Simon Jenko (Podretsche, 1835. október 27. – Krainburg, 1869. október 18.) szlovén költő, író, a pszichológiai realizmus előfutára.
Életpályája
A paraszti származású Jenko iskoláit Rudolfswerthban (ma Novo mesto), illetve a gimnázium utolsó évét Laibachban (ma Ljubljana) végezte. Itt a titokban szerkesztett Vaje (Gyakorlatok), szépirodalmi füzeteknek dolgozott, többek között Fran Erjaveccel és Ivan Tušekkel egyetemben. Érettségi után a klagenfurti szemináriumba iratkozott be, de hamarosan otthagyta és Bécsbe ment jogot hallgatni. 1863-ban tért haza és krainburgi (ma Kranj), valamint steini (ma Kamnik) jogászirodákban dolgozott.
1866-ban továbbképzésen vett részt, de nem sokkal ezután Krainba visszatért meghalt agyhártyagyulladás következtében.
Irodalmi munkássága
A romantika és a realizmus határán működött, íróként és költőként is jelentős szerző. Verseit 1857-től jelenteti meg nagy nyilvánosság előtt a Novice (Hírek), majd a Slovenski glasnik (Szlovén hírmondó) hasábjain. Ez utóbbi közölte a három legfontosabb elbeszélését (1858): Spomini (Visszaemlékezések), Tilka, Jeprški učitelj (A jeprcai tanító). Elsőként alkalmazza a hősök belső ábrázolását a szlovén prózában. 1865-ben látott napvilágot élete egyetlen verseskötete (Pesmi). Hazafias versei közül kiemelendő a Naprej (Előre) című, amely 1990-ig Szlovénia himnusza volt.
Az első, kéziratban maradt szlovén eposzparódia (Ognjeplamtič, 1855) szerzője.
Munkái magyarul
Néhány versének fordítása az alábbi kötetekben:
Fehér Ferenc: A madár árnyéka, Budapest, 1978 Bajzek Mária, Lukács István, Mladen Pavičić: Szlovén irodalmi antológia, Budapest, 2007, 206-213.
Források A szlovén irodalom története Janko Kos: Pregled slovenskega slovstva, Državna založba Slovenije, Ljubljana, 1975, 156-162. Lukács István: Rövid szerzői életrajzok, in: Bajzek Mária, Lukács István, Mladen Pavičić: Szlovén irodalmi antológia, Budapest, 2007, 293.
Kategória:Szlovén költők, írók Kategória:1835-ben született személyek Kategória:1869-ben elhunyt személyek