO (Jewish Territorialist Organisation) bírálta a cionista világszervezet terveit. E szervezetet Izrael Zangwill alapította 1905-ben. A cionista vezérek között akkor többen voltak, – így Zangwill is – akik nem tartották alkalmasnak Palesztinát arra, hogy ott épüljön fel a zsidó nép otthona. Mikor 1905-ben a VII. cionista kongresszus kimondotta, hogy szilárdan áll a Bázeli program alapján, többen kiváltak a cionista szervezetből és megalapították az ITO-t, amely az üldözött zsidók számára egy autonóm területet keresett. Az ITO vezetősége tárgyalásokat is folytatott különböző területekről (Galveston, Texas, Argora), de eredménytelenül. A cionizmus politikai sikereinek következtében később az ITO vezetői ünnepélyes nyilatkozatot tettek, mely szerint hajlandók a zsidó Palesztina felépítési munkájában részt venni. Ez a nyilatkozat automatikusan maga után vonta az ITO megszűnését.
bélyegkép|balra|180px|Lord Balfour, angol külügyminiszter Walter Rothschild báróhoz írt levele (1917. november 2.)
1917. november 2-án Arthur Balfour, angol külügyminiszter Walter Rothschild báróhoz írt levelében ígéretet tett, hogy Őfelsége Kormánya minden tőle telhetőt megtesz, hogy elősegítse egy zsidó nemzeti haza létrehozását Palesztinában. A szakirodalom jelenlegi ismeretei szerint a deklaráció megírásában oroszlánrésze volt Leopold Amery magyar zsidó származású, és magyarul is beszélő brit külügyi alkalmazottnak.
Az első világháború után a mozgalom lendületet vett a Balfour-nyilatkozat kiadásával. A világháború után megindult a zsidók cionista mozgalom szervezte tömeges betelepülése, amit a zsidók hazatérésnek (alija) neveztek. A palesztinai zsidó lakosság száma 90 ezerről (1914) 238 ezerre (1933) nőtt. Az arab lakosság ellenállt a cionizmusnak, és a britek sikertelenül próbálták összeegyeztetni a zsidó és az arab követeléseket.
Végül 1947-ben – tehát pontosan 50 évvel Herzl Tivadar naplójába tett bejegyzése után – osztották fel a brit Palesztin mandátumot egy zsidó és egy arab államra. A II. világháború miatt viszont igen súlyos árat fizetett a késedelemért a zsidó nép.
1975. november 10-én az ENSZ 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében „A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája”. 1991 decemberében ezt a határozatot külön indoklás nélkül visszavonták. A visszavonó határozat elfogadására azért került sor, mert a cionizmust elítélő határozat visszavonását az Egyesült Államok és Izrael állam az izraeli-palesztin béketárgyalások újraindítását célzó madridi konferencián való részvétele alapfeltételeként szabta meg.
A cionizmus és rasszizmus kapcsolatának kérdése a dél-afrikai Durbanban 2001-ben rendezett, közel 160 állam és több mint 1500 civil szervezet részvételével lezajlott nemzetközi rasszizmus tárgyú konferencián (augusztus 31. – szeptember 7.) is felmerült. A konferencia lezárásaként elfogadott nyilatkozat végső szövegébe a cionizmus rasszizmussal való egyértelmű azonosítása – amelyet például Kuba és egyes arab országok szorgalmaztak – ugyan nem került bele, ehelyett a következő szakaszt fogadták el: „Aggodalmunkat fejezzük ki az idegen megszállás alatt élő palesztin emberek sorsa miatt. Elismerjük a palesztin emberek önrendelkezési jogát, és jogukat saját államuk megalapítására. Elismerjük továbbá a régió valamennyi országának, köztük Izraelnek, a biztonsághoz való jogát, és felhívunk minden államot, hogy a békefolyamat támogatásával segítsék elő annak mielőbbi befejezését.”http://www.un.org/WCAR/durban.pdf Deklaráció ... Általános szempontok 63.
A konferenciáról az USA delegációja, tiltakozásul az Izraelt ért igen heves bírálatok miatt, kivonult.A. Puddington: Durban útjai , Múlt és jövő (zsidó folyóirat)Dr. Gavril Flora (szociológus): Diszkrimináció és idegengyűlölet
A cionizmus Magyarországon A cionizmus prominens magyarországi képviselője a Magyarországi Cionista Szövetség (MCSZ), amely a magyarországi cionista szervezetek intézményes kerete.
1902-ben Herzl Tivadar jelenlétében és segítségével alakult meg a Magyar Cionista Szövetség. Létrejötte óta tagja a Cionista Világszervezetnek (héberül: Hisztadrut Hacioni Haolamit, angolul World Zionist Organisation), amelyet az 1897-ben megtartott I. Bázeli Kongresszus alapított. Az első magyar cionista gyűlésre 1903-ban került sor Pozsonyban. Ugyancsak 1903-ban alakult a Makkabea, a cionista egyetemi hallgatók szövetsége. A második eseményre már 1904-ben sor került, szintén Pozsonyban, 1905. évtől az ülések már Budapesten zajlottak, eleinte viszonylag csekély érdeklődés mellett és sok ellenszéllel. 1912-ben jelent meg a Múlt és Jövő, amit korábbi sajtótermékek előztek meg. Ezt követően sorban indultak cionista szerveződések. Az első világháború után állami felhívásra alakult rendfenntartó szervezetként a Cionista Karhatalmi Század. A belügyminiszter csak 1927-ben vette nyilvántartásba a Magyar Cionista Szövetséget. bélyegkép|Magyar cionista hírlevél 1936-ból Az MCSZ a második világháború előtt fontos szerepet játszott a zsidó fiatalok nevelésében és oktatásában. A Szövetséget a Horthy-korszakban többször is betiltották, illetve tevékenységét korlátozták. 1940. július 11-én a belügyminiszter a budapesti központ kivételével az összes helyi csoportot feloszlatta. 1943 decemberében ismét engedélyezték a működést, de csak 1944. április 6-ig, amikor Baky László nyilas államtitkár újra feloszlatta a szervezetet.