bélyegkép|jobbra|220px|A Példabeszédek könyvének héber szövegeA példabeszédek könyve vagy Példabeszédek könyve (héberül: Mislé, teljesebb címalakban Mislé Selómó, „Salamon mondásai”; görögül a Septuagintában: Παροιμίαι Σαλωμῶντος, Paroimiai Szalomóntosz; latinul a Vulgatában: Liber Proverbiorum vagy Proverbia Salomonis) a Biblia egyik ószövetségi, illetve héber bibliai bölcsességi könyve. A héber Biblia kánonjában a Írások közé tartozik, a keresztény Bibliákban pedig az Ószövetség bölcsességi könyvei között szerepel. A katolikus, ortodox és protestáns hagyomány egyaránt kánoni könyvként tartja számon.Denzinger–Hünermann: Enchiridion symbolorum, 179; 1335; 1502–1504.
A könyv nem egységes szerzői értekezés, hanem több különböző eredetű mondás- és tanításgyűjteményből összeállított antológia. Címei és hagyományos elnevezése Salamonhoz kapcsolják, aki a bibliai hagyomány szerint Izrael legnagyobb bölcs királya volt. A modern bibliatudomány a salamoni hagyomány jelentőségét elismeri, ugyanakkor a könyv mai formáját több évszázadon át gyűjtött, szerkesztett és továbbhagyományozott bölcsességi anyag eredményének tekinti.Proverbs, Book of, in: New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., vol. 11, Gale, Detroit, 2003, 787–790.
A Példabeszédek könyve gyakorlati életbölcsességet tanít. Témái között szerepel az Isten félelme, az igazságosság, a beszéd felelőssége, a szegények védelme, a családi élet, a házasság, a gyermeknevelés, a munka, a lustaság, a gazdagság, a szegénység, a királyi kormányzás, a barátság, a harag, az önuralom és a közösségi élet. A könyv alaptétele szerint az igazi bölcsesség kezdete „az Úr félelme” (Péld 1,7; 9,10), vagyis az Isten iránti tiszteletből és bizalomból fakadó életvezetés.Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése I–II., Szent István Társulat, Budapest, 1999.
Elnevezése
A héber cím, Mislé, a másál szó többes számú birtokos alakja. A másál jelentése tágabb, mint a magyar „példabeszéd” szóé: jelenthet mondást, hasonlatot, rövid bölcsességi kijelentést, tanító költeményt, példázatot, aforizmát vagy szabályos párhuzamos verssort is. Ezért a magyar „Példabeszédek” cím hagyományos, de nem teljesen pontos: a könyvben csak kevés olyan elbeszélő jellegű példázat található, amely az újszövetségi értelemben vett példabeszédekhez hasonlítható. A könyv túlnyomó része inkább rövid bölcs mondásokból, intelmekből és költői tanításokból áll.
A Septuaginta görög címe, Paroimiai, ugyancsak mondásokat, közmondásszerű tanításokat jelent. A Vulgata Proverbia Salomonis címe a latin és nyugati keresztény hagyományban honosodott meg. Egyes korai keresztény és liturgikus használatokban a könyvet a többi bölcsességi írással együtt egyszerűen „Bölcsesség”-ként vagy bölcsességi olvasmányként is kezelték.Book of Proverbs, in: The Catholic Encyclopedia, vol. 12, Robert Appleton Company, New York, 1911.
Helye a kánonban
A héber Bibliában a Példabeszédek könyve a Ketuvim, vagyis az Írások csoportjába tartozik. A zsidó hagyományban a bölcsességi irodalom része, és a Zsoltárok, Jób, Prédikátor, Énekek éneke és más írások tágabb környezetében értelmezhető.
A keresztény kánonokban a könyv a bölcsességi vagy tanító könyvek között szerepel. A Vulgata és az arra épülő katolikus hagyomány a Zsoltárok és Jób után helyezi el a Példabeszédek könyvét, majd a Prédikátor és az Énekek éneke következik. A katolikus és ortodox kánonban a Példabeszédek szoros irodalmi-teológiai környezetében található a Bölcsesség könyve és Sirák fia könyve is, míg a protestáns Bibliák ezeket az utóbbi könyveket nem azonos kánoni rangon közlik. Ez a különbség nem érinti a Példabeszédek könyvének kánoni helyzetét, amely mindhárom nagy keresztény hagyományban az Ószövetség része.
A katolikus egyházi kánonlisták a Példabeszédek könyvét a szent és kánoni könyvek között sorolják fel. A Denzinger-gyűjteményben szereplő kánonlisták a „Salamon három könyve”, illetve a Példabeszédek, Prédikátor és Énekek éneke körében említik, a tridenti zsinat pedig a Példabeszédeket az Ószövetség könyvei között erősíti meg.Denzinger–Hünermann: Enchiridion symbolorum, 179; 1502–1504.
Keletkezése és szerkesztése
Salamoni hagyomány és gyűjteményes jelleg
A könyv felirata szerint a mű „Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai” (Péld 1,1). A bibliai történeti hagyomány Salamon bölcsességét különösen nagyra értékeli: az 1Kir 5,9–14 szerint Salamon bölcsessége felülmúlta Kelet fiainak és Egyiptom bölcseinek bölcsességét, és háromezer mondást is tulajdonítottak neki. Ez magyarázza, hogy a könyv egészét a zsidó és keresztény hagyomány sokáig Salamon nevéhez kapcsolta.
A könyv belső feliratai azonban több gyűjtőt és hagyományréteget jeleznek. A 10,1 és 25,1 újabb salamoni mondásgyűjteményeket vezet be; a 22,17 és 24,23 „bölcsek mondásairól” beszél; a 30. fejezet Agur, a 31,1–9 pedig Lemuel király szavait tartalmazza. Ez arra utal, hogy a könyv mai alakja több gyűjtemény egybeszerkesztéséből jött létre. A hagyományos salamoni cím ezért nem szükségszerűen egyetlen szerzőre, hanem a bölcsességi hagyomány királyi-salamoni tekintélyére is utal.
A keletkezés időrendje
A modern kutatás a könyv egyes részeit eltérő korúnak tartja. A legősibb magot rendszerint a 10,1–22,16 és a 25–29 fejezetek rövid, kétsoros mondásgyűjteményeiben látják. A 25,1 felirata szerint ez utóbbi anyagot Hiszkija júdai király emberei másolták vagy gyűjtötték össze; ha a felirat történeti emléket őriz, akkor legalább a gyűjtemény egy része a Kr. e. 8–7. század környezetével hozható kapcsolatba.
Az 1–9. fejezeteket sok kutató későbbi bevezető gyűjteménynek tekinti, amely összefoglalóbb teológiai és pedagógiai keretet ad a régebbi mondásoknak. Itt jelenik meg a megszemélyesített Bölcsesség, a bölcs apa intelme, valamint a bölcsesség és balgaság két útjának szembeállítása. A könyv végső szerkesztése valószínűleg a fogság utáni korban, a perzsa korban vagy annak környezetében történt; a hellenisztikus hatás biztos kimutatása azonban a könyvben nem egyértelmű.Michael V. Fox: Proverbs 1–9, Anchor Yale Bible, Yale University Press, New Haven, 2000.
A keletkezéstörténet tárgyalásakor különbséget kell tenni a hagyományos szerzői tulajdonítás és a modern irodalomtörténeti elemzés között. A hagyomány Salamon bölcsességének tekintélyével értelmezte a könyvet; a modern kutatás pedig az alcímek, formai különbségek, nyelvi jegyek és párhuzamos ókori keleti bölcsességi szövegek alapján több gyűjtemény és szerkesztési szakasz jelenlétére következtet.
Felépítése
A Példabeszédek könyve harmincegy fejezetből áll. A kutatás rendszerint hét, nyolc vagy kilenc nagyobb egységet különböztet meg. A következő felosztás a könyv belső felirataira és irodalmi formáira épül:
Szakasz Megnevezés Tartalom és jelleg 1,1–7 Cím és célkitűzés A könyv célja: bölcsesség, fegyelem, igazságosság és belátás tanítása. 1,8–9,18 Bevezető tanítások A bölcs apa intelmei, a Bölcsesség megszemélyesített beszédei, a bölcsesség és balgaság két útja. 10,1–22,16 „Salamon mondásai” Rövid, gyakran kétsoros mondások; sok antitetikus párhuzam az igaz és a gonosz, bölcs és balga ellentétéről. 22,17–24,22 „A bölcsek szavai” Hosszabb intelmek, rokonságban több ókori keleti bölcsességi szöveggel. 24,23–34 „Ezek is a bölcsektől valók” Rövid bölcsességi függelék, többek között az igazságos ítéletről és a lustaságról. 25,1–29,27 „Ezek is Salamon mondásai” Hiszkija emberei által összegyűjtöttnek mondott salamoni mondások; királyi, társadalmi és erkölcsi témák. 30,1–33 Agur szavai és számmondások Alázatos istenismeret, számmondások, paradox megfigyelések. 31,1–9 Lemuel király szavai Egy király anyjának intelmei az uralkodói mértékletességről és igazságosságról. 31,10–31 A derék asszony dicsérete Alfabetikus költemény a bölcs, tevékeny és istenfélő asszonyról.
A könyvnek nincs modern értelemben vett folyamatos érvelése. Inkább olyan antológia, amelyet a bevezetés és a záró költemény keretez. A rövid mondások gyakran lazán kapcsolódnak egymáshoz, de a szerkesztésben megfigyelhetők tematikus csoportok, hangzásbeli összefüggések, kulcsszavak és visszatérő motívumok.
Irodalmi műfajai
A másál és a párhuzamos verselés
A Példabeszédek alapformája a másál, a rövid, általános érvényű, de konkrét élethelyzetből kiinduló bölcs mondás. A héber költészetben ezek gyakran párhuzamos sorokban jelennek meg. A párhuzamosság, vagyis a gondolatritmus nem feltétlenül rím, hanem a verssorok jelentésbeli viszonya.
A könyvben különösen gyakori az ellentétes párhuzamosság: „A bölcs fiú örömet szerez apjának, a balga fiú bánat anyjának” (10,1). Ilyenkor a második sor ellentétbe állítja az első sor gondolatát. Előfordul szinonim vagy fokozó párhuzamosság is, amikor a második sor megerősíti, kiegészíti vagy továbbviszi az elsőt.
Intelmek és tanító beszédek
Az 1–9. fejezetekben hosszabb tanító beszédek és intelmek találhatók. Ezek gyakran „Fiam” megszólítással kezdődnek, és a tanítványt a bölcsesség, önfegyelem, tisztaság, igazságosság és Isten félelme felé irányítják. A forma családi vagy iskolai nevelési helyzetet idéz, de a tanítás tágabb közösségi és vallási jelentőséget kap.
Az intelem gyakran negatív példát is ad: óv a rossz társaságtól, az erőszaktól, a paráznaságtól, a lustaságtól és a hamis beszédtől. Ezzel szemben a bölcsesség útja életre, biztonságra és tiszteletre vezet.
Számmondások
A 30. fejezetben több számmondás található: „Három dolog van… sőt négy…” típusú formulák. Ez az ókori közel-keleti bölcsességi irodalomban ismert forma. Célja nem matematikai felsorolás, hanem a figyelem felkeltése, a megfigyelés ritmikus rendezése és a tanulság emlékezetessé tétele.
Alfabetikus költemény
A 31,10–31 a derék asszony dicsérete. Ez akrosztichon, vagyis olyan alfabetikus költemény, amelyben a sorok a héber ábécé egymást követő betűivel kezdődnek. A forma teljességet sugall: a költemény a bölcs, istenfélő és tevékeny asszony teljes dicséretét kívánja megadni.
Kapcsolata az ókori keleti bölcsességi irodalommal
A Példabeszédek könyve az ókori Közel-Kelet bölcsességi irodalmának tágabb környezetében értelmezhető. Egyiptomban, Mezopotámiában és más keleti kultúrákban is ismertek voltak olyan tanítások, amelyek udvari tisztviselőket, írnokokat, fiatalokat vagy leendő vezetőket oktattak helyes beszédre, önfegyelemre, mértékletességre, igazságosságra és jó kormányzásra. A bölcsességi irodalom gyakran királyi vagy udvari környezethez kapcsolódott, ami a Példabeszédek könyvében is érzékelhető a királyokra, bíráskodásra és udvari magatartásra vonatkozó mondásokban.John Day: Foreign Semitic Influence on the Wisdom of Israel and Its Appropriation in the Book of Proverbs, in: John Day, Robert P. Gordon és H. G. M. Williamson (szerk.): Wisdom in Ancient Israel, Cambridge University Press, Cambridge, 1995, 55–70.
Különösen sokat tárgyalt párhuzam az egyiptomi Amenemope tanítása és a Péld 22,17–24,22 közti kapcsolat. Több kutató szerint a Példabeszédek ezen része ismerhette vagy felhasználhatta az egyiptomi bölcsességi hagyományt; mások óvatosabban közös bölcsességi közegre vagy közvetett hatásra gondolnak. A hasonlóság mindenesetre arra mutat, hogy Izrael bölcsességi irodalma nem elszigetelten fejlődött, hanem párbeszédben állt a környező kultúrák nevelési és udvari bölcsességével.James B. Pritchard (szerk.): Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament, Princeton University Press, Princeton, 1969, 421–424; Michael V. Fox: Proverbs 10–31, Anchor Yale Bible, Yale University Press, New Haven, 2009.
Ez a kapcsolat nem jelenti a Példabeszédek vallási sajátosságának elvesztését. A könyv átveszhetett, átalakíthatott vagy párhuzamosan használhatott ókori bölcsességi formákat, de azokat Izrael hitének keretében értelmezi: a bölcsesség végső forrása az Úr, és a helyes élet alapja az Úr félelme.
Főbb témái
Az Úr félelme