Leonard Clemence "Leo" Tindemans (Zwijndrecht, 1922. április 16. – 2014. december 26.Elhunyt Leo Tindemans. Mediatica.ro. 2014. december 27.) belga politikus és államférfi, Belgium miniszterelnöke 1974 és 1978 között. 1979 után az Európai Parlament képviselője volt, majd 1994–95-ben a róla elnevezett Tindemans-csoport elnöke.
Élete Tindemans az Antwerpenhez közeli Burcht faluban született, a második világháború alatt kereskedelmi ismereteket tanult Antwerpenben, majd a háború után a Genti Egyetemen közgazdasági tanulmányokat folytatott. Kereskedelmi, közgazdasági és politikatudományi diplomákat szerzett. Már a belga parlament tagja volt, amikor további diplomát szerzett a Leuveni Katolikus Egyetemen és az egyetem emeritus professzora lett. Utóda, Paul Vanden Boeynants azt mondta róla: „Leo túl sokat tanult politikus létére” és megjósolta, hogy sosem fog ötezer szavazatnál többet szerezni.
Politikai pályafutása 1961–1989: a belga parlament alsóházának képviselője 1965–1973: Edegem belga település polgármestere 1968–1972: holland közösségi kapcsolatokért felelős miniszter 1972–1973: mezőgazdasági miniszter 1973–1974: miniszterelnök-helyettes 1973–1974: költségvetési miniszter 1974–1978: miniszterelnök 1976–1985: az Európai Parlamentben az EPP-ED frakció vezetője 1979–1981: a flamand CVP párt elnöke 1981–1989: külügyminiszter 1994–1995: a róla elnevezett Tindemans-csoport elnöke, amelyek az európai intézmények jövőjéről szóló jelentés elkészítésére kértek fel, beleértve az EU kibővítését a közép- és kelet-európai jelentkezőkkel.
A Tindemans-kormány összetétele Tindemans I. Miniszteri tisztNévPártMiniszterelnökLeo TindemansCVPMiniszterelnök-helyettes éshonvédelmi miniszterPaul Vanden BoeynantsPSCPénzügyminiszterWilly De ClercqPVVKülügy- és nemzetköziegyüttműködésért felelős miniszterRenaat Van ElslandeCVPKözegészségügyi és családügyi miniszterJos De SaegerCVPSzociális miniszterPlacide De PaepeCVPIgazságügyminiszterHerman VanderpoortenPVVKülkereskedelmi miniszterMichel ToussaintPLPKereskedelmi miniszterCharles HaninPSCFoglalkoztatás-, munka és vallon-ügyi miniszterAlfred CalificePSCMezőgazdasági miniszterAlbert LavensCVPFrancia kulturális miniszterJean-Pierre GraféPSCSzállítmányozási és távközlési miniszterJos ChabertCVPKözéposztályért felelős miniszterLouis OlivierPLPNemzeti oktatási miniszter (francia)Antoine HumbletPSCKözmunkaügyi miniszterJean DefraignePLPGazdasági miniszterAndré OleffePSCHolland kulturális és flamandügyi miniszterRika De BackerCVPNemzeti oktatási miniszter (flamand)Herman De CrooPVV Tindemans II. 1977. június 3-án lépett hivatalba az átszervezett kormány, amelyben helyet kaptak az FDF (Front démocratique des francophones) és a flamand nacionalista Volksunie politikusai is.
Miniszteri tisztNévPártMiniszterelnökLeo TindemansCVPMiniszterelnök-helyettes ésközigazgatási miniszterLéon HurezPSMiniszterelnök-helyettes éshonvédelmi miniszterPaul Vanden BoeynantsPSCIgazságügyminiszterRenaat Van ElslandeCVPKülügyminiszterHenri SimonetPSTársadalombiztosítási miniszter, szociális államtitkárAlfred CalificePSCKözlekedési miniszterJos ChabertCVPNemzeti oktatási miniszter (holland)Jef RamaekersBSPMezőgazdasági és középosztályért felelős miniszterAntoine HumbletPSCHolland kulturális és flamandügyi miniszterRika De BackerCVPNemzeti oktatási miniszter (francia)Joseph MichelPSCKözegészségügyi és környezetvédelmi miniszterLuc DhooreCVPPénzügyminiszterGaston GeensCVPKülkereskedelmi miniszterHektor De BruyneVUNemzetközi együttműködésért felelős miniszterLucien OutersFDFTávközlési és a brüsszeli régióért felelős miniszterLéon DefossetFDFNyugdíjügyi miniszterJos WijninckxBSPFoglalkoztatás és munkaügyi miniszterGuy SpitaelsPSBelügyminiszterHenri BoelBSPTudományos kutatásért felelős miniszterRik VandekerckhoveVUFrancia kulturális miniszterJean-Maurice DehoussePSKözmunka- és vallonügyi miniszterGuy MathotPSGazdasági miniszterWilly ClaesBSP
Tindemans szerepe az európai integrációban Az 1974-es párizsi csúcstalálkozón (1974. december 9-10.) az EK vezetői felkérték Tindemans-t, aki akkor belga miniszterelnök volt, hogy szakértők bevonásával készítsen egy jelentést az európai integráció jövőjéről, az "Európai Unió" értelmezéséről. Az EU-9 ezzel jelezte a politikai szándékot az integrációs folyamat újraindítására, amelyet az olajárrobbanás által kiváltott gazdasági válság majdnem teljesen szétzilált. Tindemans, aki régóta az európai integráció hive volt, nemcsak az EGK intézményeivel, hanem több száz, a politika, gazdaság, kereskedelem, szakszervezetek és értelmiségiek közül kiválasztott személlyel konzultált.
A Tindemans-csoport 1975-ben készült el jelentésével, amelyet 1975. december 29-én hoztak nyilvánosságra és amelyben az egységesebb és integráltabb Európa megvalósítását szorgalmazták. Bár nyíltan nem fogalmazta meg, hogy egy új alapító szerződést írjanak alá a tagállamok, a Tindemans-jelentés mindenesetre javasolta a meglévő intézmények konszolidációját és új, közös politikák kidolgozását. A jelentés szorgalmazta még az Európai Bizottság szerepének és hatáskörének bővítését, és ezért javasolta, hogy a bizottság elnökét az Európai Tanács nevezze ki és a Parlament hagyja jóvá. Emellett javasolta, hogy az Európai Parlament képviselőit közvetlen választásokon válasszák meg (akkor még a nemzeti parlamentek delegálták a képviselőket).A Tindemans-jelentés kivonata és a teljes szöveg
Ebben a jelentésben fogalmazták meg először a "kétsebességes Európa" elvét. Mivel a kilenc akkori tagállamból nem mindegyik tudta vagy akarta egyformán teljesíteni az integrációból adódó kötelezettségeket, Tindemans javasolta, hogy teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy egyes országok szabadon előrehaladhassanak az integrációval, anélkül, hogy a lemaradók ebben megakadályozzák ezeket. Előbbieknek viszont segítséget kell nyújtani, hogy lehetőségük legyen a felzárkózásra (amennyiben erre hajlandóságot mutatnak). Ezzel az elvvel sokan nem értettek egyet, mivel körülményessé tette volna a közösségi vívmányok alkalmazását, a külkapcsolatokat, a költségvetés elfogadását. Ugyanakkor bizonyos államok attól tartottak, hogy az előrehaladottabban jobb elbírálásban, több előnyben részesülnek. Az elvet ekkor végül elvetették, de az integráció folyamatában később visszatért, erre példa az euró bevezetése és a schengeni egyezmény létrehozása is.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Életrajza a belga kormány hivatalos honlapján Tindemans, Léo, "Le Conseil européen: un premier bilan, quelques réflexions" (Az Európai Tanács első két évének értékelése) Interjú Leo Tindemans-al a Benelux államok mezőgazdasági kapcsolatairól Leo Tindemans válogatott publikációi Famous Belgians: Leo Tindemans
Kategória:Belgium miniszterelnökei Kategória:Belgium európai parlamenti képviselői Kategória:Belgium külügyminiszterei Kategória:Belgium mezőgazdasági miniszterei Kategória:Európai parlamenti képviselők 1994–1999 Kategória:Európai parlamenti képviselők 1989–1994 Kategória:Európai parlamenti képviselők 1979–1984 Kategória:1922-ben született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek