A sziú nyelv az Észak-Amerika központi vidékén honos sziú nyelvcsaládba tartozó nyelv (ld. amerikai indián nyelvek). Kb. 33 000-en beszélik, részben az Egyesült Államokban, részben Kanadában. Három főbb helyi változata van:
lakota (másképpen lakȟóta, teton, teton sziú) nyugati dakota (másképpen jankton-janktonáj vagy dakȟóta) jankton (Yankton, Iháŋktȟuŋwaŋ) janktonáj (Yanktonai, Iháŋktȟuŋwaŋna) keleti dakota (ill. szanté-sziszéton vagy dakhóta) szanté (Isáŋyáthi: Bdewákhathuŋwaŋ, Waȟpékhute) sziszéton (Sisíthuŋwaŋ, Waȟpéthuŋwaŋ)
A fenti nyelvi felosztás szerint a lakota, dakota, és nakota nem más, mint egyetlen nyelv dialektusai, ahol a lakota = teton, dakota = szanté-sziszéton és a nakota = janktonáj. A nakota elnevezés ugyanakkor zavaros, mivel a jankton-janktonáj törzsek sohasem nevezték magukat nakotának, hanem a szantékhoz hasonlóan a dakota elnevezést használták. Emellett az assziniboin és sztóni (Stoney) törzsek beszélői használják magukra a nakoda és nakota elnevezéseket.
A dakota elnevezést antropológusok és állami hivatalok használják az összes sziú csoportra való hivatkozásként. A sziú szó az ottawa "Nadoweisiw" szóból származik (francia közvetítéssel) és a jelentése: kis kígyó.
A sziú indiánok három etnikai csoportra - divízióra tagozódnak, amelyekben szintén kisebb csoportok találhatók. A divíziók az alábbiak:
Szanté divízió (dakota) (Isáŋyathi) Jankton-Janktonáj divízió (nyugati dakota) (Iháŋkthuŋwaŋ-Iháŋkthuŋwaŋna) Teton divízió (lakota) ()
A Teton divízió tagjai alkotják az Ocshethi Sakowin-t (), azaz a Hét Tanácstűz Népét, amelynek a tagjai az oglala, a hunkpapa (húgpápá, hunkpapha), a szihászapa, a minikondzsu (mnikhóvozsu), a brulé, a szanzark (itázipcshó), és az oóhenupa (two kettle) törzsek. A Nagy Sziú Nemzet legnagyobb lélekszámú csoportja az oglala.
Külső hivatkozások Angol nyelven: Major dialectal divisions of Dakota, Lakota, Assiniboine and Stoney
Kategória:Sziú nyelvek Kategória:Természetes nyelvek