thumb|150px|1923 Pap Gyula (Orosháza, 1899. november 10. – Budapest, 1983. szeptember 24.) festőművész, grafikus, iparművész, művészpedagógus és fotográfus.

Pályafutása Pap (Kohn) Ignác baromfikereskedő és Polák Hani gyermekeként született. Gyermekéveit Orsován és Temesvárott töltötte, majd 1912-ben szüleivel Bécs környékére költöztek. 1914/15-ben beiratkozott a bécsi K. u. K. Graphische Lehr- und Versuchsanstalt grafikai intézetbe, ahol már a 19. század végétől tanították a fotózás (akkori) technikáit, közben cinkográfiával foglalkozott egy üzemben.

1917-ben behívták katonának és a temesvári 61-es gyalogezreddel a doberdói fronton harcolt, így tanulmányait meg kellett szakítania.

A háború után, 1918-ban néhány hónapig a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatójaként mestere Haranghy Jenő volt. 1919-ben Bécsbe utazott azzal a szándékkal, hogy Johannes Itten magániskolájában tanuljon, de Itten Weimarba távozása miatt az iskola megszűnt. 1920-ban rendezte meg első kiállítását, mely a háború nyomorúságairól szólt. Megismerkedett Uitz Bélával és Berény Róberttel, s a Der Sturm körüli művészcsoport törekvéseihez szegődött.

1920–1923 között Weimarban a Walter Gropius által vezetett Állami Bauhaus művészeti iskola fémműves szakának volt hallgatója. 1923-tól Kolozsvárott és Nagyszebenben litográfiával foglalkozott, festett és fotózott is, 1926-ig. Kiadta Élettudomány címmel a természetes életmóddal foglalkozó lapját.

Ekkor Johannes Itten tanárnak hívta meg Berlinben alapított új művésziskolájába, a Moderne Kunstschuléba (1929-től Ittenschule), ahol egészen 1934-ig oktatott. 1933 körül Moholy-Nagy Lászlóval együttműködve reklámgrafikákat készített. 1933-ban grafikai munkásságával Utrechtben és Hágában mutatkozott be.

1934-ben visszatért Magyarországra, Budapesten telepedett le, az 1930-as évek második felében a Goldberger Gyár textiltervezője lett. Kassák Lajos Munkakörének munkásművészeit is tanította. 1946 és 1949 között a Nagymaroson működő Nagy Balogh festőiskola és népi kollégium szervezője és igazgatója volt. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának is.

1949–1962 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított, művészgenerációk nőttek fel keze alatt.

Felesége Haulisch Lenke (Salgótarján, 1930. január 28.) művészettörténész.

Művészete bélyegkép|200px|Menóra a New York-i Zsidó Múzeumban Nem tartozott egyetlen stíluskategóriába. Kezdetben az avantgárd és a Bauhaus szellemisége hatotta át grafikáit, tárgytervezését. Weimarban töltött időszakának első felében réz, vörösréz és ezüst kombinációjából készített vázákat, kannákat. 1922 körül keletkezett fémtárgyai (elektromos szamovár fémből és üvegből, szórtfényű állólámpa) már a modern formatervezés irányába mutatnak. Egyik legkorábbi fennmaradt munkája az Öreg nő című, finom hidegtűrajza némi szecessziós jelleget is mutat. Az 1920-as évek elejétől festett. Az évtized második felétől festészetét szigorúbb, mértanias formavilág és keményebb képszerkezet jellemzi (a Figyelő-önarckép, 1926 körül). 1928–1930 közötti alkotásain a tárgyi formák körvonalait elmosódottabbá, szürreális hatásúvá teszi a belsejükből sugárzó fény (Vonzódás; Látomás, 1930 körül). 1934 körül kialakult egyéni festői stílusa, amely a nagy, összefoglaló formákon alapult (Figyelő, Pihenő táncos, Öreg halász), később víziós, szürrealisztikus vonásokkal bővült (Áramlás, Korall). 1934–45 között állandóan járta a vidéket, s a hazai és a környező embereket és tájakat festette (Olvasó nő, Gondolkodó parasztember, Aratók, Kohászok, Alkony a Kárpátokban, Gyermekével játszó anya), Szentendre, Zebegény és a Dunakanyar környékét. Tájképfestészete is megváltozott, erőteljes kontúrokkal formálta meg a látványt (Dunakanyar, 1948). Táj- és csendéletképei mellett kedves témája volt a fizikai munkát végző ember mozgásának ábrázolása. Az 1940-es évektől kemény, kétkezi munkát végző emberek: a kohómunkások, kovácsok realista ábrázolása vált egyik kedvelt témájává, üzemekben festett (Kovácsok, 1945; Nagykalapács, 1950). Ekkor alakult ki erősen konstruktív szerkezetű, ugyanakkor dinamikus, erős kontúrú művészete, mely alakos kompozícióiban monumentális hatásúvá teljesedett. Kassák Lajos Munkakörének munkásművészeit is tanította. 1946–49 között a Nagymarosi Népi Kollégium és Festőiskola szervezője és igazgatója volt, festészete újabb, erőteljes vonásokkal gyarapodott (Szüret, Aratás). Az ötvenes évek második felétől pályája végéig nagy szerepet kaptak életművében a tájképek és csendéletek, így a Tenger sorozata, mely egy időben indult a nemzetközi ökológiai mozgalmakkal. Az 1960-as évektől éppúgy alkotott játékos, a nonfiguratív eszköztárból vett elemeket is felhasználó, ritmikus hatású kompozíciókat (pl. Perui dal, pasztell, 1962), mint virágcsendéleteket vagy örökérvényű szimbólumokra épülő műveket. Festészete az 1970-es évektől játékosabbá vált, újra nagyobb szerepet kaptak benne az elvont, ritmikus formák.

Műtermében oktatott is, és növendékeinek műterem kiállításokat rendezett.

Pap Gyula alkotó művészetének egyik fontos terrénuma volt a fényképezés. Korán, még gyermekként készítette első felvételeit Bécs környékén, majd az I. világháború alatt, katonaként.

Weimari tanulmányait befejezve, 1924-ben a Dél-Alföldön és a Bánátban készített fotósorozatot, s itt keletkeztek „szociografikus” képei, melyeken temesvári emberek (magyar, román, sváb, cigány) életmódját örökítette meg. 1926–1933 között a berlini Itten Schule tanáraként az úgynevezett Bauhaus-fotózást gazdagította. 1934 elején Magyarországra visszatelepülve a Dunakanyar, Palócföld és az észak-balatoni hegyvidék, Csopak, Szigliget szőlőművelő embereit fotózta, majd festészeti témáival párhuzamosan az ipari munkásság, főleg a kohászat fotózása felé fordult. Utolsó képein, az 1960-as években a természet veszélyeztetett egyedeit, fákat, vizeket, sziklákat ábrázolt.

Pap Gyula fotóművészetét posztumusz egyre növekvő nemzetközi elismerésben részesítik, kiállítások, kiadványok teszik egyre ismertebbé.

Díjai 1961, 1974 • A Munka Érdemrend arany fokozata 1972 • A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj 1979 • Bauhaus-emlékérem, Dessau (vagy 1978) 1981 • A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díj

Művei

Köztéri művei Szüret (freskó, 1959, Móricz Zsigmond Gimnázium előcsarnoka, Szentendre)

Festményei, grafikái

A készítés éve A mű címe Jellemzői Lásd 1920-as évek Figyelő önarckép olaj, farost, 50x40 cm, jelzés nélkül

1922 körül Hosszú nyakú kanna 1922 Gyertyatartó rézötvözet 80px 1922 Napkorong kitűző Weimar, Bauhaus többféle fém

1928 Ezüsttel befuttatott tál ezüsttel bevont fém

1928 körül Női akt szénrajz, balra lent jelezve, 46,5x44,3 cm

1933 Akt felemelt karral szén, ceruza, 53,5x38,5 cm

1930 körül Barnaingesek 1935 Arató este 1939 Halászok 1940 Dinnyés csendélet 1945 Kovácsok 1948 (1950) Nagykalapács 1947 Dunakanyar Visegrádnál fa, olaj, 50×108 cm

1948 Dunakanyar olaj, farost, 60x84 cm, jelezve balra lent: PapHátoldalán autográf felirat: „Pap Gyula (Dunakanyar) Kilátás a Visegrádi Vár oldaláról”

1950-es évek Öntöde pasztell, papír, 48x48 cm, jelzés nélkül (a művész hagyatékából)

1950-es évek Gyárudvar pasztell, papír, 50x35 cm, jelzés nélkül (a művész hagyatékából)

1950-1954 Hegesztők a nagyolvasztó szerelése közben olaj, vászon, 80x60 cm. A Magyar Nemzeti Galériaállandó kiállításán.

1954 Tájkép akvarell, 29,5x42 cm

1956 Balatoni táj viharban 50x71 cm, jelzés nélkül

1959 Ölelkező fák szén, papír, 29x20 cm, jelezve jobbra lent: „Pap Zsennye 59”

1960-as évek Strandon tempera, papír, 86x61 cm, jelzés nélkül (a művész hagyatékából)

1968 Tél 1970 Spirál köd vegyes technika, farost, 58x65 cm, jelezve jobbra lent: „Pap Gyula, 1970”

1971 Galambok 1960-1983 Virág, fa, víz sorozat 1960-1983 Tenger, tó, folyó sorozat Év n. Liget olaj, farost, 60x43 cm jelezve jobbra lent: „ Pap” Év n. Sétálók olaj, karton, 50x45 cm, jelezve balra lent: „P”

Év n. Tengeröböl pasztell, papír, 50x65 cm, jelezve balra lent: „P”

Év n. Akt

Év n. Virágok olajfestmény, 70x50 cm, jelezve jobbra lent

Év n. Csendélet mediterrán tájjal olaj, vászon 61x80 cm, jelezve jobbra lent: „Pap” (kiállítva: Ráday Galéria - 100 éves Pap Gyula emlékkiállítás, 1999)

Év n. Női akt szén, papír, 61x43 cm, jelzés nélkül (a művész hagyatékából)

Év n. Strandon vegyes technika, papír, 50x70 cm, jelezve hátul: „s.k. Pap Gyula” (a művész hagyatékából)

Év n. Vasöntőben pasztell, 35x50 cm, jelzés nélkül (a művész hagyatékából)

Év n. Dombos táj pasztell, papír 30x43 cm, jelzés nélkül (a művész hagyatékából)

Év n. Nagymaros pasztell, papír 50x65 cm, jelzés balra lent: „Pap” (a művész hagyatékából)

Év n. Nagymaros III. olaj, fa, 40x60 cm, jelzés a hátoldalon: „Pap”

Év n. Hegesztő olaj, karton, 100x120 cm, jelzés balra lent: „Pap”

Év n. Erdélyi táj vegyes technika, papír, 46x82 cm, jelezve balra lent: „Pap”

Év n. Ősz olaj, farost, 50x70 cm, jelezve balra lent: „Pap”

Év n. Táj templomtoronnyal pasztell, papír, 50x65 cm, jelezve balra lent: „Pap”

Év n. Éjszakai táj pasztell, papír 44x30 cm, jelezve balra lent: „Pap”

Egyéni kiállításai 1934 • Frankel Szalon, Budapest 1940 • Tamás Galéria, Budapest 1947 • Magyar Képzőművészeti Főiskola (gyűjteményes) 1956 • Ernst Múzeum, Budapest Dabóczi Mihállyal (katalógussal) 1956 • Plaace, Hága 1962 • Csók István Galéria, Budapest 1968 • Dürer Terem, Budapest 1971 • Collegium Hungaricum, Bécs 1972 • Műcsarnok, Budapest 1975 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1979 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (életműkiállítás katalógussal) 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1981 • Ifjú Gárda Művelődési Ház, Nagy Balogh János Kiállítóterem 1981 • Kaesz Gy. Faipari Szakmunkásképző Intézet, Budapest 1982 • Budapest Galéria 1983 • Haus der Ungarischen Kultur, Berlin (katalógussal) 1983 • Városi Képtár, Orosháza 1985 • Városi Képtár, Orosháza 1986 • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Orosháza (emlékkiállítás) 1999 • Pap Gyula és a magyar avantgárd, Városi Képtár, Orosháza 1999 • Ráday Galéria, Budapest 2000 • Pap Gyula, Szombathelyi Képtár, Szombathely 2000 • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Orosháza 2000 • Pap Gyula, a Bauhaus tanítványa, művész és pedagógus, Művészet Malom, Szentendre

Válogatott csoportos kiállításai A 30-as évektől szerepelt néhány Képzőművészek Új Társasága-kiállításon. 1947 • Az Alkotás Művészház XXXV. kiállítása 1948 • 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1953 • Békeplakát és ötéves terv grafikai kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1953 • II. Miskolci Grafikai Biennálé, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1954 • Nyári Tárlat, Ernst Múzeum, Budapest 1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1955 • 6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1960 • VI. Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1960 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1970 • V. Balatoni Nyári Tárlat, Keszthely 1977 • Műhelymunkák a weimari Bauhausból 1919-1933, Műcsarnok, Budapest (kat.) 1978 • Bauhaus-grafikák, Dessau 1978 • Magyar Bauhaus-tagok munkái, Német Demokratikus Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Centrum, Budapest 1979 • Revolution und Realizmus, Nationalgalerie, Berlin (kat.) 1982 • Kollázs a magyar művészetben, Kassák Lajos Múzeum, Budapest

Művei közgyűjteményekben Alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a Kiscelli Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, az orosházi Városi Képtárban, Ausztria Nemzeti Múzeumában, a berlini Bauhausarchivban, a dessaui Bauhaus-zentrumban, a darmstadti Stadelsches Múzeumban, az amsterdami Rijksmuseumban és a weimari Schlossmuseumban.

Jegyzetek

Források

Gyulai Gergely: Pap Gyula. In: Városi Képtár, Orosháza honlapja Pap Gyula fotókiállítása a Mai Manó Házban, 2008 áprilisában.

Kapcsolódó információk